Vona: Dr. Jekyll és Mr. Hyde

Nézem-nézem a közvélemény-kutató intézetek méréseit, s csak ámulok és bámulok. Egyik szerint stagnál a Nagy Ellenzéki Összeborulás (NÖB), a másik szerint meredeken zuhan. A harmadik Fidesz erősödést lát, az előbbi csökkenést. Valamelyik szerint bejut az LMP, a harmadik meg állítja, hogy esélye sincs. Abban ugyan megegyeznek, hogy a Fidesz vezet, a NÖB a második, a Jobbik pedig szorosan ott nyomul mögötte – de abban megint ádáz vita folyik, hogy lesz-e kétharmad, nyer-e egyéniben a Jobbik, vagy hogy végül milyen arányok is lesznek az új választási szisztéma szerint majd a következő parlamentben.  Szóval ámulok és bámulok. Próbálom megérteni. Aztán látom, hogy a „tudományos politikai jósdák” mindenféle zagyva mérési módszerekről, hibahatárokról vitatkoznak – teljesen érthetetlen módon. Az arányok, a pártsorrend nagyjából hasonló, de minden más, a részletek – pontosabban az izgalmas részletek – csöppet sem mutatanak egységes képet.

Azt kell gondolnom – sajnos – hogy az egész közvélemény-kutatási játszma a kampány részévé vált. Tehát nem mérnek, hanem mérnek és manipulálnak. Megpróbálják befolyásolni az egész küzdelmet. Az egész közvélemény-kutatási disputa így számomra egy bullshit, egy nagy szarság!

Furcsamód, egyetlen dologban van azért valamiféle egyetértés. Méghozzá a Jobbik „visszaerősödéséről”. A párt ugyanis nagyjából elérte a 2010-es támogatottságát. Legalábbis számszerűleg. Hogy ez mit fog jelenteni gyakorlatban, nyilván függvénye annak, hogy a többiek hogy teljesítenek majd, illetve annak is, hogy egyéniben tudnak e körzetet nyerni.

Mindezek ellenére az is jól látszik, hogy ez a „siker”, miszerint a 2010-es szintre vissza tudták tornázni magukat, jól láthatóan nem a saját sikerük. (Amennyiben sikernek vesszük, hisz annak fényében, hogy győzni (!) akarnak, illetve van saját miniszterelnök-jelöltjük, s koalícióra sem akarnak lépni senkivel, a várható eredmény  megítélése igencsak kétes lehet.)

De miért is állítom, hogy nem a saját munkájuk eredménye, hogy a közvélemény-kutató intézetek egyöntetű véleménye szerint visszakapaszkodtak a 2010-es szintre?

A válasz pofon egyszerű. A Jobbik kampányát inkább jellemzi az útkeresés, az esetlegesség és néhol bizony a kapkodás is. A választópolgárnak pedig az jön le mindebből, hogy vagy a „kettős beszéd”, durvábban fogalmazva a „hazudozás” jellemzi az egész pártot; vagy pedig tényleg fogalmuk sincs, hogy milyen úton menjenek majd tovább. Bár amíg a szavazóbázis megvan – mért is kellene eldönteni ezt? Az erősödés pedig, pusztán a többi Fidesz-utáló párt bénázásnak köszönhető.

Nos, hogy a Jobbik egy hazug, „kettős beszédű” párt -e, amely a radikálisoknak zsidózik, a primitív embereknek cigányozik, míg a mérsékeltebb, tanultabb értelmiség felé inkább mutatja a fiatalos, ártatlan és szekértői arcát; vagy tényleg nem leleltek még rá a meghatározó hangra – szinte eldönthetetlen. A kérdés megválaszolását az olvasóra bízom. (Bár szerintem egyik sem éppen pozitív a Jobbik vezetőire nézve!) Inkább nézzük meg, hogy miben is nyilvánul meg pontosan ez a zagyvaléknak tűnő hazudozás, vagy útkeresés!

