A direktor, a tanárúr és a politikus

 

 

  

Az a helyzet, hogy jóérzésű ember nemigen ártja bele magát mások magánéletébe, pláne a válásába. Még akkor se, ha közszereplőről van szó. Akkor se, ha egy akkora köcsögről van szó, mint Juhász Péter, az Együtt társelnöke, képviselőjelöltje és sípmestere. Most mégis kivételt teszünk, mert az ügy messzebbre mutat két, egymást meggyűlölő ember vitájánál.

Az első gondolatom az volt, mikor olvastam pro és kontra a kiteregetett szennyest, hogy azért ennek a JuhiPetinek megint óriási mázlija van a mi Doktorminiszterelnökúrunkkal. Egy gyengébb idegzetű, egy elvárásoknak minden körülmények között megfelelni akaró miniszterelnök vezetésével Magyarország már rég ratifikálta volna az Isztambuli-egyezménynek nevezett förmedvényt, amiben minden vitát, amennyiben férfi és nő között zajlik, automatikusan nemi erőszaknak tekintenek, amiben a nő az áldozat. Tanú, bizonyíték se kell hozzá.

Mindközönségesen kijelenthető, hogy amennyiben teljesítjük Antoni Rita és többi testsúlyzavarral (magyarul: dagadtsággal) küzdő femnáci követelését és aláírjuk az egyezményt, akkor JuhiPeti most nem a blogján magyarázkodik, hanem vazelinért könyörög a kapcsolattartójánál. Annál, akin keresztül a kinyomtatott Internetet beküldte Portiknak – mintegy baráti szívességként.

Ha már Portiknál tartunk, azt azért szögezzük le, Juhász Péternél többet senki nem hazudik időarányosan. Az, aki képes minden vagyoni helyzetét firtató kérdést azzal letudni, hogy mikroadományok és a barátai segítenek, arra egy sarki kifőzde vezetését se bízza az ember, nemhogy egy pártot, kerületet, országot.

Egyúttal azt se hisszük el, amivel védekezik – eljátszotta a bizalmunkat.

De ettől még nyugodtan maradhatna kettőjük és a bíróság belügye, hiszen a válás olyan, mint a  maga alá szaró nagypapa az ebédlőasztalnál. Kurva kellemetlen, de mit csináljunk vele, próbálunk másfelé nézni és szagolni.

Sokat mondó volt viszont a haladó média reakciója. Persze, lehet bólintani, hogy úgy szakmailag, mint emberileg ez így volt helyes, hiszen ne ártsuk bele magunkat két, valaha egymást szerető, mára meggyűlölő ember bírósági vitájába, hiszen – főleg, ha gyerekek elhelyezése a tét – mindketten el akarják pusztítani a másikat, és ehhez mérten nem válogatnak az eszközökben. Csakhogy.

Csakhogy túl vagyunk egy #metoo kampányon, és hogy hazai vizekre evezzek, egy vak komondor kampányon. Mind a kettőt arra használta a haladó értelmiség – nem foglalkozva a tényekkel és az érintettekkel –, hogy bebizonyítsa, ez a kormány és a kormány által teremtett társadalmi miliő bizony durván ciszheteró és hímsovén, a nők nemhogy elnyomás alatt élnek, hanem napi szinten szenvednek el bántalmazásokat, Orbán egy patriarchacsászárdiktátor.

Erre tessék, a három fő gyanúsított eddig mindenféle nőelnyomásban a haladó világ három csúcsdísze: a direktor, a tanárúr és a politikus.

A direktornál még beleálltak, elvégre a kultúra mit sem számít, a tanárúrnál már falaztak, amíg csak lehetett, a politikust pedig vagy elhallgatták vagy rögtön mosni kezdték. A mérce.hu nevű kommunista propagandkiadvány egyenesen fideszes hazugságnak nevezte a bírósági iratokból kimásolt vallomást, és úgy adta közzé JuhászPéter szavait, mint aki cáfolja, nem pedig tagadja az abban foglaltakat.

A többiek még ennyit se foglalkoztak vele. Teszem hozzá: egyelőre. Mert holnap már kénytelenek lesznek, miután kiderült, JuhászPéter – mily meglepő – megint nem bontotta ki az igazság minden apró részletét.

A kormánypárti média persze teszi a dolgát, és módszeresen tépi apró cafatokra Juhász Pétert. Ha nem 2018-at írnánk, azt mondanánk: ez nem alap. De 2018 van, ez nálunk alap. És Peti esetében nem is sajnos.