Nyolcvanháromezer nevel ki az emberi sorból

Európa megint csinálná a fincsit a népnek, megint kitaláltakvalami világot rengetőt és megváltót. A marxizmus után ismét lett van egy friss, ropogós, saját fejlesztésű elmebetegségük. Az ingyenpénzt mindenkinek elméletét fejlesztették ki. Nem túl bonyolult, de ezek már nem a jó öreg Max és Engels féle prekomcsik, akik némi társadalomtudományos felkészültség okán még empirikus tapasztalatokra alapozva kívánták a töke dőlésének szögét meghatározni. Most egész Európa ízlelgeti a KétfarkúKutyaPárt ötleteit. Például az adóparadicsom Ciprus, vagy a már e jelzővel sem illethető Svájc.

Itthon meg, a futottak még kategóriás bohóc mellett, a Szanyikapitány és a barátja, Schifferbandi applikálná rá az országra a hülyeséget, elvégre a fejlettnyugaton’ találták ki, tehát itt a vadkeleten biztos beválik. Erre számtalan példa van a huszadik században – morfondírozhattak el – a nyugati receptek (fasizmus, kommunizmus, liberalizmus) hazánkra verése mindig kiváló elfoglaltság egy társadalomfejlesztő politikusnak. Gödön, egy viharvert, kormos csövű TGM-vel belőtték a felsorakozó, de különben bujkáló baloldali tömeg közé az ingyenélet-ingyenpénz nevetőgáz-bombáját, hogy mi is ízlelgethessük a KétfarkúKutyaPárt ötleteit. Civilek aláírást is gyűjtenek, valami ilyesmi indokkal:

Az emberi munka tehát mindenképpen szar, de leginkább az emberek miatt, mer annyi nyavalyájuk van. Inkább kapjon mindenki valamennyi pénzet. Akinek ez így kerek, aláírhatja itt. Mi a szerkesztőségi Toronyházban előbb megiszunk még két liter Orbángyöngyét fejenként, aztán fogjuk aláírni. Ivás közben meg Szanyikapitánynak fogjuk vizionálni magunkat. Delirium nélkül ugyanis nem bírjuk elképzelni ezt a fantasztikumot, mert a valóság itt körülöttünk eltakarja a progresszív igazságosságot. Európa Exmen szuperhősei után ugyanis most itt jönnek a jóságos robotok! Minden csupa robotok lesznek, és majd külön fejjel lehet rendelni őket. Amíg mondjuk otthon döglünk az emberi nyavalyáinkkal és elsején a kispárnánkat  kitömjük nyolcvan ropogós ezressel, háromból meg veszünk sört, addig a robotok majd egyben tartják Európát, és emiatt boldogok leszünk mi. Boldogok leszünk, ha arra gondolunk, hogy Reeding fejű robotok fejik a tehenet, a Gordonfejűek felügyelik a szárnyasokat, a Szanyikapitányfejűek meg majd elletik az embereket. A Benditfejűek meg majd vigyáznak rájuk, főleg a gondolataik helyességére. De lesznek külön vicces robotok is, hogy szórakozzunk. Azoknak bólogató Gyurcsányfeje lesz, amelyik azt skandálja, hogy nem hazudok. De tegyük félre kicsit a tréfát.

Kijózanodván ugyanis ráébredünk, hogy az embert nem fogja tudni fölváltani a robot, mert alapvetően már most robotként dolgozunk. Gondoljunk csak a fantáziátlan és agyonellenőrzött telefonos munkákra, vagy az emberi méltóságában valóban megalázott teszkópénztárosra, aki minimálbérért akár maga alá is hugyozhat, mert csak műszakonként egyszer engedik ki. De ott vannak, a lassan minden társadalmi presztízsétől megfosztott és megalázóan alulfizetett tanárok vagy kórházi ápolók gyomorbajos és karikásszemű tömegei, akikre különben beteg hozzátartozóinkat, vagy gyermekeink nevelését bízzuk. Organikus robotok. És persze ott van a munka sötét oldala, a gyanúsan túlfizetett, közpénzen lébecoló MÁV-os közép- és felsővezetvezetők, fejenként három titkárnővel (délelőttös, deles és délutános kávéfőző képesítéssel), a tablettát csak ötezerért felíró nőgyógyászok, és a találékony autószerelők. És a Szanyi ebbe a munkáslevesbe beleköpi, hogy 83 ezer. Ennyit kéne mindenkinek kapni alanyi jogon. Hát, baszd meg Szanyi Tibor! Ezt gondolja az elfekvőben húsz éve pelenkáző nővér például. Hogy ha ez neked ilyen sima ügy lett, akkor baszd meg Szanyi Tibor! Vagy a hátrányos helyzetű gyerekek körében apró sikereket elérő, de néha apukák által megvert tanár. Hogy ha ez ilyen egyszerű lett neked hirtelen, akkor baszd meg Szanyi Tibor! Meg te is baszd meg, Schiffer András! Gödön!

