Vértanúk tere 

 

 

  

Felháborító, hogy Kövér már megint visszarakja a régi emlékműveket azoknak az emlékműveinknek a helyére, amelyet mi kommunisták állítottunk! Azt hittük, 1945-ben már legyőztük ezt a rendszert, erre most megint ezzel kell harcolnunk, ráadásul győzni sem fogunk! Leirata következik a  két Péterünk beszélgetésének, amit ürgebőrbe varrva sodort be a klímaszél a Toronyházba, és amit EZ a fogalmazás ihletett.

– És mondd, kérlek, Péter! Mi a véleményed Kövér régi-új emlékművéről?

– Felháborító, kérlek, Péter! A legenyhébb, amit mondani tudnék róla, az a történelemhamisításssh. Csak nem tudom mondani. Egyszerűen felháborító az a szimbólumpolitizálás, amelyet mostanában meg mer engedni magának a kormány.

– A szimbólumpolitizálás az már önmagában rettentő kínos, és nem kéne.

– Igen, kivéve, ha mi csináljuk, amikor a kommunizmus áldozatairól elnevezett Vértanúk terét átnevezzük Ságvári térre, aki a mi vértanúnk volt, ezért szeretjük.

– Aztán, amikor megbukunk és elkúrjuk, akkor se adjuk fel, és átkereszteljük Nagy Imre térre.

– Igen, aki aztán kétoldalról is a mi vértanúnk.

– Igen, ő teljesen a miénk.

– Annyi mindent csináltunk már vele, hogy hirtelen nem is tudom, mivel kezdjem.

– Kirendeltük, berendeltük, átrendeltük.

– Kineveztük, leváltottuk, megint kineveztük. megint leváltottuk.

– Kicsaltuk, kicsempésztük, visszacsempésztük.

– Előállítottuk, elítéltük, felakasztottuk

– Elástuk, kiástuk, visszaástuk, megfordítottuk, megint kiástuk, megint visszafordítottuk, majd megint elástuk.

– Minden erkölcsi alapunk megvan hát hozzá, hogy csakis MI mozgathassuk Nagy Imrét! Szóval igazán tűrhetetlen, hogy a szemét fasiszta fideSS most két villamosmegállóval arrébb rakta, hogy visszaálljon az eredeti ‘44-es állapot! 🙁

– Igen, ezt a folyamatot meg kell állítani, mert a végén még a zabrált villáinkból is kiköltöztetnek, és visszaadják a jogos tulajdonosának, ezzel pedig sérülnének a legnemesebb eszméink.

– Nem írnál megint valami ütős kis véleménycikket valamelyik médiatúlsúlyos portálunkra?

– Dehogynem, érvelhetek ezzel, ugye?

– Persze, ezt rád bízom. Nincs párod a kommunisták bűneinek relativizálásában. A múltkori lekváros szövegedet hetente elolvasom. Fizikai örömöt érzek olyankor. Mint, amikor Karácsony Gergelyt láthatom főpolgármesterként.

– Megtisztelsz, de nem csak az én érdemem. A legjobbaktól tanultam a szakmát az ELTE-n. A harmincas évek elejének keletukrán időjárását napra kellett tudnunk náluk a termésátlag kimagyarázása miatt.

– Ugye tervezel majd arra hivatkozni, hogy Tisza István gyilkosait egybemossák a leninfiúkkal, pedig a kettő teljesen más volt?

– Persze, hogyne, de ez is ősrégi technikánk. Kék-ávó/Zöld-ávó. Semmi újat nem csinálok. Ügyes tudományos érvelésünk ez is, mint amikor Pető Iván 1994. áprilisában kérte ki magának annak feltételezését is, hogy MSZP-SZDSZ nagykoalíció készülődne. 

– Jaj, régi szép idők… Miért nem lehet minden olyan, mint akkor? Úgy imádtam, amikor mi egyedül mondhattunk meg mindent. Most meg Kövér saját történelemszemlélettel próbálkozik…

– Ezt csírájában el kell fojtani. Egy történelem létezhet, amelyet mi íruk.

– A régi Kossuth tér is olyan szép volt, a maitól rosszul leszek.

– Igen, az az esztétikus kis parkoló nagyon hiányzik nekem is. Meg a csodálatos irodaház, ahol a metró volt… Sajnos a fideSS mindent szétbarmol és historizál, nekünk, progresszív, modern baloldaliaknak pedig az a legfőbb kötelességünk, hogy tiltakozzunk, ha kommunistának neveznek bennünket

– Meg, hogy végképp eltöröljük a múltat.

– Most nézem csak, hogy milyen izmos ez az emberszobor… Ez külön nekünk szól, mert a súlyzós edzést propagálja, amit mi a világ minden kincséért se végeznénk.

– Hm, és ez a lény, akivel harcol, elég hüllőszerű. Ez viszont minket szimbolizálna?

– Mindjárt megharapok valakit mérgemben… Ezt a cikkben burkolt posztmodern antiszemitizmusnak nevezzük majd, jó?

– Jó, de legalább a farkaddal ne csörögj! Na, megyek, és kiélvezem még az októberi nap utolsó kis sugarait. 

– Én meg egyben nyelek le valami fideszes patkányt, mert nagyon megéheztem.

– A téli álom végeztével majd találkozunk és párosodunk. Puszi!