A Pukli-csapda

 

 

  

Pukli az ATV-n interjút ad. Ő egy idealista – mondja. Taps. Őt személyesen félemlíti meg Orbán. Meg a Fidesz. Miután faszán kinevezte dirinek. Hős. De ő nem kér, hanem követel. Fél, de azért teljesíthetetlen ultimátumot ad, mert azért annyira mégsem. Ováció. Első pillantásra simán kétségbeejtő volt a Pukli-tüntetés tartalmatlansága, erőtlensége, azonban szembe kell nézni azzal, hogy a kollektív „wishful thinking” az ellenzékben erősebb, mint bármi. Az amcsi előválasztások után meg már semmin nem lepődünk meg: bizony, akár még egy Pukli is lehetséges.

Kezdjük ott, hogy Pukli fél. Ez az ő alapállása, tehát politikai építkezését azzal kezdi a széles tömegekben, hogy ő fél. Aztán – elvileg – most épp összeszedi a bátorságát, és a megfélemlített tömegek élén mégse fél, hanem 60 percre megállítja az életet. Más kérdés, hogy itt meg – ha elolvassuk a balos beszámolókat az Orbán beszédről – nem találtak semmi félelmetest, inkább azon rugóztak, hogy mennyire át volt ázva, milyen fáradt volt. Pedig felesleges együtt elemezni őket, mivel

Orbán egyértelműen Európában játszik most, az ő szavaival szemben Merkel és a többiek állnak. Az ő ellenfele Brüsszel (Berlin és Washington), nem pedig egy Pukli.

Több eset lehetséges a keddi események után. Az egyik legvalószínűbb forgatókönyv, hogy két hónap, és semmi sem marad ebből a dologból. Nem lesz fenntartható, ha nem csinálnak egy pártot, vagy valami politikai ernyőszervezetet, és csak tovább játsszák a keddi– unalomig ismert – kottából a civil bullshitet, meg az „ez itt három magánember tüntetése” cuccot. Célracionálisnak és célorientáltnak”álcázzák magukat, akiknek az ÜGY a fontos, esetünkben az oktatásügy, ugyanakkor rögtön közölték, hogy igazából teljesíttethetetlen ultimátummal akarnak obstruálni és káoszba taszítani az országot egy törvényellenes sztrájkhullámmal. Persze, kicsit nincs értelme álmodni, de ha ebből pár lyukasóránál több valósulna meg, akkor fizetővendégként elmegyünk a következő Krétakörös bemutatóra…

Ha nem lépik meg a pártalapítást, azzal buknak meg, ha azonban meglépik – egy ávós unokával az élen -, nem lesz olyan nehéz dolga a jobbos sajtónak szétszedni őket két év alatt, mint ahogy Bajnai is elkopott a több százezres Milla tüntetések éléről egy francia cég személyzeti főnökének. Nem beszélve arról, hogy az általuk áhított és most épp könnyes szemmel tüntető „75%” visszazuhan a szokásos 1-2%-ra, aztán jön Gyurcsány, összefog velük és csá.

Ha ráállnak erre a konstans sztrájkvonalra, leleplezik magukat, miszerint magas ívben szarnak az oktatásra, ez csak egy apropó számukra arra, hogy felbootoljanak egy újabb ellenzéki pártot, amelyik aztán elkergeti Orbánt a fenébe két év múlva. A gyerekek meg bekaphatják a kifli csücskét, hol nem szarjuk le őket, különben is majd legalizáljuk az abortuszt, és befogadjuk a migránsokat, szóval pláne bekaphatják. A lényeg, hogy a stücivadász fejű Pukli lehessen az új Sanders, a balos néptribün, Orbán pedig végre érezze a NÉP szorongató karmait.

