Miért ne szavazzunk Miniszterelnök Úr ellenlábasaira? II. rész

 

 

  

Elég volt Orbánból, mert tűrhetetlen az oktatásegészségügy állapota? Folyamatosan nő a fizetésed, de ez akkor se számít, hiszen a Nemzet Veje nem is annyi luxon világít, amennyin nem kéne neki, ez pedig így lopás? Folyamatosan épül-szépül kis országunk, de egyrészt EU-s pénzből, másrészt a kurva kerítés miatt nem tudnak idejönni a színes idegenek, ez pedig morálisan mégis fenntarthatatlanná teszi az egészet? Nos, teszünk egy illendőségből odavetett pillantást az ellenség soraira. Milyen alternatívát kínálnak, és ezekhez milyen vezetőket termeltek ki az elmúlt 4-8-28-70 év során.

MSZP: Ők ugye már Karácsony Gergely révén elvileg szerepeltek az első részben, ám mai  miniszterelnök-jelöltjük ellenük hirdette meg egykoron, hogy Lehet Más a Politika. Néhány éve pedig egyenesen azt ecsetelte, hogy mennyivel jobban utálja ezt a remek kis pártot még a Fidesznél is, ezért kötelességünknek éreztük külön megemlékezni róluk.

Itt következett számunkra ennek a döntésnek az egyetlen komoly hátulütője, hogy valakit ki kellett volna emelni a pártból, aki páratlanul színes egyéniségével egy emberként jeleníti meg a magyar munkásmozgalom 150 évének összes hordalékát és hozadékát. Mégis ki legyen az? A Mesterházy Attila – Tóbiás József lekonyuló egyenes méltó folytatása, Molnár Gyula? A becsicskított és megalázott Botka László? Tóth Bertalan, akiről két év frakcióvezetés után se tudjuk, hogy kicsoda? A vagy nagyon vidám, vagy nagyon komoly nagymamát tökéletesen alakító Kunhalmi Ágnes?

Eleve mókás, amikor bő egy évtizede elkezdték kommunikálni a minden évben most már tényleg nagyon szükséges megfiatalodásukat, és az utolsó értékelhető politikai teljesítményt nyújtó lendvai ildikóik és kovács lászlóik helyét átvették a heringes aniták meg bangóné borbély ildikók. Ha a folyamat nem áll le, nemsokára megismerhetjük az MSZP Retkes Attiláját, de emlékezzünk rá, hogy a komcsik – ahogy a kommunizmus – agóniában mindig hallatlanul erősek.

Évtizedeket képesek haldokolni, hogy aztán új erőre kapva haldokoljanak tovább.

Mi is ezt kívánjuk ennek a remek pártnak a következő évtizedek ellenzékeként!

SZDSZ: Emlékszünk még, amikor a Fidesz 2014 őszén az internetadó miatti tiltakozáshullám során megbukott? És amikor egy héttel utána a kitiltási botrány miatt? Na, ugye! Ők azok, akik állítólag már megszűntek, gyakorlatilag meg akkor hisszük majd el, ha Horn Gábor a tévéikben nem a 168 Órára hivatkozva fogja majd ócsárolni a Törvényes Magyar Kormányt.

Amikor nem újságot írnak, akkor a nagyon-nagyon vicces kétfarkú kutyapárttól kezdve a Momentum-LMP-n át az Együttig meg a Magyar Liberális Pártig a szivárvány minden színében tündökölnek továbbra is.

Hangosabbak, és jobban tudnák, mint valaha.

Csak azzal van a probléma, hogy mit, mert az európai progresszió kissé lefékeződött már olyan, eddig általuk mintaországnak tekintett helyeken is, mint a Festői Ausztria vagy Dánia. Transzos zavarukban ilyenkor a hatszárnyú madarak gyorsan oktatásegészségügyezni kezdenek (csak egy név: Magyar Bálint, jó, még egy: Horváth Ágnes), meg úgy általában a korrupció tarthatatlanságáról kezdenek értekezni (emlékszünk még Medgyessy Péter végső miniszterelnöki gondolataira?), esetleg könnyes szemmel próbálják majd nyomatni, hogy Orbánnak hála mára London lett a második legnagyobb magyar város, és az oda kitátorgó fiatal ellenzékiek közül az elképesztő tömeget jelentő 8800 fő jelezte szavazási szándékát vasárnapra. A többiek bizonyára már annyit tapasztaltak, hogy haza is jöttek, és a Momentum keretén belül buktatják majd meg hatalmas tömegükkel az őrült mininapóleont.

