Mit jelent nekünk az Index?

 

 

  

Állítólag hatalmas a baj Magyarország önmaga által bevallottan legmenőbbnek tartott hírportáljánál. Ha minden igaz, nemsokára nemcsak pénzt és szeretetet, de részvétet is fognak koldulni a Népszabadság egykori újságíróinál már tapasztalt módon.

Teljesen értetlenül állok azelőtt, hogy a napokban több jobboldali ismerősöm is aggódva kérdezősködött, hogy: „Jaj, ugye nem? Milyen kár lenne értük”. Sajnos az az igazság, hogy az Index körül tényleg kialakult valami torz kép, melyet nyilván az ott dolgozó médiamunkások és ügynökök is büszkén terjesztenek. Ezek szerint az Index valamiféle felsőbbrendű értéket képvisel a magyarországi elektronikus médiában, mert a legcivilizáltabb, legműveltebb, legjobb ízléssel megáldott, legobjektívebb és legvagányabb szellemi műhely ez, ahol nyáron is bemehetsz rövidgatyában.

A valóság ezzel szemben sajnos az, hogy Index az egyik legmételyezőbb szellemi dögkút hazánkban.

Primitívek, műveletlenek, az ízléstelen büdös suttyóság hazai zászlóshajói, ahol a legnyíltabb libsi ügynökök dolgoznak és nyalogatják a legbénább libsi politikusok még szőrtelen heréit. Most bizonyára elképesztően meg fognak sértődni, de mielőtt az utolsó mentőcsónakot is leeresztenék a süllyedő hajóról, tekintsük át ennek a sajnos jobboldalon is remeknek tartott hírportálnak több mint két évtizedes mételyező tevékenységét néhány ikonikus figuráján keresztül!

Szóval ott tartottunk, hogy mit jelent nekünk az Index? Nyilván többet, mint önmagát.

Ott volt a neoprimitivizmus minden kis rezdülésében.

Még emlékszem, amikor az Index egyik legvastagabb oszlopa, aki bármikor önfeláldozóan vetette oda magát, ha az emberi test szisztematikus tönkretételéről volt szó, bátran megitta félóra alatt a 10 sörtüskét 40 fokban. Pusztán tudományos kíváncsiságot szolgált ezzel a szeszJackass-szel, hogy vajon ilyenkor az eNber bebaszik-e. Csak, hogy nekünk már ne kelljen! Utána pedig öklendezve-böfögve hányta körül majdnem a Szent István Bazilika lépcsőjét, mert még ezt a hatalmas keresztet is átvállalta a vállunkról. Szóval ez a remek és szentéletű újságíró tényleg joggal háborodott fel rajta, amikor az a rohadék Ambrózy a valóban szent A38 Állóhajó egyik mégszentebb fotelében ülve mert viccelődni, mert azért mindennek van határa. Egy katolikus templomra ráhányhatunk, ha kell, de hogy az A38-ra PS-esek lépjenek… Azt nem tűröm el!  

Jelenti még a mindig mindenkinél jobban tudó liberális kifinomultságot.

Például a kedvenc kis méregzsákunk, aki kétembernyi főgonoszt gyömöszölt bele egyetlenegy Kicsi Énbe. A szuperkifinomult ízlés hirdetőjeként se szégyellte időként viszkivel áztatott kis testét kedvenc baromfipanírjában is meghempergetni, és a rántott antibiotikum hazai nagyköveteként kioktatni bennünket, mucsai magyarokat a felsőbbrendű nyugati ízlés nagyszerűségéről. Kissé ittasan meggyőzte magát, hogy neki ez a felsőbbrendű élvezet még akkor is JÁR, amikor a hely már zárófélben van, és akármennyire kicsi és gyenge, mégis lesz annyira erős, hogy ő ott ehessen. Aztán, amikor kidobta valaki, aki erősebb volt, megint visszament. Aztán megint! Aztán, amikor már véres kis szemüvegét törölgetve nem volt hova visszamenni, csak egy kis országos szakmabeli részvét segített ezt szerencsétlen kis újságíróáldozatot kiengesztelni. Meg valami kis reklámszerződéssel a Cég felé. 

Jelenti még a dehogyis csak a Fidesszel, hanem a mindenkori hatalommal szembeni kritikus hangvételt és elszámoltatást.

Például az a cicaszemű lány! <3 9 éves kora óta készül erre a csodálatos pályára. 9 éves kora óta! Gondoljunk csak bele! 9 évesen a gyerekek általában űrhajósnak (ekkor még sokan elhiszik, hogy a Föld nem lapos) vagy híres futballistának készülnek. Az értelmesebb kisgyermek esetleg katonai diktátor, hadbíró vagy tengeralattjáróász akar lenni. De nem! Ő már 9 évesen is megbabonázva bámulta Mélykúti Ilonát, amint reggel negyed hétkor fideszeseket végez ki a Napkeltében. Ő is biztos mindig ilyen kemény újságírócsaj szeretett volna lenni, aki bátor keresztkérdéseivel kérlelhetetlenül szorítja sarokba a leghatalmasabb férfit is, mígnem végül szembe jött egy bájos és csetlésbotlásában is elbűvölő fiatal iskolásfiú. A fiút Budapest bölcs választói főpolgármesterré választották, így ez a kemény kis újságírócsajszi elkészíthette vele Élete Interjúját, ahol az addig kőkemény lányszív teljesen ellágyult, és a szemek szerelmes csillogása jelezte, itt egy ciklusra szóló Kapcsolat veszi kezdetét Kettejük közt! <3

Aztán ott volt korunk legnagyobb meseírója.

A Tolkienbe oltott Andersen, aki egyben Grimm fivér is. Ha migránstáborban járt, sose mulasztotta el magyar rendőrkutya-harapássá nemesíteni a szomorú meleg barna szempárok egymáson ejtett fizikai nyomait. Sosem tudom elfeledni az egyik legmeghatóbb riportját, amit töksötét éjjelen a Földközi tenger közepén fekete gumicsónakban ringatózó bantunégerekről készített, akinek minden álma a Felcsútban focizni, és világbajnokok is lehetnénk akár velük, de a Orbán nem engedi! 🙁 Ja, és gusztustalanokdásban is méltó párja volt az elsőnek. Emlékszem még, amikor a budai dunaparton dagonyázott a szennyvízkifolyóban, mint Budapest egyik meglenőbb látványosságában, melyben minden hozzá hasonló hipszter arcnak meg kéne mártóznia…

Tulajdonképpen a végtelenségig lehetne folytatni a sort. Szinte hihetetlen, hogy Simor Dániel, Orosz Anna, Miklósi Gábor vagy Sixx kimaradt innen. Nem is szólva az olyan régi harcosokról, mint Uj Péter vagy Bede Márton.

Egy szó, mint száz: az Index esetében bármi történik, az csakis akkor lesz tragédia, ha valahogy mégis életben maradnak.

Esetleg ásnak egy új dögkutat, hogy ott folytassák tovább. 

Ja, és ha esetleg elkezdenek megint pénzt, szeretetet meg részvétet kuncsorogni, senki ne dőljön be nekik! Nem mindenki állása szűnik meg, ugyanis a CIA mint cég zökkenőmentesen üzemel tovább. A legjobb embereit bizonyára megkínálja majd egy épp megüresedett okinawai könyvtári állással.