Vers mindenkinek a migrációról II.

 

 

  

“A vers attól vers, hogy nem ér el a sor végéig a mondat, a legmélyebb gondolatokhoz pedig nem elég a prózai forma.” – ahogy azt megtanultuk általános iskolában a már nyugdíjba igyekvő és ehhez illeszkedő lendülettel oktató tantinőtől. S mivel ismét divatba jött a migránsverselés,  hát belőlünk is előbújt a wannabe Petrigyuri.

Toronyház kollektíva

Halálfagyi – B.Boogieman

Family Frostba fulladt remény
Lezárt pályaudvaron sikoltó gyermek
Összeszart toi-toi a Szent Pápa terén
A Népszínház utcában síró müezzin

Gyanús a nyugalom, feszül a csend
Tüntető szír s morc demokrata néz
Szembe a rendőrök zord sorfalával
1944, 1956, 1989, forradalmi láng

Orbán Viktor már megint embert öl
mind tudjuk, hogy mindenről ő tehet
Nem is lehet más vége a dolognak
Mint egy Family Frostba fulladt ország…

***

Ki a fasz vagyok? – Tuschinger elvtárs

Egy cinikus félmosoly vagyok.
A jóléti állam rothadó húsa vagyok.
A Dublin III egyezmény összetintázott zárólapja vagyok.
Angela Merkel kinyúlt blézere vagyok.
Az Európa-erőd téglája vagyok.
Horgos, Röszke, Ásotthalom vagyok.
Calais vagyok.
A duisburgi DITIB-mecset látogatója vagyok.
Izland genetikai sokszínűségéért küzdő aktivista vagyok.
A vissza nem váltható müncheni railjet-jegy vagyok.
Kompország tranzitzónája vagyok.
Szír gyermekek elcsigázott tekintete vagyok.
Disznófejet dobáló ex-gárdista vagyok.
A halálfurgon-ügy hatodrendű vádlottja vagyok.
A lélekvesztőben hánykolódó hetvenkettedik hontalan vagyok.
Orbán Viktor kommunikációs trükkje vagyok.
Nógrádi György félbehagyott anekdotája vagyok.

Ki a fasz vagyok?

***

Menvemaradni

Mennének, de maradnak
Maradnak, de mennének
Bambiként szökkennének
Kerítésről kerítésre

Jogokat kutatnak
tranzitzónák mélyén
Ha nem tetszik elhajítják,
mint a párizsis zsömlét

***

Danke – Miért Rigó

Egy afgán nő, megszorította a kezem
A férje elől állt a sorban a jegyre várva
Danke, idézte végre fel a frissen megtanult szót
Nem Magyarországra készült
De a kezem nem engedte el, s míg ott tartott
Fél kézzel papírokat szedett elő hosszú ruhája alól
Későre járt, tornacipőt viselt, ami amúgy
Soha ki nem derült volna, ha nem keres ilyen elánnal
Négyzetrács, gondoltam, nem tudom németül
Még magyarul sem jut eszembe, persze
Ő úgysem Magyarországra készült
De végre meglett a féltve őrzött fecni
A papíron furcsa németséggel,
Még sosem szeretkeztem meztelen
Aztán egy újabb danke, és elmutatott
Túl a váróterem bejáratán, én nem mertem arra nézni
Inkább a sorban álló férfi hátába fúrtam
Tekintetem
Danke, szorított csuklómon a nő, és rántott is rajtam egyet
Kimozdult a nézés a férfigerinc síkjából
De nem, és de mégsem
Létezik a férfiúi szolidaritás, így határok felett
És kultúratisztelet
Tollat vettem elő,
Mannlichkeit felkiáltójellel
Neki már a határ is napsütötte sáv volt
Ez a nő nem Magyarországra készült
Nem Magyarországon

***

Egyszerűség diadala

migránsfiúk, migránslányok
gyertek, legyünk jóbarátok!