Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Ha félig-meddig csak trollkodásból, de tegnap mi is csatlakoztunk a Nagy Magyar Médiaösszefogáshoz, és tiltakoztunk egyet a nemrég benyújtott reklámadó szóló törvénytervezetmiatt. Pedig az igazság az, hogy alapvetően egyetértünk vele. No, nem azért, ami a törvény eredeti, nevesített célja, hanem az úgynevezett nem szándékolt következménye miatt.
Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a törvény elsősorban a két nagy kereskedelmi TV kizárólagosságát hivatott megtörni. A kisebb médiumok, a nyomtatott és elektronikus sajtó csak félreértett szakmai hiúságból szolidaritásból tiltakozik, mivel az adó progresszív mivolta miatt őket nem érintené kifejezetten érzékenyen. Valamint azért, mert félnek. Félnek, hogy a reklámozni akaró cégek mindenképpen ragaszkodnak a két nagy kertévéhez, és akkor a reklámokra szánt pénzekből leeső kis morzsákat sem szedegethetik fel ezentúl.
Ebben még lehet is valami, habár a hirdetők olyanok, mint a sáskák: minden felületet ellepnek.
A törvény nevesített célja az igazságos közteherviselés. Itt azért felszisszentünk egyet a Toronyházban, kicsit úgy érezzük most magunkat, mint az egyszeri kommunistával a Kispipacs pultjánál, akinek hétről-hétre el kell magyarázni az igazságos és a méltányos fogalmak közti különbséget. Ez az új adónem legjobb esetben is csak méltányos lehet, de igazságos nem. Zárójel bezárva.
A két nagy kereskedelmi csatorna kivonulásával ugyanakkor lehetőség lenne a torta tisztességes újraszeletelésére. Régen volt, talán igaz se volt, de a Horn kormány alatti frekvencia-kiosztások nem férnek oda az újkori magyar kapitalizmustörténet legsikeresebb epizódjai közé. Gyakorlatilag mi voltunk az üveggyöngyért saját magunkat eladó ostoba bennszülöttek maxweberi ideáltípusai. Persze, azóta sok minden történt, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a magyar kereskedelmi televíziózás bűnben fogant.
A nem nevesített célja a törvény életbe léptetésének, a királyi televízió megerősítésének a szándéka lehet. Ez minden szempontból örvendetes volna. Tévét még néző olvasóknak talán nem kell bemutatnom, hogy milyen is a folyamatos anyagi függésben lévő kormányzati televíziózás. Nálunk egy hét belföldi nyaralás komoly, olyan helyen, ahol folyamatosan ment az M1, az egy sörök százait igénylő traumát okozott…
Ha a kereskedelmi televízióknál jelentősen drágul a reklámozás, akkor a piac átrendeződése előidézhet egy olyan helyzetet, amikor a csökkent függőség normális köztelevízióban bontakozik ki. Legalábbis a Toronyház Mórickája szerint…
Viszont van egy másik lehetséges kimenetele is a törvénynek, ugyanis benne felejtett elhelyezett benne a tv. alkotó egy remek kiskaput. „Az adó alanya az olyan médiaszolgáltató, aki műsoridejének legalább felében magyar nyelvű médiatartalmat tesz Magyarország területén elérhetővé.” Végigfutva a kereskedelmi tévék kínálatán, nem lenne nekik olyan nehéz felerészben idegen nyelven sugározni.
És ha ez bekövetkezik, akkor ebből az elbaszottnak tűnő törvénytervezetből egy egészen frankó dolog születhet. Mert tűnhet az egész finghámozásnak vagy sima multi-nevelésnek, ami azért nem áll annyira távol a Fidesz-kormánytól, de ha végre elkezdenek az országos kertévék idegen nyelven sugározni, akkor megérte verekedni a törvényért.
Elismerem, jelenleg egy jelentéktelen minoritást képviselünk mi, akik egyszerűen nem vagyunk hajlandóak szinkronos filmet, sorozatot nézni. A szinkron legtöbb esetben kilátástalanul szar minőségétől függetlenül. Ha egy filmet indonéz nyelven, indonéz színészekkel forgattak (pl. Raid), akkor mi indonéz nyelven akarjuk hallani. Ennyi.
De még számtalan egyéb okot is fel lehetne sorolni. Közhely, hogy milyen kevesen beszélnek nyelveket Magyarországon, de nagyobb probléma, hogy a társadalom (csak leírtam ezt a szót, a fenébe) jelentős része képtelen olyan sebességgel olvasni, ahogyan beszélnek. Ez egy olyan súlyos, gazdasági, szociális, kutyafasza következményeket is maga után vonó probléma, amivel már rég kellett volna kezdeni valamit. Ezt nevezik a szocimókusok felnőttkori funkcionális analfabetizmusnak. És akkor szürcsölhetjük le az Uniótól a máshol sokkal jobban is hasznosítható milliárdokat mindenféle teljesen felesleges, céltalan, de legfőképpen eredménytelen felnőttképzésre, miközben egy hülye törvénnyel simán rá lehet venni mindenkit, hogy akkor legyen szíves elkezdeni olvasni. Mert ha utoljára az Egri Csillagokat vette a kezébe, és hagyta félbe, mert túl sok volt a betű, akkor sose fog olvasni önszántából. Viszont a tévé nagy úr. Az kell, ha olvasni kell érte, akkor olvasni fog. Felira
tot. Megszokja.
tot. Megszokja.
És rögtön egy olyan képesség birtokába kerül, amivel már nem csak közmunkát lehet végezni.
