Oprah for president

 

 

  

A hülyeségért Európában sem kell messzire menni, de ha átnézünk az óceánon túlra, az amcsiknál is tele már a puttony egy jó ideje. A mindenki által imádott facebookguru, Zuckerberg állítólagos elnökjelöltségi ambíciói mellett most az ébenfekete Oprah Winfrey a megmentő, aki a galád Trumpot kiütheti 2020-ban és a világot egy jobb hellyé teheti.

Nem, nem az a baj, hogy Oprah Winfrey néger. És ugyan a túlérett Barack magja is a torkukon akadt, adjuk meg a feltörekvő csillagnak az esélyt.

Aki nem ismerné Oprah Winfrey-t, annak röviden csak annyit, hogy az 1954-ben született Mississippiben. Mélyszegénységben, durva körülmények között nőtt fel, megerőszakolták, fiát csecsemőkorában elvesztette. Aztán Tennesseebe került, ahol jobbra fordult az élete, felfigyeltek nyilvánvaló tehetségére, és innen felfele vezetett az út, a rádióból a tévébe, míg a legnézettebb talk show házigazdájává vált.

A The Oprah Winfrey Show a 80-as évek végére Amerika-szerte befutott és ki is tartott a lendülete.

A jó Oprah befolyását és vagyonát is szépen gyűjtögette, olyannyira, hogy jelenleg több mint 2.5 milliárd (igen, milliárd) dollárnyi pénzecske hever a párna alatt. A sarki boltban már be tud vásárolni gondolkodás nélkül, a temérdek pénznél többet csak a hatalom jelenthet ebben a helyzetben.

A pár napja lezajlott Golden Globe-díjátadón pedig az életműdíjjal honorált asszony könnyeket csalt beszédével minden agyhalott szemébe, innen pedig csak egy szempillantásba került, hogy felismerjék a kiválasztottak: 2020-ra meg is van a demokraták elnökjelöltje.

Nem tudom, mi a rosszabb hír a libsiknek, az hogy Oprah maradt a reményük a szegényes felhozatal és a Clinton-klán botrányai és Hillary elmebetegsége miatt, vagy az, hogy ezt több vezető politikusuk óriási ötletnek tartja. Úgy látszik, már csak neki kell rábólintani és egyenes az út.

Csak hát van itt azért pár bökkenő.

Az első, ami mindenképpen fontos lehet a világ talán még mindig legerősebb hatalmát vezető személyt illetően, hogy értsen valamit az ilyesmihez, minimális előélet nem árt a CV-ben az Egyesült Államok elnökjelöltségéhez. Nem biztos, hogy elég csupán egy önimádó és önmagát kiválóan menedzselő celeb, aki ügyesen forgatja a szavakat, politikusokkal beszélget kedélyesen, a nép egyszerű gyermekének szerepében tetszelegve készteti bégetésre az arra mindig fogékony birkákat.

Mert Oprah ezekben tényleg jó volt, bár ha alacsony az ingerküszöb, könnyebb is az ember dolga.

De a tényeknél maradva, sokan támadták Trumpot, hogy nem politikus, csak egy celeb, most pedig mellszélességgel állnak ki Oprah indulása mellett, saját érvelésük ellentmondásába fulladva.

Lépjünk át nagyvonalúan a hozzáértését firtató kérdéseken, mert van itt még baj. Winfrey asszony híres arról, hogy támogat minden jogfosztottat, legyen az nő, fekete vagy bármilyen divatos elnyomott-kategória.

Jótékonysági alapítványai vannak, minden földrészre jut a könnycseppjeiből.

A könyökünkön jön ki a #metoo kampány, annak minden prójával és kontrájával, de Oprah, mások fájdalmának és megalázottságának legnagyobb ismerője évtizedes barátságot ápolt Harvey Weinstennel. Egyes fényképeken csak nevetgélve ölelkeznek, de néha azért Oprah megnyaldosta a jó Harvey fülecskéjét vagy éppen egy azóta Weinstein által megerőszakolt ifjú színésznő kezét fogta, mintegy bemutatva őt a képen ugyancsak mosolyogva pózoló „vadállatnak”.

Talán a bégetők ezt is megmagyarázzák, hiszen a mi Oprah anyánk erről nem tudhatott, ő csak kedves volt. Nem számít, hogy mindenki más tudta Hollywoodban, de az elszigetelten élő talk show királynő naivsága határtalan lehetett.

Nyilván nincs így, de higgyünk neki egy pillanatra: ha a Weinstenről belső berkekben mindenki által ismert gusztustalanságokról nem volt fogalma egy ilyen jó havernak, akkor főleg kerülje el a politikai pályát, mert jóval komolyabb rókák is vannak abban az erdőben és lehet, hogy néhány ócska trükkel Kim Dzsong Un is átveri majd, és az nem lesz olyan vicces.

Most ügyesen kibújok magam a rasszizmus vádja alól, mert kedvelt, ugyancsak fekete bőrű énekes, Seal háta mögé bújok, akinek elege lett ebből az álszent parádéból és nekiment Oprah Winfreynek, kiakadva azon az aprócska problémán, hogy miért falazott Weinstennek évtizedekig, miközben – meglehetősen álszent módon – a Golden Globe-on is a szexuális kiszolgáltatottság ellen szólalt fel.

A Seal által idézett gondolathoz nem is kell kommentár: „Amikor évtizedekig a probléma része voltál, de hirtelen mindenki a megoldásként kezd tekinteni rád”.

Sajnos rajta kívül is egyre többeknek jut eszébe, hogy ez a jelenség nonszensz és félelmetes, ehhez pedig nem kell Trump-imádónak lenni. Azt a kérdést ne is feszegessük, hogy Oprah szívhez szóló beszéde véletlen volt-e, vagy a nagyközönség szondázása. Érdekes kérdés ez a hihetetlen “spontán” reakcióhullám a sztárok, média, politikusok részéről is.

Ekkora lenne az elkeseredettség a baloldalon? Az amerikai baloldalon is?

Intő jel az is, hogy a hollywoodi hírességek tömött sorokban állnak ki Oprah indulása mellett, és az unalomig ismételt szófordulattal sírják a szemünkbe, hogy ez a nő jobb hellyé teszi majd a világot! Mi pedig tudjuk, hogy híresen elfogulatlanok, éles megfigyelők és a politika minden apró ösvényét tökéletesen ismerik, elvégre ez a dolguk.

Fontos megjegyezni, hogy a demokraták elkötelezett hívei és egyben a mélyszegénység alapos tudorai is. A szép szavakon és az ostobaságon kívül pont a Weinstein-ügy miatt kéne némi önvizsgálatot tartaniuk, mert nem éppen a leghitelesebb példaképek.

Maradjanak a kaptafánál, a filmekben még jól jöhetnek.

Mi pedig kíváncsian figyeljük a baloldal lehetséges elnökjelöltjeit, reméljük, többen vérszemet kapnak és talán Adam Sandler, az állandóan Donald Trumpot ekéző Robert de Niro vagy Paris Hilton is megfontolja az indulást. De még Harveynak is oszthatnak lapot, ha megígéri, hogy többet sosem lesz rosszfiú és megtanulja a leckét.

Talán még valami alapítványt is gründolhatna kezdetnek, az könnyfakasztó szokott lenni és a jó szándékot bizonyító.