Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Ön azt hitte, hogy a játszótér az önfeledt kikapcsolódás, játék és vidámság színtere? Ön téved! A játszótér az a hely, ahol az intézményi nevelés tovább folyik! A zuglói önkormányzat vélhetően a környékbeli gyerekek fizikai,- és jellemfejlődésének előmozdítását tűzte zászlajára, amikor az Újvidék téri „tomaszos” (értsd: vonatos) játszótér „felújítási” terveit jóváhagyta.
Vendégszerző
A fejlesztés vezérelvei a következők lehettek: A gyerek igenis találja fel magát bárhol, legyen kreatív! Tanuljon meg örülni a kis dolgoknak is! Küzdjön meg a játékért, nőjön fel a mászókához! Ha pedig erre nem képes, viselje a következményeket!
Az Újvidék tér Törökőrnek, Zugló egyik városrészének a centruma. Számos oktatási intézmény, bölcsődék, óvodák, zenei általános iskola található erre. Sok átlagos kisgyerek játszott eddig az Újvidék téren, de ennek vége! A maradi szülők puhány gyerekei járjanak csak a néhány háztömbnyire található „macisra”, az a nekik való. Az Újvidék téri játszótér 2015. április 18. után a haladó gondolkodású szülők csemetéinek játszótere lett!
Az egykori, „tomaszos” nagyjából 300 négyzetméteres, kerítéssel körülzárt terület, az Újvidék téri park egyik sarkát foglalja el. Nevét a játszótér egykori játékáról, a mozdonyról kapta. A parkban található még két betonozott sportpálya, három pingpongasztal -háló nélkül, egy másik játszósarok nagyobb gyerekeknek, utóbbi nincs bekerítve, illetve a kutyások egy szerényebb, szobányi kutyafuttatón osztozhatnak.
A „tomaszos” rendezése időszerű volt, a helyieket mégis meglepte, hogy egyik napról a másikra leláncolták a játszótér kapuit.
A játszótér hirtelen lezárása persze csalódás volt a gyerekeknek, de némi unszolás után megnyugodtak, hogy csak néhányat kell aludni (2015. február 18. és 2015. április 18. között), és máris elkészül az új játszótér, ami sokkal-de-sokkal klasszabb lesz, mint a régi!
A munkák nehezen indultak be, sokáig nem látszott, hogy mi is a koncepció. A régi játékok többnyire eltűntek, majd március vége felé épült egy sétaút a játszótér mellett. Ezután a felújítás olyannyira megfontoltan haladt, hogy a környékbeliek zavarba is jöttek, azt hitték, hogy a kivitelező félidőben levonult. Végül elérkezett az átadás várva várt napja. Ez nem a végeredményből, hanem onnan derült ki, hogy április 18-a lett. Lekerültek a táblák a kerítésről, a láncok a kapukról, a megújult TOMASZOS megnyitotta kapuit.
Számos dolognak örülhettek a helyiek, vegyük csak sorra a „fejlesztéseket”:
Épült ugye egy fakéreggel szegélyezett út a játszótér mellett, illetve ültettek néhány cserjét. Ennek biztosan nagyon örülnek majd a gyerekek!
Azután ott az új hintaállvány, már a játszótér kerítésén belül. A másik régi volt, vasból volt, ez ma már nem korszerű. Kicserélték tehát fára, pipa! A bővítés sajnos elmaradt, no de sebaj, azoknak a szerencsés gyerekeknek – két nagyobb és két kisebb, akik akár egy időben is hintázhatnak ezen a szépen felújított hintán, biztos nagy örömet fog szerezni az új fa hintaállvány. A hintára várakozó gyerekek pedig a türelmük mellett az egyensúly érzéküket is fejleszthetik a csámpásan lerakott vadiúj gumiborításon! A bátrabbak akár az új sétaútra is kimerészkedhetnek, feltéve, hogy a szüleik ezt megengedik.
De ne ragadjunk le a hintánál, lendüljünk rögtön tovább a játszótér új ékességére, a csúcsszuper zárt csőcsúszdás toronyra. Hát ez valami őrület. Látni a gyerekek szemében a csillogást, amikor először megpillantják. Azután pedig a csalódást, amikor már harmadszorra kerülik meg a tornyot a lépcsőt keresgélve. Hiába, mert ez a csúszda, nem akármilyen csúszda! Itt CSAK azok a gyerekek csúszhatnak le, akik a merőleges mászófalon vagy a kifeszített kötélhágcsón fel tudnak kapaszkodni a toronyba. A dedósok menjenek homokozni!
Azám, az új homokozó! Na, az nincs. A homokozó bővítésére és a homok kicserélésére sajnos nem került sor, de öröm az ürömben, hogy az a három szerencsés gyerek, aki egyszerre befér a régi homokozóba, megismerheti a nosztalgia érzését. Aki pedig a sorára várakozik, megtanulhatja a türelem erényét.
A nosztalgiázni vágyóknak meghagyták az elefántos bébicsúszdát és egy-két kitaposott rugós játékot is.
És kész. ENNYI. Több játék nincs.
Persze ne legyünk telhetetlenek. Rengeteg hely maradt fogócskázni, labdázni, vagy arra, hogy a gyerekek fantáziájukat fejlesztve önállóan találjanak ki játékokat.
Ó, azok az új padok! Mert a gyerek nem egyedül érkezik a játszótérre. Elkíséri őt a szülő, nagyszülő, kistesó. Mindezt a megrendelő Önkormányzat is tudta, rájuk is gondoltak ám! Természetesen szem előtt tartva, hogy itt nem a kísérő a főszereplő, nem zsúfolták tele padokkal a játszóteret. Ha felszabadul egy pad, öröm nézni a szülőket, ahogy a játszóteret borító sóderágyba süppedő kerekű babakocsikkal versenyt vergődnek az ülőhely felé. Babakocsi nélküliek előnyben! A sóderágy szintén a régi „tomaszos” öröksége, ami korábban is sok örömöt okozott a felnőtteknek, kicserélni tehát nem volt indokolt. Persze itt is másodlagos a kísérő szempontja, mert első a gyerek! Aki tehát a homokozóban nem rúg labdába, szitálhatja a sódert, míg várakozik, abból van elég. Lehet, hogy az utat a megrendelő mégsem a játszótéren kívülre gondolta el? Sebaj, legalább megépült!
Ez a játszótér szenzációs lett! Egyszerre neveli türelemre és kreativitásra a gyerekeket, miközben természetes versenyhelyzetet teremt számukra, amely későbbi jellemfejlődésük során nagyon fontos lesz. Itt megtanulhatják kezelni a stresszt, megismerhetik a dolgokban való osztozás örömét. Az igényes szülő csak ide hozza a gyerekét. Az az örök-elégedetlen pedig, akinek az ügyetlen és türelmetlen gyereke nem boldogul az egykori „tomaszos” romjain, szokjon át máshová, például a „macisra”. Bréking!! Már át is szoktak…
