A női princípium, mint készpénzhelyettesítő eszköz

 

 

  

Érzelmileg annyira sebezhetők, lekvárok vagyunk, hogy képesek voltunk felháborodni a kölni multikultis szilveszter miatt, pedig vándor barátaink ennél százszor cifrább dolgokat is elkövetnek, míg ideérnek az ígéret és a politikailag teszetosza rendvédelem földjére.

Nem, most nem a lefejezésre, meg a nők savval húsvéti meglocsolására utalunk finoman, hanem azokra az apróságokra, melyeket annak érdekében cselekedtek meg, hogy által legyenek embercsempésződve Európába. Rögtön itt van a legkedvesebb kalandunk példázatként: az egyik holnapnémetje, megtakarítások, valamint saját gumicsónak és vízi jártassági hiányában, 30 napos futamidőre bérbe adta a feleségét az embercsmpészeti szakembereknek megkölnözés céljából, mintegy készpénzhelyettesítő eszközként, vocherként bontakoztatva ki az asszony női princípiumát. Aztán, hogy csavar is legyen a hindzsábon, a férj, néhány nap után maga is csatlakozott a csoportfoglalkozáshoz, miért is ne alapon.

Van kérdés?

Míg az európai norma az, hogy a keményen dolgozó férj felveszi a hitelt és elviszi Horváthországba a családot, addig migránséknál – ezek szerint – egészen máshogy értelmezik a családi kirándulást. Biztosan nem volt könnyű letárgyalni a legkedvezőbb feltételeket, az izzasztó alkufolyamat végén 30 napban állapodtak meg a szerződő felek. Ez azt jelentette, a csempészek egy hónapon át azt csináltak az asszonnyal, amit akartak. Ha libnyafik lennénk, most azt mondanánk, ez jó, mert így legalább megmenekült az asszony a csomagcipelés terhétől, de ez egyáltalán nem biztos…

A bérbeadott feleségek – már amelyik felismerte, hogy ez Európa és elméletileg vannak törvények – a célállomáson rögtön fel is jelentették férjüket, elvégre a vocherizálták őket, ami majdnem annyira szörnyű, mint amikor kettősmércés Jámborandrás állítólagos barátnőjének állítólag megfogták a seggét a 47-es villamoson.

Itt zárójelben kénytelen vagyok megjegyezni, ez a seggfogdosós udvarlás kb. 20 éve kiment a divatból. Se szórakozóhelyeken, se villamoson nem fogdosnak az emberek egy-két perverzen és mutagatósbácsin kívül. Azokat meg félfordulatból pofán szokás baszni, nem pedig “férfiakra jellemző általános gyakorlatként” írni róla egy harmatgyenge fogalmazást. Szóval aki erre hivatkozva próbálja mentegeti a kölni migráncskodást, az egyrészt hazudik, másrészt egy fasz, harmadrészt csináljon valamit az íráskészségével. Zárójel bezárva.

A feljelentésnek távolságtartási végzés lett az eredménye, amit vagy betart a bérbeadó vagy nem. Azokban az esetekben, ahol a férj később ráébredt arra, hogy ezzel őt – a nagyszerű arabus férfiút, kontinensek hódítóját- megcsalták és megszégyenítették, a vocherizált feleséget ismeretlen helyen tárolják a hatóságok. Merthogy kötelessége volna agyonverni, miután kipihente az utazás fáradalmait…

Az valamiért senkinek nem jutott eszébe, hogy lendületből basszák vissza a tengerbe az ilyen állatokat. Talán ha szelfizás közben rámarkolnak Merkel nénire, lesz valami előrelépés az ilyen ügyletekben, addig álmélkodva figyelhetjük tovább a német nép szorgalmas öngyilkosságát…