Zuschi visszatért (különvélemény)



Zuschi tehát visszatért. Ő, és talán még a Hagyó valóban hiányzott a kampányból, éppen időben zárkózott fel. Persze ő nem az MSZP színeiben, senkinek sem a színeiben, mert ő már akkor is lázadó volt, amikor még… Amikor még a Gyuriferi homokozóját gereblyézte. Ő most azért tért vissza, hogy óvjon. Aktuálisan a Simont. Nehogy ugyanúgy járjon.

Zuschi a börtönévek alatt könyvet írt, amelyben végre kitereget a dolgokról, amiket mindig is sejtettünk, de sosem gondoltunk volna. A könyv megjelenését követően lesz tehát mit elemezni, és hazánk politikai közbeszéde végleg a politikusi túlkapásokról és botrányokról szól, nem pedig a választók boldogulásáról, vagy az ország felemelkedéséről. A politikus immár valódi celeb, és Zuschlág most bemutatja milyen a való világban egy ilyen vérbeli, gerincmentes, de bizonyosan nem szálkátlan, a köz által hatalommal felruházott alany.

Figyelmezzünk kicsit magára a tényre. Zuschlág könyvet ad ki. Pénzért. Önéletrajzit mégpedig, pikáns jelenetekkel tarkítva, lesz majd benne bűn és fertő, ahogyan azt nyilatkozatában mosolyogva bejelentette. Nyers lesz. Igazságbeszéd. Megtudhatjuk belőle, hogy a Zuschi az az arc, aki simán bevállal 50 millkát nejlonszatyorban a lelépésért. Mert ez így jár. Mindegy honnan van. Vélhetően nem ő volt az egyetlen. És azt is megtudjuk, hogy mindenki tudta, amiről senki nem tudott, de csak ő egyedül vitte el a balhét. Pedig ő, ha Gyuriferi stiklijeit kellett magyarázni, hát megtette. Nehéz az előrelépés a pártranglistán, és a karrierért mindent… Előttünk vala hát mentessége az erkölcsnek, szolgája a pénznek és hatalomnak, és megveendik az ő könyvét drága pénzen. Mert a bűn sem ingyen van.

Nem is értem miért jut eszembe erről a hagyományteremtő Stohl András. A mi Bucikánk. Egy azóta is valaki. Ő, aki állítása szerint mindent megbánt, még könnyezett is titokban, de a Blikk azt is lencsevégre kapta. Persze minden zokszó, vagy arcizom-rángás nélkül hallgatta végig a védőügyvédje szavait, aki szerint a sértett nem azért nyomorodott meg, mert a Buci betépve áthajtott rajta, hanem mert eleve hajlamos volt a lábrövidülésre. Meg vannak azok a kis csontreszelő manók, a fogtündérek rokonai. Bucinak abban a percben kellett volna a saját és a védőügyvédje fejét erőteljesen az asztallapnak ütögetni, hogy a legalján vagyunk tisztelt bíróság, erkölcs tekintetében. Ha maradt volna a Buciban tisztességből. De annyira nem maradt, hogy a Buci ezután megírta a könyvet a fogvatartásáról, a korrupt rendőrségről meg az egészről. Az emberek meg megvették a könyvét, nyilván néhány csík koksi kitelt belőle, amíg a jogsit vissza nem kapja, ne unatkozzon odahaza esténként.

És hát most itt van ez a Zuschi-könyv. Lendvai Ildikótól kérdeznénk ezúton, hogy hány lélegeztetőgépet lehetne venni az MSZP korrupt belviszonyairól készült botránykönyv bevételeiből? Jaj, hát az Ildinéni már nyugdíjba ment. Meghogy az ilyen típusú könyvek bevételeiből miért nem a börtönévek költségeit fedezik, vagy miért nem költik kötelező erkölcstan-továbbképzésre. Vagy miért nem halmoznak el néhány nyugdíjast csirkefarháttal, akik nem milliókat szoktak hordani a nejlonszatyorban.

Amíg a könyv műfaji besorolásán gondolkodunk, elképzelhetjük, milyen visszás helyzet alakulna ki, ha Hitler Mein Kampf-jának hasonmás kiadásai után a kedves rokonok juttatásban részesülnének. Amiből mondjuk házat vehetnének Görögországban a tengerpart mellett. Veszélyes fordulat ez, mert ha a Zuschinak bejön a dolog, az MSZP-ben mindenki olyan huncutságokat fog kitalálni, amit jól meg lehet írni könyvben. Csak túl kell licitálni alávalóságban. Hagyó megírja majd az Én és a dobozok című dolgozatát, Demszky a Hogyan kell semmit nem csinálni 20 éven keresztül, Szilvásy meg a Miért szüntettem meg a nyomozást a romagyilkosságok elkövetői ellen, amikor megvették a sörétest.

De bármilyen bűnöző is írhat könyvet, Megöltem az anyámat, vagy Felpróbáltam a hatéves lányomat, vagy Tízezeré nyugdíjast verni címmel. A lényeg, hogy sajtószabadság és demokrácia van. Bármiről lehet könyvet írni, és ki is adják. Nektek, hülye polgároknak. Vegyétek és egyétek…

  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük