Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Aki nem képes érzékelni az éghajlat negatív irányú változását – legalább az utóbbi évek tapasztalatából kiindulva – az valószínű egy zsákban éli a mindennapjait, vagy egy pincében. Vagy a világtól tökéletesen elzárt, légkondicionált közegben. Vagy csak hülye. Vagy multinacionális érdekek hű kiszolgálója, amelyek igyekeznek elkenni ezt a kérdést. Lehet nemet mondani a valóságra persze, de a következményekben közösen fogunk osztozni.
A globalizáció ugyanis a jövőben nem a szabadpiac, hanem egy bolygó méretű szívás szinonimája lesz.
A világban dúl az energiaháború. A hidegháború ellenében a legnagyobb kérdés mára a meleg, a hő, az energia kérdése lett. Miközben Európa, és köztük hazánk próbál az energiafüggés vasmarkából szabadulni, vagy legalábbis kiszolgáltatottságán némileg enyhíteni, a lényegi problémáról elterelődik a figyelem. Az energiaháború ugyanis a fosszilis energiaforrások felosztását, elosztását jelenti, és a kérdést az ebből hasznot húzó multinacionális cégek, és az azokat kiszolgáló államok aktivitása tematizálja. Holott már rég arról kellene vitatkozni, hogyan szokik le a világ a fosszilis kábítószer rabságából, mert a tisztulás pillanata annál drámaibb lesz, minél később következik be.
Az egész éghajlatosdi nem bonyolult dolog. Azt bárki megértheti, hogy ha visszafüstöljük azokat a hajdanvolt őserdőket, dinoszauruszokat meg algatelepeket a levegőbe, amik addig a föld alatt voltak, nyilvánvalóan lesz következménye. Az éghajlat védelméhez tehát nemcsak a káros gázok kibocsátásának csökkentése szükséges, hanem az is, hogy valami ismét megkösse azokat. Erre jók a növények, különösen az erdők, szép nagy fákkal. Hogy a megértés valóban nem olyan problematikus, mi sem bizonyítja jobban, hogy az uborkabesorolásban is élenjáró, agyonbürokratizált Európának is sikerült magáévá tenni a problémát. Október végén zárultak le azok a tárgyalások, amelyek 2030-ig 40 %-os üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentést irányoznak elő az 1990-es évi szinthez képest. Ez a valóban elismerendő európai törekvés azonban értelmetlen, ha más nagyhatalmak szarnak az egész felmelegedésre…
Hogy például Amerika mennyire nem a valóság talaján lépked, azon is látható, hogyan gyártja sorra a szuperhősös filmjeit, akik aztán rendet, igazságot és békét hoznak a világnak. A valóságban viszont Amerika – a nagyszerű Kínával és Indiával egyetemben – nem tartja be a klímavédelmi előírásokat, de tevékenységük az egész bolygó összes emberére hatással lesz, ha az időjárás végleg megbolondul. Mégsem beszélünk a felelőtlen és pénzéhes nagyhatalmakat sújtó szankciókról, holott tevékenységük kimeríti az emberiség (ebben az esetben nem emberiesség) ellenes bűncselekmény tényállását, különösen a várható következmények fényében.
Szankciók helyett Amerika épp mostanság erőlteti a szabadkereskedelmi egyezmény megkötését Európával. Bár a nyilvánosságot kizárták a tárgyalásokból, annyi azért sejthető, hogy a génmódosított élelmiszerek behozatala, génmódosított növények termesztése mellett a rétegrepesztéses gázkitermelés is terítékre kerül majd.
