Dáktör Gáti, Lendvai Pacsi bácsi, Moldvai Gyuszkó elvtárs, Kertész Náci bácsi, vagy legújabban Tówaté megnyilatkozásait olvasva akaratlanul is fölvonyít bennem a Máté Péter, hogyaszongya téé-vúúton jááárok, sajnos nééé-ha-néééhaaa éééén. Próbálom összerakni fejben azt a képet, amit rólunk, magyarokról(pfuj) megformálnak. Hogy genetikusan alávaló, lusta, pszichózisban élő népség vagyunk, akik felerészt gyógyíthatóak, a másik felük meg egyenesen náci, bűnöző csürhe. Kíváncsi vagyok, ha minden ilyen átkos tulajdonságunkat kipurgálnák belőlünk ezek a kedves emberek. Hogy akkor kik lennénk, vagy milyenek? Milyennek szeretnének minket látni ők, az európai demokraták? És miért szeretnének ők másmilyennek minket. Miért nem tudják a másságunkat elfogadni? Mert mi, Európa zabifattyai, egy csomóan vagyunk hülyék ebben a szűk medencében, és ők meg oly kevesen vannak okosok. Bennünket folyamatosan meg akarnak menteni önmagunktól, mert annyira, de annyira szarok vagyunk, mer tééévvúúúton jááárunkk… Nácik és kommunisták és most a tavaristák. Honnan ez a mérhetetlen öntudat és önbizalom ezekben a kitűnő emberekben? És hogy tulajdonképpen milyen alternatívát is nyújtanak ők a mi számunkra…?
A Tavares Fesztről, az európai értékek letéteményeseinek heppeningjéről akaratlanul is beugrott egy, a neten keringő meleg rendezvényről készült felvétel. Egy joviális idősebb öltönyös úr bevezető előadást tart a meleg kultúráról, annak hagyományairól, a melegek kiemelkedő művészeti teljesítményéről, különleges érzékenységükről. Számtalan név is előkerül, Shakespeare és Csajkovszkij és még sokan mások. Aztán a joviális úr azzal folytatja, hogy most pedig fogadják szeretettel Jozefint, aki egy kis műsorral fog kedveskedni a nagyérdeműnek. És akkor kiáll Jozefin, egy 50 körüli testes férfi, testhezsimuló vörös estélyiben, egy vörös boával, és mély érces hangon sanzonokat kezd énekelni…
A Bajnai Pikniket is valahogy ilyennek képzelem. Kiáll a színpadra egy joviális, idősebb öltönyös úr (ilyet még keresni kell az európaibalzöldesegyütthaladóknál, de maximum bérelnek egyet). És akkor ő fölvezeti a dicső múltat:
Hogy hát izé… Szóval szóval… Hát ugye először voltak a görögök, akik mind baloldaliak voltak, és zöldek, de most már ők is lusták azóta, mindegy… És akkor ugye volt a Lenin meg a Sztálin, de ők nem annyira gonoszak, és akkor volt a Kádárjános, aki azért jófej volt. És már a Márai is megírta, hogy a Fideszesek bunkók. A magyarok meg nácibunkók. És a Mátépéter is megénekelte, hogyaszongya téévúúútonjááá-á-á-á-roook… Ebből is látszik, hogy az európai liberálbalzöldesek, zöldliberálszociálisak, egyszóval mi, ugye együtt, kulturális hagyományainkban messze fölülmúljuk a rinyálós magyarokat, akiket majd átnevelünk erre. Ennyit a múltról.
És a rövid bevezető után, a jovális bérelt úriember teret enged a baloldal átnevelőinek Jozefinjeinek, akik tehetségükben mind európai értékeket céloznak. És akkor mi magyarok is büszkék lehetünk végre egy kicsit, mert íme, nálunk is van demokrácia, van szabadság.
Mert, ha egy olyan európai normához kell, hogy végre hozzászelídüljünk ahol méltán verhetik a mellüket az egyes országok, hogy nálunk szabadon lehet kecskét rakni, nekünk meg lehet saját pedofil zöld politikusunk, nálunk meg kinyírhat egy őrült egy csomó ártatlant rasszista indokkal, és mégis minden rendben van, akkor odamutathatunk a tavaresi színpadra, hogy tessék: nálunk meg azok ott a demokraták! Ebben az országban Gyurcsány Fecóból miniszterelnök lehetett, Horn Gyulának nemzeti katonazenekar játszotta az internacionálét a temetésen. Nálunk Heller Ági filozófusnak, Kertész Náci írónak, Lendvai Pacsi történésznek és függetlennek nevezheti magát. Nálunk Váncsa Pista kitűnő szakácsnak, Fajkasházi viccesnek, Verebes a haza bölcsének számít. Nálunk Bajnai a szakértő közgazdász, és Fásy Ádi mondja meg, melyik a legsukárabb leány. És nálunk Svábi vagy a Baló lehet műsorvezető, Dobó Kata színésznő, és még egy Schmuck Andorból is lehet valaki. Ezt mind-mind lehet. És ismétlem, még a Schmuck Andorból is lehet valaki. A magyar liberálzöldszocialista politikus ráadásul kiválóan alkalmas trágyának is. Na, mi ez, ha nem demokrácia? A Schmuck Andorból is lehet tavares…