A Jobbik óriásplakátjai és főbb üzenetei jól tükrözik az eddigi állításokat. Mert ugye ott voltak a „Benettonos” plakátok az ősz végén. A fiatalok felé szóló, szivárványos, már-már liberális életvitelre hajazó üzenetek. No meg az a bizonyos kampányfilm, amiről mi is megírtuk, hogy szokatlan hangvételű volt. Amelyben fociztak, gitároztak és szaladgáltak az álmodozó arcú, színes pólójú fiúk és lányok. És semmi radikalizmus! Magyarkodás pedig nuku!

Aztán jött a „családi tűzhely” üzenete. Az az óriásplakát akció, melyben a társadalom minden rétegének szerettek volna üzenni. „A jobbikos szomszédok”. Nos, ez sem sikerült valami fényesen! A saját törzsszavazóit, a radikálisokat jobban kiborította ez a külcsín, mint az előző, „Benettonos”kisfilm. Mi is megírtuk, hogy a képet magát, valami béna, tehetségtelen marketinges készíthette, aki még arra sem figyelt oda, hogy a családfő kezében lévő bor, amiből éppen önteni készült kedves kis feleségének, fel sem volt bontva. Szóval olyan beállított, olyan művi volt – hogy azt már a saját kurucinfós kommentelők is igen csúnyán szóvá tették.

Mindezek után következett a „szebb jövőt, szebb jövedelmet!” – népi motívumokkal megspékelt  vizuális anyaga, amely a „szebb jövőt” köszöntéssel már kicsit visszakormányozta a Jobbik hajóját az elégedetlenkedő radikálisok irányába. Nyilván jól mérte a párt, hogy baj van – a puhány mondanivaló morzsolja a párt támogatóinak számát.

És végül elérkeztünk a „vezér” megjelenítéséhez. Amivel voltaképp semmi különösebb bajunk nem volna, hisz minden pártnak kell egy olyan vezető arc, aki „el tudja adni” a programot, illetve a pártot. Ott van Orbán, ott vanGyurcsány Mesterházy,  s végül íme, itt áll előtt
ünk Zázrivecz Vona Gábor. A kampány finisében ki is kerültek ezek a képek az utcára. Kár, hogy Gábor arckifejezése igencsak cinikusra sikeredett, illetve a képünkbe mutogatás inkább hajaz az általuk is szapult hitgyülire. Mintha Németh Sándor szólítana meg, vagy Thomas Mann Cipolla figurája hipnotizálna minket.

Vona futtatásának másik elcseszett példája (a Mátyás Király szindróma mellett), hogy a Gyöngyösön lévő toronyház tetejére is feltették a nevét. A ház, amely Magyarország legnagyobb lakóháza (holtversenyben) igencsak szépen mutat a Vona-reklámmal. Szomszédok-szerű szocreál feelingben! Felkerült hát a király, a saját választókerületének csúcsára…

De minden gúnyolódás ellenére, valami akkor sem stimmel a vezérrel. Cinikusan néz és mutat ránk, miközben hipnotizálna minket; hol feminin-módon állatkákat simogat; hol Mátyás királyként járja álruhában az országot, amiről büszkén be is számol. Hol Gucci öltönyben szakmázik, hol gárdista egyenruhába, tetoválást villantva keménykedik… Szóval mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Vonának is van egy szelíd és egy vad éne.

A Jobbik – minden kétértelműsége, hazudozása, illetve kapkodó útkeresése ellenére – biztos bejutó. A gond csupán az, hogy a választási szisztéma és az összes parlamenti képviselők csökkenésének köszönhetően, ugyanolyan eredménnyel 12-16 képviselőt tudnak csak bejuttatni majd. Ami a 2010-es számhoz képest óriási zuhanás. (harmadolás legalább) Így több kérdés is felmerül. Hová lehet elhelyezni a parlamentből kizuhanó pártcsinovnyikokat? Mit fog szólna a kelet-magyarországi Jobbikos szervezetek nagy része, hogy a hátukon, ismét zömében budapesti ficsúrok (köztük a Novák házaspár két helyet is elfoglalva) menetelnek be ismét az országházba? És végül: a sok elégedetlenkedő radikálist végleg elveszíti-e Vona, vagy ráborul az egész hóbelevanc?

Mindenesetre egyelőre még – a többi ellenzéki párt még nagyobb bénázása és korrupciós ügyei miatt – ezzel a zagyvalékkal is képes tartani a támogatottsági szintet a Jobbik. De meddig?