Húz dö fák iz Börni Szendörsz II.

 

 

  

Ott hagytuk abba múlt héten a Sanders-jelenséget boncolgató külpolitikai kitekintőnket, hogy Berniék egy maoista kibucban igyekeztek tovább mélyíteni a demokratikus szocializmusról szóló ismereteiket. Azóta – némi meglepetésünkre – a dél-karolinai előválasztáson Clinton rommá verte hősünket és ezzel jelentősen csökkentette esélyeit a mindent eldöntő szuperkedd megnyerésére. De ettől függetlenül Bernie egy érdekes és szokatlan jelenség marad az Egyesült Államokban, mi meg nem szeretünk hiába dolgozni, tehát második rész.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””][/title]

A Haaretz oknyomozói – annak ellenére, hogy Sanders igyekezett minden létező nyomot eltüntetni Izraeli tartózkodását illetően, és erről a momentumról szinte feltűnően kínosan hallgat – kiderítették, Sanders 1964-ben valóban a legvonalasabb kommunista kibucok egyikében tölthette el ezt az időt. Ráadásul a provokatív céllal a Gázai övezet közvetlen határára épített Zikim Kibucban, amely szoros kapcsolatban állt az izraeli szélsőbaloldal egyik vezető szervezetével, a marxista Mapam párttal, a Zikimet is magában foglaló kibuc-hálózatot üzemeltetőjével.

Hivatalos életrajzában megemlíti ugyan a Hashomer Hatzair „baloldali cionista” szervezethez köthető Sha’ar HaAmakim kibucot, ám az oknyomozók szerint innen alig egy hét után tovább állt. Ebben az Izrael északi részén lévő kibucban csak testvére, Larry időzött hosszabban.

Sanders tehát valamit nagyon titkol az izraeli kibucos lét kapcsán.

Sanders amúgy izraeli – amerikai kettős állampolgár (erre számos ellenfele is utalt, hogy elég érdekes lesz így a közel keleti béketárgyalások vezénylete Sanders elnök úr révén) olyannyira, hogy kevesek számára ismert módon saját, héber nyelvű személyes Facebook profilja is van. Ennek ellenére magát „szekuláris zsidónak” titulálja, aki bár büszke zsidó gyökereire, de „nem különösebben vallásos”, ahogyan a vallásszociológia felmérésekben rendre körül írjak a vallást, csak mint kulturális iránytűnek tekintő értékválasztást. Említett testvére amúgy Angliában él, és a brit Zöld Párt (Green Party) oxfordi szervezetében politizál.

Sanders a hatvanas évek második felét már otthon, Amerikában tölti, és éli az átlagos keleti-parti hippik unalmas aranyéletét: radikálisan baloldali „független filmeket” forgat, alkalmi melókat csinál hellyel-közzel, de főleg költi apu és anyu pénzét, miközben nagyon érzékeny szociálisan.

Láttunk, sőt látunk ilyent: kb. így néz ki manapság a budai hegyekből az apu által vásárolt BMW-ben a hatodik kerületbe lejövő budai úrigyerek, aki 1500 forintos fröccsöt iszogatva zokog a nehéz sorsú meleg bálnák sorsáért a Mikában vagy a Gólyában. Nagyjából ez a „hivatásos aktivista” réteg képezi a mai PM, Együtt, LMP és az összes többi balos értelmiségi törpepárt gerincét, sok esetben egyszerre többét is. Sanders például annak ellenére, hogy 1972-ig az amerikai Szocialista Pártban is ott van, 1970-ben „alapítója” a Liberty Union Party-nak, ami kb. olyan szinten volt komoly, mint az Együtt vagy a PM, tehát semennyire: ennek ellenére arra jó volt, hogy Sanders immár hivatásos formában füvezzen és bulizzon pár hippivel, miközben mindezt „hivatásos politikusi karriernek” lehet később feltüntetni a hivatalos életrajzban.

Számos hosszabb-rövidebb hippi-jellegű párkapcsolatot követően 1974-ben már Vermont kormányzóságáért, majd később szenátori helyéért indul Sanders (33 évesen) és kőkemény 4%-ot szerez 5900 szavazattal!

Ő volt a diszkó korszak hajnalán az amerikai keleti-part Karácsony Gerije.

