Már a balatoni keszegek is a bevándorlásért sírnak

 

 

  

Az nagyon látszik, hogy a libnyaf marketing-csapat még kissé bizonytalan abban, miért is lenne jó számunkra a tömeges bevándorlás. Legnépszerűbb indoklás szerint ezek migránsok fiatalok, képzettek, kalandvágyók és alapból annyira rettentően erős a bizonyítási vágy bennük, hogy hazánkba érkezve sorra hozzák létre a Forbes top100 listájára érdemes startup vállalkozásokat, kőből és programsorból csinálnak gazdagságot. A másik nyertes szelvényen pedig ott a klasszikus sztrájktörő idiotizmus, a noha képzetlen, de annál olcsóbb potenciális munkavállalóként jelennek meg az alacsony presztízst és és még alacsonyabb jövedelmet kínáló státuszokban, mint szorgalmas és nélkülözhetetlen munkaerő, a gazdasági növekedés motorja. Hogy a két magyarázat pont az ellentéte egymásnak, az nem probléma. Átlagos kedd a 444.hu szerkesztőségében.

Piréz Róbert

Csak zárójelben: az első megfejtés a jó bevándorlásra azért emlékeztet valamire. Érezzük bele finoman a szomorú kelet-európai a történelmünket. Az átlagos migráns jobb, mint az átlagos magyari, mivel képzett, fiatalabb, erősebb, okosabb, szebb, teherbíróbb, mindenebb. Egy fejlettebb lény. Tehát ő nem más, mint az ÜBERMENSCH, akinek jár az élettér Európában. Aki másként gondolkodik az meg alacsonyabb rendű, meg se érdemli, hogy legyen hazája. Értem. Kicsit lecsúszott megint a liberalizmus a fonákról, de sebaj. Ez egy ilyen világvége szekta. Az se nagyon érinti meg őket, hogy a multikulturalizmusnak nevezett gyermekük éppen felfalni készül az emberi jogoknak nevezett gyermeküket pár machetés horda képében.

Na, mindegy, kollégájukban, az ISIS-ben sincs több ráció, csak a történelem végére a világvégére való haladás…

Most a kontextus, amiért tulajdonképpen nekiálltam nyomogatni a gombokat a gépen, csupán annyi, hogy megérkezett a kapitalizmus a munkaerőpiacra, benne a vendéglátó-szállásadó szektorba. A világvége szektás libnyaf meg együtt hedbengelve csodálkozik rá az ügyeskedő balatoni vendéglátóssal arra, hogy senki nem fog nettó százért 12 órázni a napon, miközben – pár kilométerrel odébb – Ausztriában annak sokszorosát keresi meg egy csöndes kávézóban a Máriahilferstrásszén. Ez egy ilyen popszakma, ott is németül kell kiszolgálni, itt is, de ott még fel is vannak öltözve a germánok, ami egy fokkal elviselhetőbbé teszi a létezésüket.

A jelenség a piacgazdaság nevet kapta apukájától a keresztelőn, a miatta minisztériumi támogatást vagy bevándorlást igénylők pedig a hülye fasz és a kommunista közül választhatják ki a kedvükre való titulust.

A vállalkozó – legalábbis a legelemibb gazdasági ismereteket tartalmazó óvodás kifestőkönyvek tanulsága szerint – két dolgot tehet. Vagy értékelhető fizetést ad vagy bezárja a boltot. Vállalkozó döntése, a munkavállaló meg nyugodtan mehet a nagyobb fizetés és presztízs irányába, elvégre az ő tudása és szakmája nincs helyhez (és örök sikertelenséghez) kötve, mint egy tátikás szociológusnak.

A vállalkozó amiatt sem nyíghat, hogy hát nekije nincsen pénzecskéje fizetésekre, sokkal jobb lenne a rabszolgaság vagy valami minisztériumi ügyeskedés, elintézés, janibácsiházhozmegy. Balaton egy forinttal nem olcsóbb, mint teszemazt Bécs. Illetve lehet, hogy vannak helyek, melyek olcsóbbak, de azok meg minek vannak? Hogy legyen egy olcsóhansokkal és filléresbillekkel összehányatott Kazinczy utca a vízparton is?

Abból még Schifferbandi buksijában sem lesz soha tudásalapú társadalom, pedig ott rendre előfordulnak meredek dolgok…

Ha egy vállalkozás nem jövedelmező, akkor fel kell számolni. Ilyen az élet, ez a rideg valóság. Egy olyan szektor, ahol munkaerőhiány van, tehát a „kapun belüli munkanélküliség” sem érv, mint példának okáért az árokpart-tisztító iparágban, pláne nem érdemel állami figyelmet, segítséget.

Hogy valami személyest is mondjak: hasonló okok miatt nem alapítottam meg a Piréz és társai fénykardkészítő üzemet. Egyrészt kurva messziről kellene importálni az adaminum kristályokat (a kitermelésére a Jedi rendnek ráadásul monopóliuma van), másrészt meg mert kifejezetten nehéz fénykard készítő szakembert találni a piacon. Arról nem is beszélve, hogy a távolság mellett a zavaros viszonyok is megnehezítik a kereskedelmet azzal a galaxissal. Hiába győzték le az ő Orbánviktorukat, aki a mi Palpatine császárunk, csak nem akar visszaállni az a régi köztársaság, de ez egy másik történet, majd karácsonykor megnézzük.

De nem hiszem, hogy érdemes lenne a problémáimmal az illetékes szakminisztériumhoz szaladnom, mert valószínűleg a portáig jutnék csak, hiába születésemnél fogva elidegeníthetetlen emberi jogom jedinek képzelnem magamat és fénykardokat gyártani, ahogy ezt 5-4 arányban egy 350 milliós országban is megállapította egy bizottság.

Szóval ezen nem segít a bevándorlás sem, már csak azért sem, mert Belső-Afrikából ritkán érkeznek szakképzett és a germán nyelvben elmélyedt munkatársak, köszönhetően annak, hogy Zanzibárt elseftelték, Kamerunt meg elbukták az elsőben. A sírás pláne nem segít, a kormány nem fog határzárat felállítani a pincérruhás emberek szűrésére Hegyeshalmon. Hegyeshalomnál.

Szóval kedves, drága, balatoni búsképű busaárus és baltaarcú lángosos! Próbálj meg fizetést adni! Végső elkeseredettségedben.