Zöld-foki Szicília

 

 

  

Váratlan örömhírrel ajándékozott meg bennünket a haladó sajtó múlt héten. Boldogan tették közzé, hogy véget ért nagy olasz nekibuzdulás, mégis fogadják a migránshajókat, amennyiben azokat a Frontex igazgatja, a kapitányi kormány mögött pedig egy határőr képzettségű személy áll. Az embercsempészetet mégiscsak bízzuk a profikra szemtelen amatőrök helyett… Később ugyan kiderült, hogy korainak bizonyult a felhőtlen öröm, csak akkor veszik át őket, ha rögtön rá is tudják sózni valamelyik, az elmebetegség mellett lángoló lélekkel kitartó európai országra.

Kezdjük azzal, hogy mi is az a Frontex? A Frontex a közös európai határ- és partvédelmi ügynökség, amit egy értelmesebb korszakban, mint az a nevéből kis kikövetkeztethető kis leleménnyel, határvédelmi céllal hoztak létre az Európai Unió államai. Ők maguk így fogalmaznak: „A Frontex segíti az uniós országok és a schengeni társult országok külső határigazgatás terén végzett munkáját, valamint a határellenőrzés uniós szintű harmonizációját. Az ügynökség technikai segítséget és szakértői támogatást biztosítva megkönnyíti az egyes uniós országokban működő határigazgatási hatóságok közötti együttműködést.”

Ma határsértési céllal dolgozik, és a „civilektől” átvett négerlogisztikai feladatokat látnak el.

Ez magyarul annyit jelent, hogy Földközi-tengeren nyaralás közben jóságolimpiát játszó nyugat-európai hülyegyerekekhez hasonlóan a határőrnek felvett matrózok is átveszik az embercsempészektől az illegális bevándorlókat és Európába szállítják azokat. Közbevetőleg megjegyzem, hogy az, hogy ezek után miért nem állítják őket hadbíróság elé és lövik főbe őket, mint az egy matrózlázadásnál megszokott eljárás, az megint egy jó kérdés, de jelen fogalmazásnak nem tárgya. Mivel nem vagyok Majtényi László és nem értek a tengerjoghoz, ebben nem is tudok igazságot tenni. Ha rajtam múlna, a Frontex hajók legénységét a kötélen húznám át a hajófenék alatt, de valószínűleg csak a nem gendersemlegesen válaszott gyermekkori kalandregények miatt lettem ennyire ingerült.

Sokkal érdekesebb azt a kérdést körbejárni, hogy az olaszok vajon miért engedik be őket mégis minden korábbi fogadkozásuk dacára. Mert azért az életükkel játszanak, ha ezt is elkúrják, Robert de Niro Trump-ellenes piszkálódásai után már nem tántoroghatnak ki Amerikába új hazát kezdeni. Belőlük talán Líbia se kér majd, pedig Tripoliban tényleg minden embertípust meg lehet vásárolni a rabszolgapiacon. Az, hogy a behajózott migránsoknak rögtön gazdaállamot is találnak, és csak akkor engedik kikötni őket, ha mindenkit el tudnak adni a fedélzetről, nem jelent semmit. Vannak történelmi példáink arra, miért nem érdemes erre építeni az üzletmenetet. Vagyis miért építik erre.

Mert hát egyszerűen más logikus magyarázat nem létezhet, mint hogy az olasz politikai elit tényleg megunta Szicíliát. Róma szabadulni akar a csizma orrára kapaszkodott szigettől, ahol maffiózókon, bajszos nőkön és migránsdepókon kívül tényleg nincs semmi.

És hogy sikerüljön megszabadulni Szicíliától, bevetik a portugáloktól eltanult zöld-foki trükköt.

A Zöld-foki szigetek egy lakatlan szigetcsoport volt a portugálok megjelenéséig, aztán a 19. századig a romantikus rabszolgakereskedelem egyik legfontosabb logisztikai bázisa volt. A korabeli NGO hajókon dolgozó lelkes arab fiatalemberek vitték oda eladási céllal a dzsungelből polgárháború és szegénység miatt kimenekülő fekete szempárokat, a portugálok meg elszállították őket Amerikába. Klasszikus kereskedőnép volt, na, mégse várhatjuk el egy európaitól, hogy egy nevetségesen nagy hálóval futkorásszon négerek után a dzsungelben. Egy olyan korban, ahol még nem voltak ismertek az oltások…

Az üzletmenet a legnagyobb rendben folytatódott egészen odáig, mígnem kitört az emlékezetes migrációs vita az Egyesült Államokban, a legnagyobb felfevőpiacukon, és mint az közismert, a korabeli Merkel mama győzött. Abraham Lincolnék szerint a saját lábukon is tudnak jönni rabszolgák a nehéziparba, felesleges szállítani őket vagy fizetni a tranzitért, valamint a koszt meg a kvártély helyett egyszerűbb éhbért adni.

Miután megverték a korabeli sorosistákat, akik ragaszkodtak a csoportos nagybevásárláshoz, megszűnt a felvevőpiac.

Viszont pár rakomány áru a Zöld-foki szigeteken a portugálok nyakán maradt, nem tudták kinek eladni őket, vissza meg ugye nem szállíthatják őket az életveszélybe, ahol az emberi jogaikat nem tartják tiszteletben, így ők adják ki most a Portugáliától függetlenedett sziget lakosságát. Mivel a sziget jobbára haszontalan – cukornádon már nem akkora üzlet, az európai turistáknak pedig messze van –, Portugália örömmel engedte el a kezüket. Van nekik elég saját dologtalanjuk is, egy-egy jó focista meg a saját lábán is eltalál Portugáliába, hogy aztán a válogatottat erősítse. Vagy gyengítse, ha emlékszünk még Nanira…

Persze nem zárom ki, hogy tévedek, és ahogy a mohamedán történészek állítják, Amerikát a 11. században felfedezték a mali hajósok, ez esetben Cape Verde sem volt lakatlan, csak amolyan észrevehetetlenek voltak. Búvópatakok, mint a szlovákok az ezer évig, aztán egyszer csak öntudatukra ébredtek, mint a Skynet és kikiálltották ezeréves álmukat, az önálló államiságot.

Szicília esetében hasonlóképpen fognak lezajlani az események.

Kikötnek a hajók, békésen elszállítják a jövő utcai árusait a rájuk igényt tartó országokba, még egy kis pénzt is lehúznak Brüsszeltől a remek ügyintézésért, ésatöbbi. Csak ugye a befogadó államok kormányai meg is bukhatnak, és ahogy most állnak a dolgok, meg is fognak. Merkel mama sem lesz sokáig, Micron is mehet nyugdíjba az asszonnyal, az olaszok meg ott állnak majd az árukészlettel és bambán néznek.

Vagyis csak eljátsszák, hogy ők most meglepődtek. Igazából örülnek, hogy Szicília újra Kárthágóé. Egyel kevesebb problémájuk van rögtön.