„Péntek és szombat éjjel is fokozott rendőrségi ellenőrzés lesz Újpesten, írja a Police.hu. A razziák miatt igazoltatásokra kell számítani, illetve arra, hogy a rendőrök átvizsgálják a gyanús elemek ruháját, autóját” – írta pénteken rendőrségi közleményre hivatkozva az Index.
Faszagányos, a gyanús elemeket valóban jó dolog kiszűrni, meg a hétköznapi állampolgár biztonságérzetét – mink is azok vagyunk, tudjuk – növeli, ha látja, hogy az ő életét megkeserítő pitizőket cseszteti a rendőr – az persze már nem tetszik neki – tudjuk, mink is hétköznapi állampolgárok vagyunk – ha az ő maszekolása felől érdeklődnek a közegek.
Lehet, hogy jobb lenne, ha a hétköznapi állampolgár nem feltétlen a biztos uraktól várná a piti eladók, fű alatt csencselők és hamis árut eladók lekapcsolását, hanem megtanulná kiszűrni saját maga ezeket, valamint megértené, hogy az olcsó és a minőségi az két olyan dolog, ami nem találkozik – soha. Az olcsó fogás szar fogás. Nem kell megvenni.
Emellett tiszteletre méltó rendőri erőfeszítések ide vagy oda, meg kell állapítanunk, hogy felénk az orbáni kommunistátlanítás, bírói nyugdíjazások, brüsszeli csörték, médiagründolások ide vagy oda, még nem mindig nem járt teljes sikerrel. Pintér Sándor sem tudta – ezt a felettébb kedvünkre való programot – átverni a tisztelt rendészeti testületen, legalábbis ami a mentalitást illeti, biztos nem. Nem mintha a rendőrnek jópofizni kellene az állampolgárokkal, nem.
Kiképezzük a sok rendőrt, hogy az utolsó, cigánysoros faluban is két hét alatt rendet tudjon tenni, van neki harcművészeti képzettsége, hogy ha százan jönnek ellene is, Batman legyen. Meg jogi paragrafustár a fejében, hogy a jogait emlegető állampolgárnak válaszolni tudjon, meg még sok minden más, oszt a sok közrendőr szellemi tudása ott hever a parlagon, azon a parlagon, amire a szellemi favágásban kidőlő fák borulnak rája. A szellemi favágás keretében ugyanis körülbelül azt kell csinálnia, hogy értelmes bűnüldözési meló helyett teljesítenie kell a napi kvótát, például az országúton le kell kapcsolnia napi tíz autót.
A sokat emlegetett boldog napnyugaton akkor kapcsolnak le egy autót, ha kacsázik. Vagy ha kétszer annyival megy, mint a sebességhatár, és nincs rajta sziréna. Esetleg ha még száz méterrel utána is érezhető a nemrég elfogyasztott, tetemes mennyiségű rövidital illata. Itthon meg találomra intik le a kocsitulaj úrvezető állampolgárokat, hogy kilegyen a napi kvóta, a napi ötven fokban is. A valódi meló meg várhat. Nos, hát ezt éppen rendőrművészeti főiskolásokkal is elvégeztethetnék nyári gyakorlat keretében, nem nehéz megtanulni. Vagy önkéntes házmesterekkel, hogy visszajöjjön valami konkrét is a múltból…
Körülbelül ezzel egyenértékű az, amikor valami munkásőrfajzat feljelenti a pincében vagy a szomszédban, esetleg a két hegycsúccsal odébb mulató, rendetlen fiatalságot, merthogy csendháborítás ténye forog fenn, s ilyenkor rendőri intézkedést kell foganatosítani. Ez persze legalább annyira a munkásőr-mentalitású feljelentősdit játszó illetők bűne is, mivelhogy ha egyszer már felvették a telefont, a közeg kénytelen eszközölni és foganatosítani, habár itt is vannak problémák, de erről majd másik alkalommal.
Mindenesetre a mennyiségre-találomra igazoltatós megoldás igazi komenista megoldás, amolyan „mennyiségből lesz a minőség” alapon, hátha véletlen le sikerül akasztani pár szabálytalant, oszt meggazdagszunk azokon, amúgy testületileg.
Kissé időigényes és bizonytalan, mit ne mondjak, más megoldás után kellene nézni.