Trump és az egyre növekvő szexizmus – avagy a legegyszerűbb úgy csatát nyerni, ha nincs ellenség

 

 

  

Sajátos módon jellemzi a feminizmus mai állapotát Trump beiktatásának napján rendezett “globális méretűvé” duzzadt tömegtüncizés. A tengerentúli liberális sajtó szerint több mint hárommillión óbégattak vicces és nem kissé provokatív transzparensekkel a “nők jogainak csorbítása” miatt, és követték őket “sorstársaik” világszerte. Mondhatni, többet picsáztak, mint Trump valaha is, ez pedig mindent elárul felháborodásuk jogosságáról.

Habár az abortusz népszerűsítését korlátozó rendeletet, amely esetleg a kiváltó ok lehetne, csak két nappal később írta alá az elnök, mára a két ügy teljesen összemosódott. De ha ez is lenne a tiltakozás oka, akkor is felmerül a kérdés: komolyan nincs néhány ennél fontosabb, jogosabb, elfogadhatóbb törekvésük?

A tüntetés központja Washington volt, ahol is számos “nőjogi” és feminista szervezet hívta az utcára az embereket. A meghirdetett cél a Trump miatt terjedő szexizmus megállítása volt a Women’s Marches néven rendezett, közel ötszáz városban megszervezett megmozdulásnak. És persze a világ több táján is voltak követők, akik Trumpot gyalázó táblácskákkal vonulgattak szivárványszínben pompázva. A félrecsúszott feministák legalpáribb szólamai mellett annyi derült ki eből az egészből, hogy Trump maga a megtestesült szexista ördög…

Szóval jócskán túltolták ismét a női bringát.

Főleg, ha azt vesszük, hogy a tüncizés két nappal annak a rendeletnek a kihirdetése előtt történt, amely a családtervezéssel foglalkozó civil szervezetek szövetségi támogatásának megszüntetést tartalmazza abban az esetben, ha tevékenységük során külföldon népszerűsítik az abortuszt. A világsajtóban (és a magyar libnyaf médiába is) a két esemény azonban úgy forrt össze, mint a leszbikus lányok csókjai a vonuló tömegben.

De mi van, ha így is történt volna? Voltaképp semmi meglepetés. Mert egyrészről nem az első eset ez. Annak idején Reagen is megszüntette a támogatást, majd ugyan Clinton visszavonta a rendeletet, de Bush ismét befagyasztotta, hogy végül Obama megint csak megnyissa a pénzcsapokat. Másrészről pedig ezzel egyáltalán nem az abortusz betiltása történt meg, csupán annak közpénzből való külföldi népszerűsítése, ami azért a feministákkal együtt tünciző közbuziknak is más jelent.

Az Egyesült Államokban egyébként az abortuszhoz kapcsolódó vélemény az egyik legszembetűnőbb szimbolikus politikai szembenállás volt az elmúlt évtizedekben a Demokraták és a Republikánusok közt. Ugyan tagállami szinten kissé különböznek a szabályozások, de jellemzően sehol sincs túlzottan szigorú feltételekhez kötve a terhességmegszakítás. Ráadásul, jellemzően szövetségi szinten szokásosan vissza is szokták nyesegetni a szigorításokat. Legutóbb tavaly buktatta meg a legfelsőbb bíróság (amely ott hasonlóan működik az európai alkotmánybíróságokhoz) Texas állam 2013-as szigorítását és kötelezte a tagállamot annak visszavonására.

Mindenesetre nagyon beszédesen mutatja ez a jelenség a feminizmus mai helyzetét.

Frusztrált nők és frusztrált férfiak pusztán Trump beiktatása ürügyén vinnyognak mindenféle vélelmezett szexizmus ellen, kiegészítve a szokásos genderista és melegjogi témákkal. Miközben néhány olyan kérdés esetében síri csönd honol a feminista szervezetekben, amelyekért tényleg lehetne, vagy épp ésszel végiggondolva kellene is tenni valamit.

Csak néhány ötlet arra, hogy milyen témákban lenne hiteles egy-egy feminsita, vagy nőjogi tüntetés:

•  A bevándorlók (vallástól függetlenül) Európában és az Egyesült Államokban is, egyre több helyütt és egyre több alkalommal követnek el szexuális bűncselekményeket a nők ellen és a legkiszolgáltatottabb gyerekek ellen. És mégsem vonulnak utcára a nőjogi szervezetek.
•  A mohamedén szélsőségesek tömegével tartanak szexrabszolgaságban nőket világszerte. És mégsem vonulnak utcára a nőjogi szervezetek.
•  A többgyermekes anyák helyzete egyre nehezebb a liberális demokráciák versenyalapú munkaerőpiacain. Az anyaság és a karrier nehezen összeegyeztethető kategóriákká váltak. És mégsem vonulnak utcára a nőjogi szervezetek.
•  Tisztességes családtervezés helyett az üzleti alapú abortusz-kultúrát terjesztik a harmadik világ kiszolgáltatottjai között. És mégsem vonulnak utcára a nőjogi szervezetek.
•  A kelet-európai underclass rétegben gyakori, hogy saját családtagjaik kényszerítenek prostitúcióra gyermeklányokat. És mégsem vonulnak utcára a nőjogi szervezetek.

Szóval volna egy-két ügy a Trumpnak tulajdonított szexista kijelentéseken túl, amelyhez ha odaállnának a feministák, talán hitelesebbek volnának. És végre nem a fentiek elkövetőivel együtt…