Milyen szomorú egy transznemű, drogos prosti élete – filmkritika

 

 

  

Karácsony apropóján mutatták be nemrég a Tangerine-t, vagyis a transznemű prostituáltak új kultuszfilmjét. Az Éjjel Nappal Budapest óta nem forgattak ennyire idegtépően szart celluloidra memóriakártyára, és nem csak az a baja, hogy másfél órát folyamatosan végig üvöltenek benne a ratyik a semmiről. A tanzikurvákat normálisként, a prostitúciót pedig felelősségteljes hivatásként bemutató alkotás célja, hogy megsajnáljuk az egyre csak elszigetelődő és ezért drogfogyasztásba menekülő férfinőket.

Természetesen egy dramaturgiailag megfelelő pillanatban a feleségét pasikkal megcsaló migráns is felbukkan, de ezt tudjuk be a korszellemnek és a gyenge rendezés igényelte deus ex machinának, mert tovább kellett rángatni a történetet egyik összefüggéstelen hisztériából a másikba.

Nem akarunk nagyon szpojlerezni, – nyilván minden kedves olvasónk gyöngyvásznon szeretné megtekinteni a művet -, de összefoglaljuk a lényegét: néhány, átlagosan 3-400 szavas szókinccsel bíró buzi azon problémázik, hogy amíg az egyik csaj pasi lény böriben volt, addig a pasija megdugott egy igazi (!) lányt.

Igen, ez a mai világban már lassan probléma, mert a férfi-nő kapcsolat erkölcstelen, undorító és lassan jó lenne, ha be is tiltanák, mert az ilyen intézmények miatt nem tud igazán mély gyökereket ereszteni a methre, homoszexualitásra, pénzért szopásra és házasságtörésre alapuló társadalom, amelyek nélkül nincs liberális demokrácia, a fékek se fékeznek igazán, az ellensúlyok meg egyáltalán nem működnek.

A történet a továbbiakban, az alapkonfliktus kibontása után, kimerül a kamerarángatásban, szaladgálásban és némi explicite szélesvásznú buzeranciában.

A liberális „kritikák” ünneplik a filmet, mely szerintük az elmagányosodásról és az utolsó szalmaszálba kapaszkodásról szól. Nehéz elképzelni, valakinek ez meg hogy a picsába jutott eszébe a látottak kapcsán, ugyanis – meglátásunk szerint – néhány eszeveszetten óbégató és rohangáló buzinak bizony semmilyen más értelmezése nem lehetséges, mint hogy eszeveszetten óbégató és rohangáló buzikat látunk a vásznon.

A korszellemnek megfelelve, az elidegenedés kapcsán, természetesen a migránsprobléma is előkerül. A film egyik főhőse egy bevándorló taxis, akinek családja van, de egyébként meg buzi és tranzikkal szeretteti magát pénzért. Állítólag ha jóérzésű emberek lennénk, akkor mélyen meghatna az élete és kövér könnycseppeket hullatnánk afelett, hogy otthon ezt a csodálatos hobbit titkolnia kell. Nincs kivel megosztania, hány tizenéves, drogos srácot szedett fel az éjszakai műszak alatt.

Hát nem sikerült, ahogyan a többi szereplővel sem, de aki szeretné magát felidegesíteni és bírja gyomorral, az mindenképpen nézze meg.