Mint látható, az SZDSZ szóban mindig nagyon erős, és mindig tudja, mi van, meg hogyan kéne.

Négyévente egyetlen vasárnap van csupán, amikor valami belvárosi téren felhúzott sátorban kussol, hogy meglegyen számára az a bűvös küszöb, amelynél a Fidesz úgy 5-6-szor többet szokott kapni. Élvezzük ki ezt a ritka szökőnapot, mert hétfőn rezzenéstelen arccal ugyanott fogja majd folytatni. Tudományosan bebizonyítja, hogy a Fidesz újabb kétharmada most már tulajdonképpen tényleg a bukással egyenértékű és tényleg fenntarthatatlan a gazdaság jelenlegi állapota, ezt megmondták a nyugati kollégái is, bizalmasan!

Simicska Lajos: Régen, szebb korokban az árulás megvetett tevékenység volt. Az árulókat még azok is megvetették, akik racionális okokból néha igénybe vették szolgáltatásaikat. Az áruló meghúzta magát, és örült, ha új ura az árulása után egyáltalán életben hagyta.

Ma az árulóknak külön napi- és hetilapjuk, betelefonálós műsoraik, hírtelevíziójuk, internetes portálaik vannak.

Hangosabbak, gátlástalabbak, és főleg jobban élnek, mint valaha. Különösen a Moráljuk lett méregerős az elmúlt három és fél évben.

George Soros: Ő az, akiről csak a magyar kormány gondolja, hogy létező ellenfél, de azért – biztos, ami biztos alapon – a Newsweek is a miniszterelnök-jelöltek között szerepeltette. Páratlan képessége, hogy egyszerre tud hiénaként le-és kirabolni országokat, hogy ugyanott később, a megszerzett összegek töredékéért nagyvonalúan filantrópkodjon, azaz mindenféle buzi jegesmedvéket támogasson a megmaradt normalitás ellenében, és ezekért még hálát is vár.

Hogy Magyarországgal mi a terve, azt nem tudjuk, de a szomszédos Ukrajnában látszik, hogy talán nem annyira van nekünk szükségük az általa szorgalmazott reformokra és gazdaságpolitikára, de az ilyesmitől nem zavartatva szinte fürdik a hazai ellenzék szeretetében. Persze, ahogy sok mindenre, erre is a pénz a megfejtés, Soros olyan, mint egy vén kéjenc, aki megvásárol egy-egy fiatal lánykát, és közben úgy tesz, mintha könyörtelen férfiasságával hódította volna meg a hölgyeket.

Gyurcsány Ferenc: Régebben még kérdezted, hogy vajon be van-e baszva. Ma már inkább reméled, mert ha józanul ilyen, az lényegesen kínosabb. Ha GPS-jeladót telepítenénk Ferenc végbelébe, az a világon egyedülálló módon produkálná a legfurcsább helyadatokat, amelyek kizárólag budai káderdűlők és lepukkant talponállók közt váltakoznak.

Előbbi helyszíneken él Ferenc családjával és párttársaival. Utóbbi helyszíneken próbál Ferenc emeszpés szavazókat halászni, a kevertfogyasztási szokások megvitatásával és némi ingyenrezsi belengetésével.

Egyszerűbb dolga lenne, ha a kevertszámlát eleve a rezsi közé sorolná.

Ilyenkor egyszerre alakulnak ki rendkívül mókás és/vagy rendkívül kínos jelenetek, amelyek keretében Ferenc együtt számolja a prímeket a helyi alfaszalacsikkal.

Mivel ezekre az utakra kizárólag a nála is degeneráltabb párttársait viszi magával (Molnár Csaba – az ilyen fizimiskájú arcokat minden rendes általánosban gesztenyével dobálták az udvaron, Gréczy Zsolt, Niedermüller Péter) soha senki nem lesz, aki elrángatná a kamerák elől.

Tekintve, hogy a magyar szavazópolgárok körében még nagyon sokáig lesz 5% ilyen, Ferenc hosszú és terméketlen jövőre számíthat. Az egyetlen komoly kérdés a következő ciklusra, ha esetleg tényleg összeomlik, megszűnik az MSZP, akkor hány volt emeszpés vezető fog mégis átkucsorogni hozzá – mégse gyűlölve már annyira – tovább emeszpéskedni egy kicsit.