Amerika fekete lakossága (meg valószínűleg a világ fekete lakossága) még mindig nem tudott túllépni azon, hogy az elnyomás, a rasszizmus és a kirekesztés szavak használatával szerezzenek maguknak előnyöket pozitív diszkriminációt. Egy amerikai iskolában kirobbant a szokásos tanár-diák vita ezzel kapcsolatban, a fekete diáklány pedig – az egyetemeken jól bevált hisztifaktorral, önmagából teljesen kivetkőzve – megpróbálja elmagyarázni, hogy a feketék el vannak nyomva fehérek által, és hogy a fehéreket soha az életben nem sújtotta a gyűlölet.
Ami érdekes, mert ő éppen gyűlöli a fehéreket, de hát a logika sosem volt szerves része a haladó tudományosságnak.
A dolog persze egyéb helyeken se stimmel: eleve egy olyan országban üvöltöznek erről, melynek az elnöke történetesen fekete, másrészt pedig a fehér angolszász protestáns már rég nincsenek többségben az Egyesült Államokban, nagyon akkor se tudnának másokat elnyomni, ha hirtelen erre támadna érkezésük. Bizonyos városokban már bőven kisebbségnek is számítanak a latinók és egyéb bevándorlók, bevándoroltattak között.
Véleményvezér, emberjogi hősünk, hogy az emberijogista küzdelme kerek és teljes legyen, burkoltan fenyegetőzni is kezd, amikor azt mondja, hogy “elképzelhető, a fehérek elnyomása elő fog fordulni a jövőben, noha eddig még nem volt ilyen”.
Lehet, hogy már tud valamit?
Bárhogy is legyen, az a tény, hogy a vita két résztvevője közül a rasszista pont a fekete kislány, mert ő nem képes elvonatkoztatni a tanárember és saját maga színétől. Az meg, hogy szerinte csak „fehér elnyomás” létezik, az bizonyíték a teljes tudatlanságra. Ugyanis a világon nincs és a múltban sem volt olyan rassz, olyan civilizáció, ahol – jobb esetben tényleg csak a múltról beszélünk – ismeretlen lenne a rabszolgatartás vagy éppen a hódítás.
Hogy egyeseknek ez kicsivel jobban, másoknak pedig alacsonyabb hatásfokkal sikerült, az van magyarázata, viszont belemenni ebbe, az maga lenne a rasszizmus…