Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Mesterházy végre kimondta, amit mindenki sejtett már. Infórádió, Aréna, szerda este. „Jelen formájában nem megy tovább az összefogás.” Nagy sóhaj. Majd piciny koppanás. valószínűleg az a bizonyos „nagy kő” esett le Attila szívéről. S gurult tovább, egész Gyurcsány tyúkszeméig, ki halkan feljajdult…
De vajon nem késett -e egy csöppnyit el, eme coming out? Másfél héttel a bukás után kijönni ezzel a vallomással? Igaz, jobb később, mint soha. No, de mégis!
Persze, Attila igyekszik „előremenekülni”. Bízik abban, hogy az uniós választásokon, ha a Fidesz-KDNP-vel nem is, de talán a Jobbikkal versenyben marad majd a második helyért. Ha pedig a DK pofára esik Gyurcsányostul, az Együtt-PM pedig leég Bajnaival az élen (amire most jó esély látszik), akkor jól számolhat Attila.
De mit számol vajon még? Másodiknak lenni, kétharmaddal szemben? Kétszer veszíteni miniszterelnök-jelöltként? Harmadszor is esélyt kapni? Kitől? Az MSZP-től? A baloldali emberektől?
De bárhogy matekozik is, semmi sem fogja megmenteni a végső és az egyetlen levonható konklúziótól. Ceterum censeo: Mesterházynak mennie kell!
Szegény Attila, hiába vágatta le csinos kis pinaszakállát, hiába lőtte be a séróját és fölöslegesen növesztett férfias pocakot – nem tudott valódi alternatíva lenni. Tehetséges – de nem eléggé. Ügyes – de nem eléggé. Okos – de… Sok mindenre alkalmas lehet Attila, de miniszterelnöknek nem.
Belátni viszont ezt nem akarja. Küzd, mert fiatal, és mert önreflexiója nulla. Küzd, mert bízik még abban, hogy újraépíthető valami életképes alakulat a szocialista párt romjaiból. Pedig egyre többen szólnak neki: „Attila, elment a hajó!” De ő süketnek tetti magát.
De mit is tehetne most Mesterházy? Az összefogást csesztetheti ugyan, de tény, hogy az együttműködést ő írta alá. Ezt a felelősséget nem háríthatja át senkire. Ha azt mondja, hogy jó ötlet volt, akkor nem tud mit kezdeni a bukással, illetve szembe kell néznie a felelősséggel; ha pedig utólag elhibázottnak tartja az egész kényszerházasságot, akkor meg felmerül a kérdés: minek ment bele? Talán zsarolták? Talán Gyurcsány zsarolta? Akkor van valami folt a múltjában. Ha meg nem, akkor viszont nem tudja megválaszolni azt a kérdést, hogy minek is írta alá ezt az egész együttműködést? Minek fogott kezet a népnyúzó, amerikai hátszéllel érkező, az IMF érdekeit képviselő Bajnaival; minek vette maga mellé az LMP-t szembeköpő, áruló PM-sekkel? (Akik az elmúlt huszonöt év leggusztustalanabb politikusai.) Minek vette be Gyurcsányt is a buliba? És egyáltalán: miért ment bele, hogy az egykori SZDSZ is ugródeszkának használja a szocikat. Mert Fodor Gábor nélkülük soha nem került volna be. (Fodor meg esélyes a „a legkisebb népi felhatalmazással valaha parlamentbe került képviselői” díjra!)
Miért fogtál össze Attila? Miért? Pedig még egy első éves politológus hallgató is megjósolta, hogy a matematikai képlet ebben az esetben nem pusztán összeadás lesz. És nem is lett. Gyurcsány, Fodor, Kuncze, vagy éppen a kalandor Kerék-Bárczy Szabolcs, többet vitt, mint amennyit hozott. De talán Bajnai sem a pozitív irányba billentette a mérleget.
Még egy dolgot tehet Attila. Ha új, pontosabban meglepően új programot hirdet. Kiforgatja a szocialista világot a sarkaiból. Amit egyébként meg is próbált. De a gyakorlat azt mutatta, hogy mindez teljesen esélytelen próbálkozás volt. A választmányi „kibeszélő show” után ugyanis pánikszerűen próbálkozott két politikai irányvonal megfogalmazásával. „Rendpárti szocializmus” és a „cigány-ügy”, amire nagyobb figyelmet kell majd fordítaniuk a jövőben – vélte a sajtótájékoztatón. Hogy aztán a kulisszák mögött ráboruló díszlet romjai alól gyorsan ki is nyögje: nem úgy gondolta. Mert, mikor észrevette szegény, hogy mekkora hülyeséget mondott, rohant is a népszabihoz, hogy egy teljesen ellentétes tartalmú interjút adjon. Rendpárti szocialista párt nincs és nem is lesz – mondta már emitt. Hűtve a felizzó kedélyeket, lemondva a kitörési pontról.
(Pedig milyen szép is lett volna ez alapján elképzelni 2018-ban a választási küzdelmet! Elképzelni, hogy a szelídülő Jobbik, akkorra már végképp szalonképessé válva – megdorgálja a szocialista pártot a cigányozásért és a rendpárti dumáért. Esetleg Vona felhívja telefonon, a már brazil nyugger Daniel Cohn-Bendit liberális megmondó embert és kéri, hogy térjen már vissza egy kis időre, demokráciát félteni a rasszista, cigánygyűlölő, rendpárti szocik ellen. De ez az álom sajno
s szertefoszlott…)
s szertefoszlott…)
Szóval vége van. Nincs tovább összefogás, nincs tovább kormányváltó baloldali összeborulás. A kényszerházasság viszont nem kecsegtet szolid válással. Csúnya viták elé néz a baloldal. És könnyen megjósolható, hogy nemcsak az összefogásnak lesz „kaput”, hanem Mesterházy Attilának is.
