Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Talán már korábban is megemlékeztünk arról, hogy megjelent Amerikában egy mesekönyv meleg hercegekről. Többnyire azzal szoktuk lerendezni ezeket a témákat, hogykonkrétan nem érdekel minket. Ebben a témában valahol a zéró fokot szokta megütni a Toronyház érdeklődése, nincs semmi intoleráns-homofób gondolatunk, de nem fogunk meghatottan szipogni, ha adják a tévében a Philadelphiát, valamint a Pride helyett is inkább sörözünk. Mindenkinek a magánügye kb. hogy kivel hova tolja a bringát, ahogy azt sem tartjuk túl produktívnak, hogy valami „betiltjuk a melegpropagandát” kategóriás dolgot csapassunk. Ha mondjuk, betiltanánk az ilyen és ehhez hasonló könyvek megjelenését, ennyi erővel az ufós-elrablós, ősmagyar-piramisépítős, DNS-csavarós irodalom is mehetne a zúzdába, lévén kb. hasonló szinten mozognak értelmileg. Mindenki olvasson hát, amit akar, és minden virág virágozzon is. De.
Ugye mindig van az a bizonyos „de” ami után jönnek azok a dolgok, amiknek már nem sok köze van ahhoz, hogy mennyire vagyok jóban a sarki fodrásszal, vagy a feleségem lakberendezőjével. A téma a politikai exploitation kategóriába csúszva – csúsztatva semmi más céllal nem rendelkezik ugyanis, mint hogy a hozzánk hasonló konzervatív-keresztény heteroszexuális férfiakból kihozza a kötelező „bazdmeg” szólamot. Ki kell ugyanis provokálni azt a reakciót, amire aztán építve legitimizálják saját „társadalmi akcióikat”. Ennek a végpontján az van, hogy elköltenek egy csomó pénzt arra, hogy ne legyen többé homofóbia, azaz soha többé senki ki ne mondja a „hülye buzi” szókapcsolatot, ami nyilván akkor fog bekövetkezni, ha baloldali kormány van hatalmon…
A fene se tudja, hogy ez az eszményi állapot mikor jön valóban el (valószínűleg soha) de azért, hogy minden ember legyen „nem olyan amilyen” hanem „olyan amilyennek lennie kell” meglehetősen jó ügynek látszik a permanens forradalomra, és a szüntelen aktivitásra. Nyilván, hiszen ők, azaz a Tökéletes Kiválasztottak fogják megmondani azt is, hogy mikor jő el a melegbarát-kánaán, ezért pláne jó, ha időnként van egy-két „ügy” amin hisztizve fel lehet építeni a jó kis homofóbia-vádat, ami aztán tovább élteti a norvégalapos civil akciózgatást.
A hír24 ezúttal újságírónak látszó tárggyal támadott neki Jeffrey Miles-nak, a „Meleg hercegek és a kincs” című opusz szerzőjének, aki a könyv magyarországi megjelenése alkalmából úgy döntött személyesen erodálja hazánkban az intoleranciát és a melegellenességet, és terjeszti egy szebb, jobb és igazságosabb világ üzenetét, ahol a Mikulás fazonú püspök végül a hercegnőt faképnél hagyó, és egymással összejövő hercegeket adja össze a templomi(!!!) melegházasság szent kötelékébe. Tehát a könyv már angolul sem szól másról, minthogy a keresztény-konzervatív elképzeléseknek olyan provokatív ellenpontját teremtse meg, ami remélhetőleg kiváltja azok tiltakozását, mint a legutóbb Szily Laci által hegyezett fogú buzigyilkosnak kikiáltott Amerikai Családvédelmi Liga. A klimaxos tanárnők tüntető hadai országonként tolják is az ingyenreklámot a ronda illusztrációkkal „díszített”, ostoba történetű, tehát alapvetően gagyi propaganda-történetnek, amit néhány elvetemült vadliberálison túl nem sokan olvasnának egyébiránt gyermekeiknek, tehát a könyv eladásához kell is a reklám rendesen.
A hír24 újságírója azonban szemmel láthatóan úgy be van zsongva a közelgő akciótól, hogy kérdéseiben már nem is kertel, hogy mi a könyv kiadásának igazi célja. Kezdjük a lead-del:
„….a homoszexualitás-ellenes, bigott keresztényeket tömörítő American Family Association óriási balhét csapott, amikor (a) egyáltalán kiadták (b) amikor kikerült a könyv a könyvtárak polcaira. Idehaza felkészül a KDNP? Meglátjuk.”
Tehát nincs itt cicózás: nyilvánvaló a tény, a könyv magyarországi megjelenésének egyértelmű célja a KDNP Semjén-szárny
Szily valószínű, hogy meg is bizsergett ettől, mert amikor egyszerre lehet leírni azt egy röpke posztban, hogy „bigott keresztény” „Orbán-kormány” „homofób” és „orosz oligarcha” az valószínűleg felérhet egy spontán orgazmussal.
