Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Szomorú dologról kell írnunk. Megemlékeznünk… Mert így hozta az élet. Melynek van humoros, vidám és sajnos van szomorú oldala is. Hosszan tartó, méltósággal viselt betegségben, 77 éves korában elhunyt Wilfried Martens, volt belga miniszterelnök, az Európai Néppárt elnöke. Kereszténydemokrata államférfi. A magyarok őszinte barátja. Isten nyugosztalja!
Hogy nekünk, magyaroknak, mi közünk egy belga politikushoz? Miért fontos őriznünk emlékét egy többszörös belga miniszterelnöknek? Nos, erre több válasz is adható. Egyrészről a magyar nép felé nyújtott baráti jobbkeze, a „magyar ügyek” felkarolása és védelme végett; másrészről pedig azon értékrendszer miatt, amit az egyre inkább morális válságba zuhanó európai civilizációban képviselt. Mint ember, mint filozófus és teológus, illetve mint közéleti szereplő. A szó eredeti, nemes értelmében: mint politikus. Azaz a közösséget szolgáló, a hagyományos európai értékrendet, a kereszténységet, a demokráciát és társadalmi igazságot kérlelhetetlenül védelmező nagy formátumú, másokat is inspiráló ember. Egy nemes ember. Amelyből sajnos egyre kevesebb akad az elembertelenedett, idegtépő versenyalapú, materialista Európában.
Csütörtök óta egy nagyon fontos gondolkodó, egy nagy hatású politikus nélkül kell folytatnunk az európai, morális és gazdasági válság elleni küzdelmet. De politikai-szervezési erőfeszítései jócskán túlélik a húsvér embert. A többek közt általa alapított Európai Néppárt létezik és virul. Értékekért küzd Martens halála után is. Habár az önző gazdasági érdekcsoportokkal összefonódó európai baloldal és a több ezeréves hagyományokat és kultúránkat romboló, teljes mértékben öncélú liberális hegemónia megszabadult egy kérlelhetetlen ellenfelétől, de ami és akik utána maradtak, folytatják a küzdelemét. Európáért, a keresztény értékekért, a hagyományokért. Az emberi közösségekből fakadó moralitásért és a boldogságért. Patetikusan ugyan, de az európai civilizáció megmaradásért.
Wilfried Martens belga miniszterelnökként is a hagyományok, a nemzeti értékek, a keresztény moralitás védelmezője volt. Egy vészterhes időszakban. Azokban a 80-as években, amikor politikai válságok sora sújtatta hazáját, sosem adta fel, holmi pragmatizmus nevében az általa képviselt értékeket. Olyan ember és politikus volt, aki tudott ugyan kompromisszumokat kötni, de az európai értékekből sosem engedett a liberális rombolással szemben. Egy ritka, sajnos kihalófélben lévő kereszténydemokrata generáció tagja volt – olyan, akinek az értékek mindig előbbre valóbbak, mint a hétköznapi anyagi érdekek. Aki úgy tudott politikus maradni, hogy sosem adta fel értékeit és elveit az anyagi érdekekkel szemben.
Filozófus volt, bölcs államférfi, aki nemcsak reklámként öltötte magára a kereszténydemokrata gúnyát. Aki valóban hitt a több ezer éves Európában és annak megmaradásában. Ezt képviselte miniszterelnökként, majd európai politikusként is. Ha a tényeket nézzük, akkor Martens a Kereszténydemokrata és Flamand párt (CD&V) elnöke volt 1972 és 1979 között. A belga szövetségi parlament képviselője 1974-től 1991-ig, majd szenátor három éven át. Belgium miniszterelnöke – egy rövid megszakítással –1979-től 1992-ig. Közben 1976-ban alapító tagja, illetve 1992 óta folyamatosan vezetője a – ma már az összes európai jobközép pártot, köztük a Magyarországon kormányzó Fideszt és a KDNP-t is tömörítő – Európai Néppártnak. Gyakorlati munkásságnak köszönhetően ma ez a legnagyobb európai néppártokat tömörítő szövetség. 38 ország 71 szervezete képviseli ebben a szövetségben a kereszténydemokrata értékrendet.
Magyarországhoz való viszonya mindig erős volt. Már miniszterelnökként is többször járt a 80-as évek forrongó és változások előtt álló országunkban. Támogatta az ellenzéki erőket és próbált kompromisszumokat kiharcolni az egyre gyengülő Kádárral szemben. Szívére vette kelet-Európa sorsát. Szívére vette a magyarok életét.
De a rendszerváltás után is kiállt mellettünk. Itt járt 2006. október 23-án, beszédet mondott az akkor még ellenzékben lévő Fidesz gyűlésen. Közvetlenül a brutális rendőrterror előtti órákban. Élesen bírálta a Gyurcsány-kormány gazdasági pragmatizmusmát, illetve az oktatást és a kultúrát erőszakos liberalizmussal átalakítani akaró erőket. És lőn… Az utókor igazolta akkori aggodalmait. A Gyurcsányizmus szociálliberálizmusa tönkrevágta az országot. Morális, kultúrális és gazdasági válságba taszította hazánkat. Mintha a proféta szólt volna Wilfried Martensből 2006-ban.
Martens az elsők között volt, aki szót emelt az Európai Parlamentben a gyurcsányi szemkilövetők és a rendőrpribékek ellen. Az emberi jogokat egyébként mindig oly következetesen védő európai liberálisok nem álltak mellé. Az Európai Parlament nem ítélte el a Gyurcsány-kormány jogtipró lépéseit. A szégyenletes, politikai hátterű rendőrterrort.
Wilfried Martens küzdött a magyarokért. Még akkor is, mikor azt érezte, hogy szembe kell ezért mennie az európai liberális hegemóniával. Küzdött, mert szívén viselte a magyarok sorsát. És küzdött, mert az egész élete az európai hagyományok, a kereszténység és a demokrácia védelméről szólt.
Az utóbbi időben, a betegsége ellenére is aktívan dolgozott. Élete utolsó másodpercéig kiállt az elvei és Magyarország mellett is. A Tavares-jelentést sem fogadta el. Politikai hecckampánynak tartotta. Amelyről utóbb szintén kiderült, hogy a hazai szocialisták gerillamunkája volt. Martens mindig védte a magyar demokráciát.
Elment egy kereszténydemokrata filozófus, egy igazi nagy államférfi. Egy megalkuvást nem ismerő, izig-vérig európai ember. A több ezer éves civilizációnk védelmezőjét vesztette el Európa. És a magyarok régi barátját.