A hidraulikus rétegrepesztéses gázkitermelés Amerika legújabb fegyvere az energiaháborúban. Az így kitermelt gázt cseppfolyósítva, óriási tankhajókkal szállítják például Európába is, most legutóbb Litvánia helyezte működésbe azt a dokkállomást, ahol a gázszállító hajók kiköthetnek, így Észtországgal és Lettországgal együtt képesek lesznek ellensúlyozni az orosz hegemóniát. További tervek vannak arra nézvést, hogy Lengyelország és Horvátország közt folyékonygáz-vezeték hálózatot hozzanak létre hasonló céllal. Valóban kitűnő taktikai lépés egy háborúban, csakhogy az amerikai gázzal van egy kis probléma. Már a kitermelése is súlyosan környezetszennyező. Az eljárás során ugyanis nagy mennyiségű vizet valamint különböző vegyi anyagokat juttatnak a kőzetbe. Az így keletkező szennyvíz veszélyes hulladéknak minősül, és a vegyszerek egy része az ivóvízbe is bekerülhet. A módszer szemlélete tehát meglehetősen elavult, és nem éppen környezettudatos. A lényege, hogy most legyen sok gázunk, abból jó sok pénzünk, aztán hogy mi lesz a környezettel, az majd a jövő dolga lesz, meg a csóróké, akik ott laknak. Hogy mennyire jellemző ez a mentalitás Amerikában, azon is lemérhetjük, hogy a rétegrepesztés Ohio-ban konkrétan földrengéseket okozott, később pedig Texas-ban három hét alatt 16 földrengést kellett a lakosoknak elszenvedniük. Amerika mégsem tartja a kitermelési módot problematikusnak, sőt!
Az viszont nyilván nem véletlen, hogy az óvatos németek egyelőre nem próbálkoznak a rétegrepesztéssel, holott hatalmas gázmező fölött laknak. Angela Merkel éppen a sűrűn lakott terület természeti épségére hivatkozva jegelte az ötletet, pedig akadt volna a rétegrepesztésre amerikai vállalkozó. Németország azonban a megújuló energiák felé fordul, olyannyira, hogy az októberi tárgyalások során gázkibocsátási kvótájának egy részét felajánlotta olyan elmaradott európai országok számára, mint Lengyelország, aki szénégetéssel állít elő elektromos áramot. Ez azonban hosszú távon azzal jár, hogy míg Németország, amely jelenős összegeket áldoz a környezetb
arát energiára történő átállásra, a technikai fejlődés következő lépcsőfokára hág, addig a kvóta által kisegített államok lemaradnak a fejlesztésben.
arát energiára történő átállásra, a technikai fejlődés következő lépcsőfokára hág, addig a kvóta által kisegített államok lemaradnak a fejlesztésben.
A zöldenergetikai beruházások ugyanis olyan innovációt képviselnek, amelyben jelentős ki nem aknázott területet képviselnek. Egyszerre élénkítik a gazdaságot és serkentik a tudományos fejlődést is. Európa rendelkezik a gazdasági potenciával és a szellemi tőkével is, hogy a zöldenergia élharcosává válhasson, de ez csak akkor valósulhat meg, ha a Lengyelországéhoz hasonló országokban is ösztönzi az átállást.
Hogy a zöldenergiának van jövője, elég csak annyit megjegyezni, hogy 2018-ra Tunézia képes lesz jelentős mennyiségű áram exportálására, amelyet naphőerőműveiben állít elő. Miközben fosszilis energiahordozókat úsztatunk vízen és áramoltatunk csöveken, érkezhetne tiszta energia a tengeren keresztül is. Mindaddig azonban, amíg az energiaháború gyakorlatilag gazdasági érdek, és maga a háborús helyzet gyümölcsöző a szolgáltatók számára, renghet a föld, vagy melegedhet az éghajlat, egyre megy, pénz van.
És bár Európa érzékeli, hogy minden zöldenergetikai beruházás vagy kutatás gyümölcsöző lehet a jövőben, nehéz lesz az érdekeket érvényesíteni egy olyan világban, ahol hisznek a Vasemberben, abban a Tony Starkban, aki e mellében atomreaktort hord. Ő majd leszáll a legnagyobb szükség közepette az égből, és megmenti a világot.
Nekünk nem is kell semmi csinálni, füstöljük csak a dinoszauruszokat nyugodtan.
