Miközben az MSZP a róla korábbiakban levált, de utánfutóként működő szervezetekkel Együtt lépten-nyomon felszólítja a Fideszt, hogy határolódjon el a szélsőjobbtól, lökje ki magából az „ordas eszméket”, addig azért csipcsup ügyekben egész jól együtt tudnak működni a Jobbikkal. Sőt, meg is védik őket, ha ezzel kormánypárti döntés ellen lehet menni. Tette ezt Steiner Pál is, amikor a minap Novák Előd védelmére kelt.
Steiner Pál a napokban az Országgyűlés Alkotmányügyi bizottságában dobott mentőövet Novák Elődnek, amikor arról folyt a szó, lehet-e „elmebetegnek” nevezni valakit a parlamenti ülések során (történt ugyanis, hogy egy fideszes képviselő „igazságügyi elmeorvos-szakértő kirendelését javasolta” Novák egyik felszólalása után). Steiner szerint viszont „a fideszes képviselő súlyosan megsértette Novák Elődöt
”. Mondja ezt Steiner, aki pár hónappal ezelőtt még a Jobbik karanténba zárására szólított fel.
Hát mindjárt elsírom magam, mennyire is karcolhatott bele „a súlyos sértés” Novák Előd lelkébe – pláne Steiner Páléba –, de előbb azért végiggondolom az előzményeket. Nemrég történt ugyanis, hogy Szanyi Tibor – az MSZP kabalaprolifigurája – bemutatott egy parlamenti felszólalása után képviselőtársainak; állítása szerint ráadásul éppen a jobbikosoknak. Szanyi párttársai – így Steiner Pál is –, sejtve azt, hogy „a kapitányra” büntetés vár, nyilván azt akarták elérni, hogy akkor az Alkotmányügyi bizottság többsége dorgálja meg a Novákot „súlyoson megsértő” fideszes képviselőt is. Persze tudták, hogy ilyen nem fog megtörténni, ezért azt mondták: minden mindegy, védjük meg jobbikos barátunkat, legfeljebb majd Szanyi megrovásánál hivatkozhatunk a büntetések kiegyensúlyozatlanságára!
Ja, hogy így éppen azokkal fogtak össze, akiktől minden, magát „rendes demokratának” valló demokratának el kell határolódnia? Jaj, hányszor hallottuk már, hogy „nácikkal nem közösködünk”, hogy „a nácikkal szemben mindenkinek össze kell fogni” – persze, mindez csak a baloldali és liberális elitre nem vonatkozik. Ha érdekük úgy kívánja, akkor a vörös bolsevizmus szívesen kokettál a zölddel. Ahogy az történt februárban is, Simor András bizottsági meghallgatása után: a testület jobbikos elnöke – az MSZP-sekhez hasonlóan – elítélte a „koncepciós vizsgálatot”, mire fel majdnem pajzsra emelték az ellenzék soraiban és médiájában – azzal, hogy „na tessék, még ő is azt mondja…”
Pedig maga Steiner Pál ígérte meg decemberben, hogy Vona Gábor felszólalásainál kivonulnak majd ezentúl a plenáris ülésről (ilyet én azóta sem láttam), és nyakra-főre fogadkozott, hogy ők eztán közös kezdeményezésben részt nem vesznek jobbikosokkal: „olyan papír nem születik, amin a szocialista frakció és a Jobbik együtt szerepel”. Hát, mik vannak, nézegeti az ember a parlamenti honlapot, és nem túl nagy kutatással talál olyan országgyűlési határozati javaslatot, melyet MSZP-s és jobbikos együtt jegyez – sőt, nem egyet, többet is! Előbbit éppen a szocialisták egyik főrettegője, Mandur László szignálta közösen Gyöngyösi Mártonnal – igen, azzal a Gyöngyösivel, aki ellen tüntetést szerveztek tavaly, melyre – reményeikkel és várakozásaikkal ellentétben – elment Rogán Antal is, így nem nagyon tudták azzal ekézni a kormánypártokat, hogy nyíltan haverkodnak a Jobbikkal.
Ne legyenek hát kétségeink: amikor a Jobbikkal történő együttműködés a szocialisták hasznára van, és a kooperáció, bárhogyan is, de felhasználható a kormány ellen – meglépik. A fasizmussal való rémisztgetés pedig nyilvánvalóan arra szolgál, hogy megfelelő kontrasztot tudjanak teremteni az ő valóságukban létező „náci jobboldal” és az általuk folyamatosan vizionált „mérsékelt bezzegkonzervatívok” között.