Szénszünet van a szociológia szakon, az egyetemisták a Blaháig szorultak vissza. Kimennek tüntetni október 23-án szegények jogaiért, jogok szegényeiért, hacsak nem tart nyitva valamelyik fair trade kávézó a környéken. Meg, ha nem jár túl ritkán a 11-es busz. Fel sem tételezzük, hogy a magyari forradalmat kívánják ünnepelni. Sartre-tól tudjuk, hogy az októberi sajnálatos események után teljesen indokolt volt a felszabadító szovjet csapatok erődemonstrációja, amely megvédte a baráti szocialista országot a fasiszta hordáktól.
Most újra nagy szükség van valamiféle akcióra, hiszen rosszul szerepelünk a demokrácia-bajnokságon: még tán kikerülünk a demokráciák listájából is. Reméljük, mindenki csekkolta a listát. Igaz, hogy Mexikóban néha levágott fejekkel díszítik a promenádot, vagy, hogy Indiában az érinthetetlenek annyira szubhumánok, hogy még a teheneket is jobban tisztelik (jellemzően az emneszti internesönel sem náluk szokott rendkívül hangosan tiltakozni, ugye), ezek működő, rendes demokráciák. A magyari meg nem az, mert ott alkotmányt módosítanak.
De lássuk, kik állnak ki az emberiségért:
Több mint harminc szervezet, nagyjából egy tucat ember, most éppen nem Milla a nevük, mert azt már elvitte magával a Juhászpetya. A típust ismerjük, igen, ők azok, akik ugyan ponchóban meg szakadt cipőben járnak, de az előbbi is dolcsegabona, az utóbbin a szakadás meg dizájnelem, felárral. Némelyek a hatás kedvéért beöltöztek norvégnak. Az emberiségért rajongás, a valódi, hús-vér emberektől való irtózás. Annak ugyanis szaga van, és jobban érdekli a pálinka, meg a kolbász, mint az emberi jogok. Az egyetemista hippi feszt a szegényekért aggódik, de sosem ganajozna ki egy hajleszt, ahogy a hetes buszra sem ül fel jó szívvel.
És, mint mindig: más faszával veri a csalánt.
A kedvenc tételünk a videóból a jóléti állam fenntartásának szükségessége. A logika utánozhatatlan. Végy egy tetszőleges középosztálybeli fehér, heteroszexuális férfit embert, aki az európai átlagbér huszadáért gályázik, és elnyomó fasisztázd le, amiért az nem kíván többet adni világmegváltó célokra. És biztos veri is az asszonyt. Az egyetemista hippi ugyanis nem fordít ilyesmire, szerinte az állam dolga „csökkenteni az egyenlőtlenségeket”, meg fizetni nekik is az egyetem névre keresztelt nappali melegedőt.
Az állam pedig természetesen nem pénzfáról szedi a dollárt, hanem az adófizetők zsebéből veszi ki. A hippi viszont nem ér rá ilyen földhöz ragadt dolgokkal foglalkozni, hiszen ő épp az univerzum igazságtalanságainak felszámolásával van elfoglalva nullhuszonnégyben. Ez önmagában olyan erkölcsi érdem, hogy még jó, hogy az elnyomó, fasiszta középosztálybelinek kell finanszíroznia a tevékenységet. Utóbbi elhomályosult látásától ugyanis aligha várhatnánk, hogy maga gondolja ki a megfelelő világmegváltást.
Eddig a gyakorlati igazságosság-elv.
Ez mind szép és jó, az értelmiségiek/hippik kiválóan elvannak a saját maguk által épített világban. A külvilág zaja pedig ritkán zavarja őket. Pedig még Tóbiás Józsi is rájött, hogy nem feltétlenül lesz hosszabb távon sem kifizetődő a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiségiek nappalijába járni ukázért, mert az esetleg még több buktát fog okozni.
A hippiket ez nem zavarta meg.
Nem veszik észre, hogy a saját kis világukon kívül – a 11-es busz és a fair trade kávézó között – senkit, még egyszer: senkit nem érdekel az azonos neműek házassága, meg a negyedik alkotmánymódosítás. A „jogállam” ügye sem. Legalább annyit leszűrhettek volna az elmúlt néhány választásból, hogy az ezekkel való állandó dobálózás sehová sem vezet, csak vissza a konrádgyörgyök lakásába. Tetszik, vagy sem, a mucsai paraszt magyarik többségében mind a faszád (iszlám vallásjogban az, amitől megdönthetőnek ítélnek egy rezsimet), mind az üzi ellenérzéseket kelt. Ingyenélő, fontoskodó kis okostojásoknak fogják tartani őket. (Persze nyilván nem azok!) Ezért csak a norvégok simogatják meg a buksijukat, meg ők egymásét.
Dolgozni persze nehezebb, mint tüntizgetni, meg felháborodni. És azt már megtanultuk, épp ezek a drága civilek magyarázták el az arcunkba, hogy a „civilnek” márpedig ez a dolga: hisztizni. A kormánynak, államnak – legyen az a magyar, vagy a norvég –, mecénásoknak pedig kötelességük a hisztit anyagilag támogatni.
Pont így:
„Kedves barátaink, egy ilyen tüntetés megszervezése nehéz dolog, ehhez kérjük a segítségeteket. Ha támogatni tudjátok a tüntetést azt kérlek tegyétek meg a Krétakör bankszámlájának Humán Platformos bankszámlájára küldött adománnyal: 12010501-01025938-00300007
A befolyt pénzt színpadtechnikára, illetve a tüntetés minél több emberhez való eljuttatására fordítjuk! A tüntetés végén pedig minden forinttal el fogunk számolni.
A tüntetéssel járó kiadásokat közadakozásból fogjuk fedezni. Amennyiben mégsem sikerülne elegendő összeget gyűjtenünk, a Krétakör Alapítvány az NCTA-tól elnyert “Humán Platform országos szervezetfejlesztési pályázat” támogatásából kipótolja a hiányzó összeget, a pályázat céljaihoz illeszkedően, a magyar és norvég kormányok közötti vonatkozó szerződésnek megfelelően.”
Amíg ez így marad, amíg a konrádgyörgyi értelemben vett értelmiség által dajkált baloldal, és a posztmaterális lófasszal hadonászó civilek ezekkel a témákkal akarnak támogatást szerezni, addig Palpatine császár nyugodtan hátradőlhet és nézheti az Éjjel-nappal Budapestet. Ezek a csoportok építettek maguknak egy fasza kis szellemi-politikai gettót, és abban örülnek saját maguknak. E csoportok támogatottsága nagyjából a Munkáspárt támogatottsága mögött van három százalékponttal, ezért a csalódottság végeredménye mindig ugyanaz lesz: a bunkó, sötét magyarok ekézése, amiért nem képesek ennek a gettónak a szellemi színvonalára emelkedni.
Ja, meséltük már, hogy még a tünti szlogenjét is nyúlták, mégpedig a zebegényi sárkányfesztiválról?