A párt – ami igazából egy megélhetési forrás volt számára és pár haverja számára – teljesen elvérzett, amikor 1976-ban elérte működésének csúcsát akkor, amikor az államügyész-választásnál a maga 11 ezer szavazatával patthelyezetet volt képes teremteni a Republikánusok és Demokraták között, de ez a „csúcsteljesítmény” anyagi lehetőségeik végére tolta őket, így a következő évben a LUP úgy feloszlatta önmagát, mint az SZDSZ. Nem fogunk meglepődni, ha kiderül, Sanders, aki életében egy másodpercet nem dolgozott, egész életében csak a pofázáshoz meg az aktivistáskodáshoz értett, függetlenértelmiségi lesz a hetvenes évek végén. Visszatér a filmezéshez és egy 30 perces dokumentumfilmet forgat Eugene V. Debs életéről, aki korábbi pártja, az Amerikai Szocialista Párt alapítója volt.

Mindezt a „civil” American People’s Historical Society (APHS) tagjaként, mely „független civil társadalmi tudományos kutató szervezetként” az Olajválság Norvég alapjából, azaz KGB-és és egyéb szovjet pénzekből etette a Sanders-féle naplopókat.

Bernie Sanders 1980-ban lép a karácsonygeriség csúcsára: az ő Zuglója Vermont állam legnagyobb városa, Burlington lesz. Gordon Paquette – demokrataként ugyan – de lassan 15 éve vezette a várost olyan szoros együttműködésben a republikánusokkal, hogy azok 1981-ben nem is indítottak ellenjelöltet. Mivel nem volt a helyi „Papcsákkal” szemben másik jelölt, Sanders sikeresen gründolt egy „Összefogást” ellenében, és az „összefonódó korrupció, egymással pacsizó demokrata és republikánus fejesek, lefizető és lefizetett csókosok” kampánnyal úgy győzött, hogy közben a képviselőtestület mögötte a régi maradt.

Ő mindössze 10-zel több szavazatot, Burlington pedig sokkot kapott.

Sanders azonban úgy tűnik hasonlóan jófej, jószándékú, végülis rendben van srác volt, mint Geri, és számos olyan rendelkezésével szerzett népszerűséget, mint amilyen Amerika első szociális bérlakás-programja volt. Magát végig szocialistának vallotta, Demokraták ellenében futotta politikai köreit, és ekkor már másik két törpepárt logóját viselte a hajtókáján: a Vemonti Progresszív Pártét és a Citizens Party-ét (Polgárok Pártja). Furcsa tény, hogy igazából az elsők között volt, akik nyilvánosan teret engedtek a korábbi nyelvész Noam Chomsky politikai térnyerésének a balos térfélen, hisz polgármesterként ő bocsátotta a nyolcvanas években Chomsky rendelkezésére a burlingtoni városháza nagytermét Reagan-ellenes politikai előadás-sorozatához.

Épp emiatt elég pofátlan dolog Chomsky részéről, hogy jelenleg épp Clinton seggnyalói közé tartozik és Sanderst komolytalannak titulálja.

1988-ban elvesz egy háromgyerekes elvált ír asszonyt, bizonyos Jane O’Meara Driscoll-t, akinek három, Driscoll vezetéknevű gyermekét sajátjaként nevelte, miközben közös gyerekeket már nem vállaltak. Az elvált asszony azonban nem tért át Bernie kedvéért, aki nem is várta el ezt, és amolyan „szabadúszó” római katolikus maradt, míg Bernie meg „világi” zsidó lett. Ennek ellenére Sanders többször is kifejezte, hogyha vallási kérdésekről van szó, számára a katolikus szociális tanítás kedves, és ez a felemás „katolikus-zsidó” kombó, ami családjában van, kifejezetten jól működik.

Ez mondjuk pont szimpatikussá teszi Sanderst a többi hülyével szemben.

Sanders polgiként is amúgy kifejezetten közkedvelt lett: nem csak a szociális programjai, de tulajdonképp rendkívül ötletes városfejlesztési megoldásai is voltak. Talán Kocsis Máté mostani, nyolckerben végbevitt fejlesztéseihez lehetne ezeket hasonlítani. Burlington lepusztult gettóját, a Lake Champlain mellett lévő történelmi városrészt kb. a Magdolna-projekthez hasonló módon fejlesztette fel. 1987-ben a rangos US News and World Report magazin az Év Polgármestere címmel látta el.

1990-ben azonban (10 év polgármesterkedés után) Amerika Karácsonygerije Kósa Lajosává vedlett: a sikerpolgi a Parlamentbe ment.

(És még folytatjuk, hátha addig nem vérzik el teljesen és érdekes marad)