The Donald, az amerikai Gyurcsány

 

 

  

Az amerikai elnökválasztási kampány az egyik legizgibb téma manapság, nem beszélve arról, hogy hatása kis hazánkra a korábbinál is nagyobb – nem véletlenül foglalkozunk ennyit velük. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy milyen CIA fedésben dolgozó követségi megbízott színes nyakkendőit nézegetjük, és hogy az milyen majdanokat szervez az orbánfasiszta rezsim megfékezésére.

B.Boogieman

Hillary Clintonról többrészes sorozatot írtunk nemrég, és egy rövidke posztban foglalkoztunk Rand Paul elnökjelöltségével, ám az ifjú Tea Party arc hamar lecsúszott az esélyesek listájáról a republikánusok oldalán. Most már körvonalazódik, hogy az elnökjelöltség két ember: Jeb Bush és Donald Trump között fog eldőlni, aki közül az utóbbi úgy robbant be a képbe, hogy még az amcsi konzik is csak kapkodják a fejüket. Törzsolvasónk és sörözős pajtásunk, Pivó Ivó kérésére tehát foglaljuk össze, ki is az a Donald!

Matt Walsh a The Blaze című „Amcsi Srácok” lap konzervatív tébloggere kifejezetten lesújtó publit írt minap A Donaldról, akiről azt tartja, a csávó nem több, mint egy nárcisztikus, machiavellisztikus troll, aki saját nimbuszának és vagyonának növelése érdekében kisajátítja, majd kiforgatja az amerikai konzervatívok témáit, gondolatait. Célja nem más, mint hogy ezzel építgesse fel elnökjelöltségét a Republikánus párton belül, amely épp messiásváró hangulatban van, keresi a csodafegyvert, amivel lezúzhatná a liberálisokat egyszer s mindenkorra. Matt Walsh azonban azt írja publijában, hogy ez az ember hamis, és hamissága rosszabb annál, mintha szimplán elmehagyottnak gondolhatnánk, hisz abszolút tudatosan trollkodja szét az egész kampányt, s ezzel nem kicsit kedvez Hillary Clintonnak és a demokratáknak,

akiknek elég lesz rá mutogatni, hogy Amerikát a „kisebbik rossz”, azaz önmaga és pártja felé terelje.

Donald Trump 1946 június 14-én született New Yorkban. Apja, Fred Trump bajor bevándorlók gyermekeként látta meg a napvilágot, és hamar New York egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő cégét hozta létre a harmincas években. Az ő karrierje is 1968-ban indult, amikor friss gazdasági diplomájával a kezében csatlakozott apja cégéhez, hamarosan átvéve azt, mint ahogy a filmekben szoktuk látni. Donald Trump azonban alapvetően a kapitalisták egy új generációját képviselte. Azt, amelyben a siker, az előremenetel úgy működik, mint egy harci pittbullnál, amelyik épp szorítóharapással csüng áldozatán. 1971-re már 60 milliós bizniszeket, hatalmas fejlesztéseket szervezett, 1986-ra pedig az Államok egyik leggazdagabb mágnása lett. Ekkor csapott le egy új bizniszre: 1988-ban Atlantic City (a Broadwalk Empire-ből ismert kaszinóváros) felvirágoztatását tűzte ki céljául, és arra esküdött, hogy megcsinálja belőle újfent a keleti part Las Vegasát. Az 1987-es wall streeti válság megakasztotta ugyan A Donald előretörését, de szinte hihetetlen gyorsasággal kilábalt a csődből, és a kilencvenes évek már megint Donald Trump virágzásáról szólt.

2015-ben Donald Trump személyes vagyona a Forbes listája szerint cakk und pakk kb. 10 milliárd dollár.

Ez azonban eltörpül amellett, hogy Donald egyben amolyan társasági celeb. Övé a Miss USA és a Miss Universe patent, több filmben is szerepelt (többek közt a Reszkessetek Betörők 2-ben) illetve saját rádióműsora van, valamint valóságshowkban is múlatja az időt. Házasságai (amiből három is volt neki) szintén a bulvármédia címlapjait töltötte meg, nevét „The Donald” szintén első feleségétől, a cseh szupermodelltől, Ivana Marie Zelníčková-tól kapta. Második neje és harmadik neje is szupermodellek voltak: Marla Mapple, akivel a kilencvenes években élt együtt, és a legfrissebb maca, a szlovén Melania Krauss se csak a belső szépségéről híres.

Fontosabb azonban az, hogy mik Trump politikai nézetei. Nos, nyugodtan mondhatjuk: a legvadabb kapitalista elképzelései mutatkoznak meg benne, melyhez képest a mi kádkő milliárdosunk egy cuki balkáni kisvállalkozónak tűnik. Fletó erkölcsi érzéke közelít a nullához, és hogy politikai elképzelései, szövege a vastag populizmus és a taktikázó machiavellizmus között ingáznak, az közismert, de ha ezt felszorozzuk ezerrel, akkor meg is kapjuk Donaldot. Donaldnak például nincs „oldala” a politkai establishmenteket úgy cserélgeti, mint más az alsógatyáját. Volt már demokrata, liberális, valamint a Ross Perot és Pat Buchanan neve fémjelezte populista Reform Párt jelöltje is. Akart lenni bármi: elnök, szenátor, polgármester, bármi, de korábban – amikor a repik még jobban egyben voltak – a nagy pártok sorra pattintották vissza a mi felturbózott fásy-gyurcsányunkat.

Egyébként a felemelkedése is kísértetiesen hasonlít Fletóéra: tulajdonképpen vagyonára alapozva sorra vásárolta be magát a hátsó ajtón odáig, hogy 2015-ben elnökjelöltként tarolhassa le a Republikánus Párt kemény kongresszusi és jogalkotói múlttal rendelkező aspiránsait.

Kampánya alapja a pofátlan trollkodás. Olyan, mint egy tourette szindrómás: saját párttársait sem kíméli. Azt mondjuk kevéssé lehet a szemére vetni, hogy alapból leoltotta a republikánusok korábbi trollját, az Orbánt lefasisztázó McCaint, de például miután a Republikánus Párt hosszú éveken át dolgozott azon, hogy a fekete bőrű és hispán közösségeket magához édesgesse, nem kéne úton útfélen rasszista-félrasszista megjegyzésekkel gyűjteni a white trash szavazókat. Amúgy itt érdemes megjegyezni, hogy Trump legjobb barátja a WWF (nem az állatvédő, hanem a pankrációs franchise) tulajdonosa, és az ilyen igazi proli szórakozásokat, mint NASCAR és egyebek sem veti meg. Sőt saját amerikai fociligával is rendelkezik, valamint több baseball csapat tulajdonosa.  Ha a kampány tartalmi elemeit nézzük, nem lenne túl sok gond velük: a baj az, hogy senki sem hiszi el, hogy komolyan gondolna bármit is, ha közben folyamatosan kellemetlen helyzetbe hozza párttársait, és szereplései inkább a korábbi valóságshowit idézik.

Ahogy Matt Walsh fogalmaz: nem egy elképzeléseket megjelenító, megbízható személy, hanem olyas valaki, aki mások számára szent és komoly elképzeléseket saját nárcisztikus hatalomvágyához használja fel.

Ismerős? Ja. Volt már nekünk ilyen…