Ha ez lenne, és tényleg ilyen kemények lennének ezek a srácok, nem egy ilyen 60 perces vérszegény színházasdival indítanak, recrudescunt inclitae alapon, akár mától tarthattak volna általános sztrájkot és már a repülők is lepotyogtak volna Ferihegynél. Már ha ezt a balos ellenfülkeforradalmat így komolyan gondolnák. De a mi kiváló magyartanárunk a balos logika csapdájában vergődve egyszerre kért és követelt, félt és fenyegetett, törekedett összefogásra és nem tárgyalt az ellenséggel, állt ki az ügy racionális megoldása mellett és hirdetett ultimátumot. Tehát kétségbeejtően segghülye.

Pukli építi magát 2018-ra, és kivitt 30 ezer embert a semmire.

A Pukli-mozgalomban semmi tartalom nincsen, kb. Trump és Sanders amerikai nyomulásának inverze a dolog, hisz a verbális és pótcselekvéseken alapuló habverésen, a düh és indulatok és érzések felkorbácsolásán túl semmi nincs, legfőképp valós irány, igazi cél, politikai elképzelés. Ez most épp nem jobbos, hanem balos populizmus, dörgölődzés, maszturbáció. Nem véletlen, hogy kedvenc komcsi faszfejünk, az amerikai népszavás Bartus is pont ékezte őket, igaz arról az oldalról, hogy miért nem rontottak neki egyenes kaszákkal a fasiszta hordának.

A Trump-Sanders jelenség tüzetes vizsgálata azonban arra készteti az elemzőt, hogy idézze a Star Wars Yodáját: Sose becsüld alá a Sötét Oldal erejét. Mire ugyanis a mindenkori „establishment” felébredt Csipkerózsiak álmából, a feltüzelt tömegeket már rég nem érdekelte, hogy kb. mindent lehet tudni Trump marhaságairól és Sanders ígéreteinek megvalósíthatatlanságáról. A lehető legkevésbé sem zavarja a politikai aktivitásban, az „establishment elpáholásában” a nemtetszenekafékekésegyensúlyok nyomulásban az elszállt híveket. A mai balos sajtóviszhang és kommentáradat jelzi: valószínűleg kezdünk mi is itt tartani, és az ember minél racionálisabban, reálisabban közelít, annál jobban hevíti ezeket az idiótákat.

Persze opció az is, hogy jön a Sorosgyurka meg a Brüsszelnyújorkatlantisz Illumináti összeesküvés és úgy megtolja Pukliékat, hogy meg sem állunk a gendersemleges McDonalds vécékig.

A tegnapi tömeg elégedetlensége, frusztrációja igenis valós, nem áll az az értelmezés, hogy „bebuszoztatták a nyuggereket a Gyurcsányék Salgótarjánból, hogy befotóztassák őket az Indexszel”. Volt már ilyen lesz is még, de ez tegnap nem az volt. Másrészt valódi energiák sem szabadultak fel benne, mindent áthatott az ország egészét amúgy egyre inkább jellemző apatikus közöny. Ami valljuk be rossz dolog, de hát egyben érthető is, hisz nem azt a kort éljük, amikor bárhol körbenézve azt látnánk, hogy bizonyos energiák pozitívan röpködnek a Nagyvilágban, hogy „de legalább Nyugaton meg Amerikában van valami remény…”.

Az álmaink ilyenformán megtörtek, hisz lehet, hogy most szar, de ami jön az még szarabb, és elnézve azokat az „átkozott folyamatokat”, egyhamar nem lesz vége.

Népvándorlás van, a Demokrácia épp fingik kifelé saját (ős)hazájában és helyét acsarkodó, kulturkampfos terror veszi át. A PC rendőrség orwelli szinten szovjetizálja a „fejlett Nyugatot”, amelyik egyre erősödő intervencióval akarja a migránsait, a gendersemleges vécéit, a buziházasságát és a behalt és halálszagú liberális „reformjait” ráerőszakolni a Hinterlandra. Ehhez pedig szövetségeseket keres, tehát új esélye nyílik a mindenkori nyilaskomcsi-libsi hordának, hogy friss segget nyalva álljon bosszút a mucsai magyarokon. A külső és belső tényezők elválaszthatatlanok egymástól, hisz ezek a jelenségek jelen vannak 1918 óta.