Szárszónak is egy a vége

 

 

  

Ennek már rég nincs semmi értelme. Talán a Bajnai-Mesterházy kézfogó feletti gardedámság volt az utolsó olyan meghatározó, programadó szárszói találkozó, aminek bármi következménye lett, a Heller Ágnes ruhakölteményein való gúnyolódási lehetőségeken túl. Ott, még ha percekig, elhitették a baloldali és liberális táborral, hogy kitaláltak valamit. Valami, ami győzelemhez segíti a Progresszió Erőit. Egy remek tervet.

Persze mindenki előtt ismert, mi lett a végeredmény. Mint megannyi remek, tudományosan kiokoskodott terv a haladáréktól, pont az ellenkezőjére futott ki, mint azt kimutatták saját vélekedésükre alapozva. A képlet hibás volt, a szocialisták és az Együtt szavazatait nem összeadni kellett, hanem kivonni egymásból, Bajnai azóta hivatalosan is külföldi kifizetési listára került, Mesterházy pedig alámerült, hogy kibekkelje önnön érdektelenségét.

Mindezek ellenére évről évre összejönnek, hátha idén kivételesen értelmeset gondol a körülöttük lévő ismeretlenről a baloldal saskabaréi értelemben vett értelmisége. Hátha akad még ember a Földön, aki egy rúd párizsi leszeletelésén túl bármit rájuk bízna.

Szárszónak is egy a vége, valaki menjen oda és lője le őket, mint a sérült lovat. Kegyelemből, sajnálatból.