De Szily Laci legalább elegánsan és jó tollal homofóboz, meg néhány kétségtelen tényt és információt is beilleszt az írásba. Szeretjük vagy sem Lacit, ő újságíró. Nem úgy, mint Kustánczi Norbert, aki valószínűleg még a szakma alapjaival küszködik, miszerint illik elválasztani a tényeket meg a véleményt egymástól, mert az két külön műfaj. A nagyszerű leadet csodálatos, elfogulatlan kérdések zápora követi Jeffrey Miles felé.
Ilyenek:
„– A könyvében lévő királyság rendkívül toleráns és elfogadó. Azért lett ilyen, mert ez egy tündérmese vagy azért, mert Ön így képzeli az ideális világot? Tényleg úgy gondolja, hogy a világunk lesz valaha ennyire toleráns?”
– „A hercegek és a kincs”-ben Örökzöldnek hívják a királyságot és igen, ez egy nagyon toleráns hely. Egy olyan királyság, ahol senkit sem érdekel, hogy ki meleg és ki nem. A történet valóban egy tündérmese, de szerintem végül a való világ is eljut arra a pontra, hogy nem érdekli majd az embereket a másik ember szexuális orientációja. Úgy hiszem, rengeteget fejlődtünk, és sok hely van a világon, ami nagyon toleráns. Egyszer pedig majd az egész ilyen lesz.”
Óh de szép, amikor két idealista cseveg az eljövendő szép világról. Egy ideig még folyik a cukulás, a keményebb kérdések csak most jönnek majd:
„- Még egy kérdés a hercegnőről. Ő is homoszexuális?
-Igen, Elena hercegnő leszbikus. El is mondja a könyvben, hogy nem szeretne hozzámenni semmilyen herceghez.”
-Van egy három hónapos kislányom. Mit gondol, ha kicsit nagyobb lesz, és felolvasom neki a könyvet, attól toleránsabbá válik?
-Ha minden szülő azt tenné, a következő generáció már sokkal edukáltabb lenne a mássággal kapcsolatban és talán a homofóbia is szép lassan kihalna.”
Magyarország egy meglehetősen konzervatív ország, erős keresztény gyökerekkel. Miért pont itt jelentetik meg a könyvet?
-Sokan kérték tőlem, hogy itt is adjuk ki. Ezért.
-Látom magam előtt, amikor kimegy ez az interjút, sok hozzászóló, főként a melegellenes konzervatívok meglehetősen negatívan fognak reagálni. És most nagyon, de nagyon visszafogottan fogalmaztam. Mit üzen nekik?”
Szegény Norbi ezen a ponton azonban hoppon marad, mert Jeffrey semmit nem üzen. Ehelyett inkább önmagáról meg a könyvről hablatyol, meg arról, hogy tökre örül, hogy megjelent. Ezen a színvonalon olvashatunk tehát beszámolót egy egyéb iránt vizuálisan és irodalmilag is trash kategóriás propagandakönyvről, amit eleve azért adtak ki, hogy botrányt kavarjon, magyarul pedig azért, hogy – mint már a leadben ott a remény – lehetőleg valami KDNP szervezet elkezdjen hőbörögni. Ha meg ez megtörténik, rögtön leírhatják, hogy milyen messze vagyunk a melegházas szép új világtól és milyen homofób a kormány, aki most már egész biztos rendőrökkel fogja veretni a melegeket, mert már muszáj lesz neki. Hisz ugye a Putyin is, aki meg az Orbán, aki a civileket, aki a stadionokat mutyizza, a keresztény kurzus, a homofób rezsim, stb, stb stb.
Tehát vegyük észre: provokálnak minket, hogy elmondhassák, hogy na, ugye ők megmondták. A Toronyház igazságosztó ligája azonban nem szeretné megadni ezt a kegyet kedves liberális barátainknak. Ehelyett őszinte sajnálattal és mély megrendüléssel vesszük tudomásul, hogy azzal akarják a béka segge alatt tartani gyermekeik fejlődő elméjét, hogy saját ócska propagandájukat indoktrinálják beléjük ócska, logikátlan és hazug sztorikkal, valamint szar rajzokkal ahelyett, hogy Benedek Elek meséit, vagy Móra Ferenc gyönyörűen, Reich Károly által illusztrált könyveit olvasnák fel nekik.
De hát tudjuk jól, hogy általában ezekben a sárkányt megölő herceg lép le a hercegnővel, és heteró módon élnek boldogan addig, amíg meg nem halnak. Nekünk meg ez így pont jól is van. A gyerekeinknek meg pláne, akik az ezekből a mesékből levont valódi tanulságok révén, valódi és remélhetően gazdag fantázia birtokában fogják önállóan növelni a kreatív intelligenciájukat, és nem kell már korán besüppedniük a gagyi propaganda egysíkú világába.