Mert ebben a nyomorult, antidemokratikus kelet-európai blokkban teljesen másképp gondoljuk. Mi, a munkavállalók. Megtanultuk, hogy voltak, vannak és mindig is lesznek erkölcsileg selejtes emberi lények. Hogy vannak üres frázisok puffogtatásából megélő értelmiségiek és politikusok, a törvényesség hátán a becstelenség szelével vitorlázó jogászok, a szociális rendszert maximálisan kihasználó, öncélú semmittevők. Lesznek más álmait és kezdeményezőkészségét ropiként tördelő síkagyú bürokraták. Mindig is lesznek önzők, lusták, kretének és tolvajok, és ezen nem változtathat 83 ezer forint. A valóság sosem lesz tankönyvbe illően tökéletes.

Mi, akik dolgoznak, éppen azt reméljük hogy a világ a valódi (!!!) igazságosság felé halad, amikor az érdemi(!!!) munka(!!!) elnyeri idővel a megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülést, és ezzel párhuzamosan csökken az élhető jövőt önző érdekből bármikor megzabolázni kész percemberkék befolyása, akik 83 ezer forinttal jutalmaznák azt is, aki egy szalmaszálat nem tesz keresztbe, csak alanyi jogon követeli az ellátmányt, cserébe szavazatot rak a percemberekre. Hogy lesz az az állami, urambocsá európai apparátus, aki lerázza a hátunkra kapaszkodni igyekvő emberi ballasztot.

Sajnos a sok Évavermúttól már kipárolgott Szanyikapitányból az emlékezés. A szabad liberális kapitalizmus aljasította a munkát szenvedéssé, a munkást pedig gyökértelen, szerves robottá. A nágy szociálizmus pedig nem tett mást, mi
nthogy ezt az embertelen fölfogást államosította, intézményesítette, sőt álmot gyártott belőle. A pártfegyelmet a képességek és a tehetség elé helyezte, kőbányai sörrel és keverttel, valamint gumibottal kezelte a kezdeményezőkészséget. Most ezt venné el az organikus robotoktól Szani és Schiffer, mert a maradék őrültet, aki még dolgozni kíván, rabszolgává aljasítaná, akiknek egyetlen feladata, hogy tömegek minimális, nyolcvanháromezres kényelmét biztosítsa. Mert valakinek azt ki kell termelni, mióta nem a fákon nő a pénz, mint a minden sötét gondolat ősatyjánál az idealizált ősközösségben…

A szociálistákkal és a liberálisokkal az a legnagyobb baj, hogy nem értik a szabadság fogalmát. Azt a szabadságot, amiben az ember a születésekor kapott tehetséget korlátok nélkül bontakoztathatja ki, ami, a család és egyéb sikerek mellett, egy hivatás megtalálását is jelenti. Amikor az okos emberből mérnök, az izmosból építőmunkás, a satnya hülyéből pedig tutiblogos poszter válik. Nem, ők ezt nem szeretnék, mert szerintük a munka a szabadság ellensége. Ezért járjon inkább a nyolcvanhárom alanyi jogon és maradjon mindenki otthon. Senki ne csináljon semmit, mert a végén önálló és független felnőttek tömegeinek kellene baloldali politikát mutatni, akik ezt kiröhögnék. Mert a munka nem csak az állati, hanem az állami sorból is kinevel. Egész egyszerűen képtelenek elképzelni, hogy valaki élvezi azt, amit csinál. Hogy az, aki a földet műveli, a világ körforgásába is beletartozik egyszersmind, vagy egy kisiparos pontosan fel tudja mérni a munkájának, egy megalkotott, addig nem létező tárgynak az értékét. Hogy a tanárság lehet nemcsak állás, de hivatás is, ahogyan lehet az a betegek ápolása is…

Javasoljuk tehát a hazai baloldalnak és liberális barátaiknak, de azontúl egész Európa hasonszőrű gondolkodóinak, hogy inkább koncentráljanak az emberi tehetség kibontakoztatására. Teremtsék meg annak lehetőségét, hogy mindenki képességeihez mérten hasznos, büszkén végezhető munkát kaphasson, amiben el lehet mélyedni, amit tovább lehet gondolni, amit lehet finomítani. Ami egyszerre hobbi is, munka önmagáért, munka a munkásért és munka a közösségért. Az ember tevékenység nélkül nem ember többé. Mindannyian azzal kis csírányi hivatástudattal születünk erre a világra, hogy lesz benne valami dolgunk, hogy van célja az életünknek, több mint pusztán a létezés. Kényeztessük tehát először azokat, akik dolgoznak, mert ők építik a világot, és ők fogják majd egyszer rendbe hozni mindazt, amit az erdőket felégető liberálkapitalizmus, vagy a folyók folyási irányát megfordító szociálizmus ámokfutása okozott.