Übercivil ungabunga Szárszón

A „happening” szó eredetileg egy nyitott, sokszínű, művészeti eseményre utal, ahol mindig valamilyen meglepetés történik. Nos, Szárszón a meglepetés elmaradt, de igen tarka-barka kortárs művészeti esemény zajlott le. Politikai happening volt a javából! Volt humoros jelenet, kabaré, voltak Orbánt gyalázó montázsok és voltak furcsa képzőművészeti performance-ok is. De leginkább szembetűnő volt a szómágia. Hisz a saját magukat civil és független közéleti szereplőként, tudósként, íróként aposztrofáló személyek tolták az ellenzéki összefogás igencsak lassú szekerét.

Az idős és elkoptatott szoci és szadesz politikusok zsíros helyekre alkudoztak. Akadt néhány fiatalabb is, akiknek a megújulásra tett kísérletük – Gyurcsány, Bajnai és persze Lendvai, vagy Kovács László árnyékában – eleve kudarcra ítéltetett. De ez őket csöppet sem zavarja. Csak fontoskodni és pénzt keresni szeretnének. Jöttek aztán a politikával korrumpálódott művészek. Akiket mindig is kapcsolataik dobtak a kultúra kétes csúcsaira. Maga a főszervező, Farkasházy Tivadar méltón szimbolizálja ezt a szarrágó típust. Mert kérdem én: hogy lehet képernyőn egy humorista, akinek egyetlen jó vicce sincs? Akinek már megjelenése is kellemetlen? Ráadásul beszédhibás. Nem a játék kedvéért, hanem mert tényleg ilyen ócska és szánalmas ripacs. (Egyes pletykák szerint sokat csúfolták és verték osztálytársai – ezért lett csúnyasága mellett gonosz is)

És jöttek a szolgalelkűen éljenző értelmiségiek. Kik közül sokan érték-, vagy pártsemlegesek. Függetlenek. Legalábbis így jellemzik önmagukat. Most még nem nagyon tudják eldönteni, hogy Mesterházynak, vagy Bajnainak tapsoljanak. Egyben viszont biztosan egyetértenek: Gyurcsánynak soha többé. Eléget nyalták a fenekét őszöd és a 2006-os rendőrterror után. Az ex-miniszterelnök ma már vállalhatatlan. Ráadásul semmit sem hoz a konyhára. Függetlenség ide, pártsemlegesség oda: ciki lett őt követni. Esetleg még egy a kulisszák mögötti agresszív és vulgáris viselkedése miatt mindenből kihagyott Vágó István… Ennyi maradt. Mindkettőjüknek. Ásó, kapa!

Akadt azért idealista költő, autonóm író, vagy pártokat megvető színész, akik biztosították a nagyérdeműt, hogy Szárszón bizony az okos civilek és tettre kész politikusok találkoztak. Mert az egész happening céljai közt – a hatalom szétosztásán kívül – ez is benne volt.

Na de volt annak is egy csöppnyi, semmiképpen sem diszkrét bája, mikor az autonómiájukra oly büszkén ügyelő politológusaink is feltűntek a Farkasházy által összekolompolt szárszói gittrágáson. Ahol a fő témák közt az ellenzéki összefogást, az Orbán-kormány legyőzésének stratégiáját és a leendő kormányzati helyek elosztását találhatjuk. Ha a 2014-es választási győzelem esélye egyelőre igen kicsi is. Mert elment Szárszóra, hisz hívták, a 2012-ben visszatérő Somogyi Zoltán. Aki, miután 2010-ben stratégiai tanácsadója volt a Bokros Lajossal kistafírungozott egykor szebb napokat látott MDF-nek, a történelmi bukás után visszavonult. Mekkora égés volt ez neki! Most pedig két éve szidja az Orbán-kormányt, mint politikai elemző. Helyesbítek, mielőtt beperel Somogyi: „pártsemleges elemző”. De jelen volt Ágh Attila is, aki a Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskola vezető professzora. Akinek úgy jó tíz évvel ezelőtt volt szerencsém (?) egy „díszelőadását” meghallgatni a rendszerváltásról. Ahol olyan szakmaiatlan dicshimnuszt hallhattam a rendszerváltásban hősként szereplő Kádár-rendszer reformkommunistáiról, hogy aznap este szódabikarbónára volt szükségem – hányinger ellen. Aztán inkább leittam magam és kerestem egy… Ez talán már nem ide tartozik!

A makulátlan civilek (például a Bajnaiékhoz áááásemmiköze székházfoglaló HaHa-civil Misetics Bálint) a baloldali társadalmi elit, sokkal őszintébben tennék, ha megvallanák kötődésüket. Ha nem burkolóznának a függetlenség takarójába, amikor szocialista és liberális politikusokkal ungabungáznak a Balatonnál. Talán több tiszteletet is kaphatnának a jövőben.

Bár lehet, hogy ez a hajó már rég elment. Valahol a balatoni naplementében.