Snowden a Föld körül. Hawaiiról Nicaraguába.

Könyvtári irodalma van annak a nagyjából két évtizedes jelenségnek, hogy ugyan a telekommunikáció  és legfőképpen az internet fejlődése-elterjedése hihetetlen mértékben kitágította és nyitottá tette életünket, egyúttal minket, felhasználókat is végtelenül sebezhetővé és megismerhetővé tett a minket körülvevő világ számára. Erre az elmúlt pár hét aktuális botránya, a Snowden-ügy ráirányította a klasszikus, hardcore összeesküvésekkel nem napi szinten foglalkozó szélesebb nyilvánosság figyelmét. Annak a nyilvánosságnak a figyelmét, amelyik amúgy a konteó-hívőkhöz hasonlóan szintén nem bízik senkiben, főleg az államban nem. Csak a virtuális haver tumblerében, tweetjében, blogjában. Akár Clash of the Titans jelleget is ölthetne az ügy és a körülötte kibontakozó reakció-ellenreakció halmaz, de szerencsére USA/Nagy-Britannia/Kína/Putyinisztán/stb hamarosan visszatér állampolgárai, szövetségesei és ellenfelei békés megfigyeléséhez, a paláver másik fele meg talál új témát. Hetek kérdése. A nyilvánosság már csak ilyen.

Tényleg van ezen a sárgolyón értelmes ember, aki azt hiszi, bármely kormány bármely titkosszolgálata nem gyűjt/gyűjtött adatokat illegálisan mindenkiről, amint arra lehetőség nyílik? MINDENKIRŐL! Engem például jobban idegesítene egy olyan államapparátus, amelyik nem akarna megfigyelni, mert az azt jelentené, hogy nem akar megvédeni, vagy a társadalmat nem akarja megvédeni tőlem. És itt adja magát a példa, hogy a cigány-gyilkosságok egyik gyanúsítottjának megfigyelését mikor sikerült megszüntetni? Amikor épp kiderült: fegyverbeszerzésre készül. Az egy olyan titkosszolgálat volt, amelyik nem az államot és polgárait védte, hanem a Pártot. De ez csak mellékvágány.

Ami talán érdekes, hogy miért haragszunk meg az államra azért a tevékenységért, amit időtlen idők óta elnézünk a piaci szereplőknek? Miért idegesítőbb, hogy ha állam kicsit beleássa magát Joe Doe hátterébe, ha azt írja e-mailben egy fehér szupremácista levlistára, „Találtam egy fasza leírást házi bombakészítésről. A szomszéd fodrászat nigger vendégei körében lesz egy kis ijedség és meglepődés holnap.”, mint ha a Google telepakolja pénisznagyobbító reklámokkal Piréz kolléga böngészőjét (aljas hazugság – a Piréz), az enyémeket meg luxusnyaralásokkal és terrarisztikai kiállítások hirdetéseivel? Zuckerbergnek kb. 5 percbe telne, hogy megmondja, melyik minisztériumban alagsorában vadászok gyíkokra és apróbb emlősökre. A félelem abból táplálkozik, hogy a szexuális orientációját családja elől titkoló Buzigyuri azt hiszi, az állam majd azzal foglalkozik és azzal él vissza, mit írt tegnap Buzipetinek a szombati Pride afterpartyján őt ért élményekről és behatolásokról behatásokról, Gandzsazoli meg a kisszobában nevelt 2 tő cannabis miatt tekeri alufóliába a fejét. Ehhez képest Kína teljes lakosságának kéne outsourceingolni az adatfeldolgozást és kiértékelést, ha ilyen információkkal szeretnének kezdeni valamit. Bármennyire is hihetetlen, az nem jelent nemzetbiztonsági kockázatot és épp ezért nem is érdekli a titkosszolgálatokat, ha valaki péniszpumpát rendel online, tüntetést szervez a GMO cégek ellen a portugál halászati minisztériumnál vagy posztmodern darabban kívánja bemutatni egy homoszexuális zsidó kamasz és idősödő arab szeretője közötti kapcsolat kialakulásának kulturális és generációs gátjait. Nemzetbiztonsági kockázat az, ha valaki robbant, eltérít, idegen országoknak kiárusítja hazáját, stb.Egyszerűen érthetetlen, miért vált ki ekkora hisztit, ha kiderül, hogy már titkosszolgálatok is gyűjtenek információt adatfelhő-halászattal, illetve annak bányászatával (adatokat csak ilyen iparágakban lehet hasznosítani, pl. adat-kohászatról még nem halottunk), nem csak nemzetközi óriáscégek, marketing ügynökségek és HR specialisták. Szóval tessék végre megnyugodni, vagy ha hisztizni méltóztatik, tessék gyújtogatni egy jót (többek között) a yahoo vagy a bing székháznál is, de persze kezdhetik rögtön minden adathalászat alfahímjével a Facebookkal is!

De ez még mindig csak a felszín karcolgatása, ugyanis provinciális kis vadkeleti életünkre még ezek kis csak elhanyagolható hatással vannak. Fontosabb aspektusa az ügynek, hogy a Jobbik szerint nekünk kéne menedékjogot adni Snowdennek, hogy aztán a mi Nemzetbiztonsági Bizottságunk szedhesse ki belőle, mit tud az NSA Magyarországról. És persze „Amennyiben a Fidesz vezette diplomácia elzárkózik ettől, úgy felmerül a kérdés: a kormánypárt vajon mivel és mennyiben járult hozzá, hogy magyar emberek személyes adatai, magánlevelezései az Egyesült Államok hatóságainak birtokába kerüljenek” Persze ez is csak annyiban fontos az ügy szempontjából, hogy megint kiröhögtük idióta zsebnáciainkat. Menedékjogot adjunk mi, akiknek aláírt kölcsönös kiadatási egyezménye van az USÁ-val, és amúgy is törekszünk jó transzatlanti kapcsolatokra? Elmés! Azzal kapcsolatban amúgy soha nem is voltak illúzióink hogy az eddigi ballibsi kormányaink ’mivel és mennyiben’ járulhattak hozzá ellenséges és baráti titkosszolgálatok, külföldi cégek magyarországi információszerzéséhez.

Igazából kettő igazán lényeges kérdés van az egész ügyel kapcsolatban:

• Először is mekkora hülye már ez a Snowden? Hawaiin dolgozott rakat pénzért! Ki az a barom, aki otthagy egy ilyen álommelót? Hawaii, baszdmeg! Magnum! Ukulele! Fűszoknya!!! Grace Park!!!

• Másodszor is mekkora hülye már ez a Snowden? Ethel Rosenberget Anna Chapmant prücskölhetné tisztes házasságban, erre még gondolkodik, hogy mégis inkább Nicaraguába vagy Venezuelába megy. Rendben, egy meztelen párnacsatában továbbra is Grace Parknak szurkolnánk, de Nicaraguánál még ez a tepsiképű szovjet kislány is jobb! Noooor
  mális?