Papp Réka Kinga idén nem kap virágot

 

 

  

Na nem azért, mert nem kér, hanem mert nem érdemel. Ugyanis hisztis nők csak akkor kapnak valamit, ha érdekünk fűződik hozzá, és akkor is inkább csokit az endorfin miatt.

Mert hiszti a javából, amit ír a hávégében a nemzetközi nőnap alkalmából. Igazából még nem a teljesen elvadult formája, amit képvisel, mert vadabb mozgalmárok a fejlett nyugaton már nem is egyenlőséget akarnak, hanem nőuralmat. PRK még csak egalitárius mozgalomként jellemzi a feminizmust, habár egalitárius szót normális ember ritkán írja le…

Ha egyébként nem rendelkeznék az engem körülvevő valóságról pár elszórt ismerettel, akkor teljesen kétségbe lennék esve, hogy Magyarország a milliónyi házi rabszolga hazája, ahol fallokrata összeesküvés uralja a mindennapokat. Wage-gap, családon belüli erőszak, elnyomás, nincsenek politikusnők, házimunka-robot, és a patriarchák még az epilálást is kötelezővé tették. Így a teljes feminista arzenál. Cudar világban élünk, no.

Az indulat tapintható Réka Kinga minden mondatában, de sajnos ez a felfokozott érzelmi állapot (hiszti) nehezen értelmezhető kijelentésekre ragadtatja a szerzőt. Azzal például nehéz mit kezdeni, hogy szerinte a hatalom nyíltan a feminista mozgalmak torkán tapos, és hogy van valami konkrétan körül nem írt munka, aminek az elvégzését anyagi ellentételezés nélkül  várja el a hatalom. Teljes homály ez nekem. Most akkor valami titkos gyárakban tart nőket a kormány, ahol rizsért meg vízért dolgoztatja őket? Vagy a házimunkáról beszél? Mert azt meg nem a hatalom csinálja, de erről majd később.

A feminista agendának 3 nagy csapásiránya van, mégpedig a nők a munkaerő-piacon, nők a háztartási rabszolgaságban valamint a nők és az erőszak.

A nők munkaerőpaci hátrányával kapcsolatban 2 dolgot szoktak emlegetni. Az egyik a férfiakhoz képest alacsonyabb fizetés, a másik pedig az, hogy azonos jelöltek közül a férfiak vannak előnyben. Utóbbit viszonylag egyszerű elintézni. Egyrészt a skandináv államokban már abszolút a nők vannak előnyben, kötelező a jelöltek közül őket kiválasztani (ez történik, ha győznek a feministák), másrészt ez nem a hatalom hibája, hanem a HR-osztályok vezetőié. Apró érdekesség, hogy a régió HR-vezetőinek 82%-a nő. Úgy tűnik, ők nem végzik rendesen a dolgukat.

A wage-gap, azaz a fizetések közötti különbség már egy bonyolultabb téma. Az ijesztő számok keringenek, hogy a nők mennyivel kevesebbet keresnek. Általában 15-20% körüli különbségről van szó. Elsőre botrányosnak tűnik. Az a gond, hogy ez a szám úgy jön ki, hogy a nők átlagfizetését hasonlítja össze a férfiak átlagfizetésével, ami finoman szólva is csúsztatás. Almát a körtével. Az óvónők kevesebbet keresnek, mint a mérnökök. Meglepő. Kicsit bonyolultabban megfogalmazva ha már a pályaválasztás miatt statisztikailag alacsonyabb lesz a nők fizetése, akkor az talán nem a munkahelyi diszkrimináció, hanem a pályaorientáció kérdéskörébe tartozik. Senki nem áll nádpálcával a lányok mellett, amikor a jelentkezési lapot töltik ki, hogy te márpedig csak pedagógusnak mehetsz, esetleg szociológusnak, ahogy a fiúkat sem hajtják ostorral a Műegyetemre. Meggyőződésem, hogy ha almát hasonlítanánk össze almával, akkor sokkal kisebb különbség jönne ki. Ugyanabban a munkakörben, ugyanannyi év munkaviszonnyal lenne érdemes megnézni ezeket az összehasonlításokat, és még akkor sem biztos, hogy diszkrimináció áll a háttérben. Páran pedzegetik, hogy a két nem között a fizetési különbség nagyobb része abból adódik, hogy a nők kevesebb fizetést kérnek, valamint ritkábban és kevésbé rámenősen harcolnak fizetésemelésért.

Ez viszont nem diszkrimináció, hanem önértékelési és önbizalmi kérdés. Széljegyzet: ezek a különbségek szintén a versenyszférában léteznek. Aki látott már közalkalmazotti bértáblát, az tudja, hogy az állam nem ad kevesebb pénzt a nőknek. Tudjuk, az állam rossz, a piac meg szép és jó, de úgy látszik, hogy a nők egyenlőségéért folytatott harcban pont az ellenkezője igaz.

Aztán ugye ott van a gyerek kérdés is. “Amikor munkát vállalunk, a munkaadók megkérdőjelezik a képességeinket, gyanakszanak ránk, hogy egyszer csak elmegyünk szülni. Aztán ha valóban szülünk, utálnak, amiért kisgyerekes szülőként táppénzre merünk menni a beteg gyerekeinkkel ” olvasom, és ez így is van. A magyar munkáltatók hülyesége, hogy rettegnek gyermekes nők alkalmazásától, de ezt megint csak nem a toroktaposó hatalom teszi, hanem a mindenható piac. Nem véletlenül mennek inkább a nők az államigazgatásba, ott nem piszkálják őket emiatt. Ennek viszont a kisebb fizetés a következménye a versenyszektorral összehasonlítva.

A nők, mint házi rabszolgák illetve a családon belüli erőszak felvetés egyszerűen nevetséges. Nem a problémákat akarom bagatellizálni, a felvetés módja bajos. Senki nem tart pisztolyt a nők fejéhez, hogy egy sörhasvakargató, seggét a tévé előtt meresztő disznóhoz kössék az életüket, és arra sem, hogy egy erőszakos baromhoz. Arra sem, hogy egy ilyen hím mellett kitartson egy nő. Lehet keresni olyan faszit (név, cím a Toronyházban), akiben van egy elemi higiéniai igény, szeret főzni, gyerekcentrikus, nem szakad le a keze, ha ki kell porszívózni, és nem verekedni jár a kocsmába, hanem sörözni.

Az olyan kijelentésekkel meg pláne nem lehet mit kezdeni, hogy “A gyermekvállalás a nők elszegényedésének vezető oka.” Nem, Réka Kinga! A gyerekvállalás a családok(!) elszegényedésének vezető oka. Mert nem csak anyának, de apának is kevesebb pénze lesz magára, ha elkezdenek egy, esetleg több gyerekre költeni. Én legalábbis még nem láttam olyan apát, aki abból gazdagodott volna meg, hogy gyereket nevelt. Szóval az ilyesmit ne tessék feminista állítássá csúsztatni, mert egyszerűen nem igaz!

Na, kb. ezekért nem érdemes paprékakingai alapokon (túl)tolni a feminista témát. A magyari ember tiszteli és szereti a nőket, s bár a nemzetközi nőnap komcsi találmány, minden kedves nemfeminista és feminista hölgy olvasónknak boldog nőnapot kívánunk, még ha utóbbiakat meg is üti a guta emiatt.