Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Piacon vagyunk. Az emberek, akár egy hangyaboly lakói, morzsáikkal a hátukon sürögnek-forognak.
– Voltál már szavazni? – kérdezi egy gurulós táskás, kedves arcú, kissé gömbölyded mama, kifelé jövet a kapun, mikor egy ismerős kortársába botlik.
– Hogy lettem volna! Az uramnak fáj a lába, azt kenegettem reggel. Most meg a vasárnapi ebédhez vettem meg a zöldséget. – válaszolja amaz, aki kockás kabátban van, pedig húsz fokot mutat a hőmérő.
– Húsleves lesz? – nyel egyet a „gurulós” vágyakozva.
– Ahogy szokott, drágám. És még bele sem kezdtem a főzésbe! És te? – áll meg a kockáskabátos, érezve meg a pletykálkodás lehetőségét.
– Én már voltam. Csak tejért jöttem. Most olcsóbb a házi tej a csarnokban, mint tavaly volt. – tolja a másik orra alá büszkén a másfél literes flakont.
– Ja, meg a hús se drágul már egy éve. Nincs infláció, írta is az újság, hogy negyven éves csúcsot döntöttünk, vagy mi fene!
– A vejem meg hívott tegnap németből, hogy megint rosszat írtak rólunk. Hogy diktatúra van, meg ilyenek… Én meg gondoltam, hülyék ezek a németek, oszt elmenetem szavazni. Képzeld, volt vagy 20 jelölt, meg párt is! Oszt még ezek mongyák, hogy diktatúra van. Ennyiből sosem választhattam még.
– Azt láttam én is. Bár szerencsére, ennek ellenére kevesebb volt a reklám a tévében… Melyiknél vetted a tejet?
– A hátsónál. Tudod, a Miska bácsinál. Én már alig iszom, de az öreg kandúr… Mintha újra fiatal lenne. Úgy nyávog, hogy a szomszéd lány, tudod, akiről beszéltem, az egyetemista is átjár hozzá. Szereti a lelkem… Azér’ csak elmehetnétek szavazni! Sok múlik ezen.
– Minek! Egyik kutya, másik eb…
– No azért ne felejtsd el kedvesem, hogy ki vette el a 13. havi nyugdíjadat?
– A Bajnai? A liba tolvaj? Az is indul?
– Indul hát! Amerikából küldték vissza!
– Azt a halk szavú, sunyi rablót, aki előre mondta, hogy fájni fog? Oszt fájt is, de rendesen! Az amerikaiak küldték? No, arra biztos nem szavaznék! – kezdett belemelegedni, miközben kicipzárazta a kockás kabátját.
– Azaz. Most azt mondja, hogy munkahelyeket teremtene. Meg szakértelemmel kormányozna.
– Az?! Akkor fog az hozzáérteni, mikor én a Holdra szállok. Arra a sunyira biztos nem szavazok. Az vette el a lányoméktól az egyévi gyest is. No, látod drágám, ezért sem mennék el…
– És a Gyurcsányra emlékszel –e még?
– Hogyne. Ő kurvázta le az országot. Meg vezette be a vizitdíjat. Ja meg emelte a gázat. Pedig de sokat mondta a ronda szerelme neki hogy „nem fogjuk emelni a gázárát”.
– Lassan mondták, emlékszel? – nevet egy kissé. Majd inkább szomorúan réved a múltba.
– Oszt mégis emelték. Nem kicsit, nagyon… Meg az áramot is, vagy háromszorosára. Vagy többre… De jó, hogy végre elkezdett az is csökkeni… De Gyurcsányi végül börtönbe ment, nem? Valami Sukoró ügy miatt, meg hogy hazudott őszödön… vagy mert a tömegbe lövetett a Szabadság téren? Emlékszel, 2006-ban? Ki sem mertünk menni az utcára a piperkőc miatt. Pedig a lányomékhoz mentünk volna vacsorára. Hány évre csukták le végül?
– Megúszta. Ráadásul indul most is. Harmadik, vagy negyedik a listán… És visszavezetné a tandíjat, meg a vizitdíjat is!
– Ne basza már meg az ég! Milyen ország ez? – veszi le dühösen a kockás kabátját és kapaszkodik meg a korlátba.
– De biza! Ráadásul együtt vannak. A Bajnai, meg a Gyurcsányi! Ja és bevették a Fodor Gabit, azt a helyes arcú fiút…
– Amelyik egymilliárd tartozást hagyott az eszdéeszből? No szép kis csapat lesz ez, mondhatom. – csóválja meg a fejét nagymamásan.
– Meg Mesterházyt is bevették. – kezdi zavartan tologatni a guruló táskáját emez.
– Az meg ki?
– Nem tudom. Senki.
– Akkor minek indul?
– Mert meg akarnak újulni. Úgy tudom a Zuschlagnak, tudod, aki kilopta a pénzt a Gyurcsány minisztériumából… Na annak volt a haverja. Végül is a Gyurcsányi számít, meg a Fodor, nem? De ott van még a Kuncze is.
– Oszt ezek együtt vannak? Hát mindjá’ elájulok. Milyen párt ez?
– Azt én sem tudtam pontosan megjegyezni, pedig bemondták az ATV-ben! Valami „együtt”, meg „kormányváltás”… vagy demokratikus baloldal?
– Ezek?! Hát nem ezek lövettek a szomszédom fiába 2006-ban? Rohadt nagy demokraták, mondhatom.
– De igazából ez a szocialista párt, meg a… – kezdene bele egy hosszabb magyarázatba a gurulós táskájú, mert jól informáltnak véli magát, de a másik nagy hangon belevág a szavába…
– Ja, hogy a kommunisták?
– Nem azok má’! – legyint, majd visszahúzza a táskát a lábához.
– Miért, nincs már ott a Kovács Laci bácsi, meg a Lendvai Ildi?
– De ott vannak drágám, csak már nem indulnak.
– Ezt már végképp nem értem. Ott is vannak, meg nem is? Engem ne hülyítsenek ezek a trottyos komcsik. A férjemet – szegénykémet – még mikor élt, háromszor verették meg, mert nem akart rosszat mondani a szomszéd Pistára.
– Akkor menj el szavazni! Szavazz ellenük!
– El is megyek. Mert még visszajön ez a tolvaj, kommunista banda. Oszt elveszik a nyugdíjunkat, meg emelik a gázt. Még csak az kellene, hogy visszahozzák a vizitdíjat is. Holnap is vinnem kell az uramat az orvoshoz. Tudod, a lábával.
– És akkor kire szavazol?
– Kire-kire? Ezekre biztos nem. Maradjon inkább az Orbán. Az legalább kiáll a magyarokért. Meg csökkenti a rezsit. Az unokám is őtet szereti. Aszongya, hogy több pénzt kapnak a gyerekek után, nekem meg már csak ez számít!
– Nekem sincs már sok igényem. Csak az a nyávogós kandúr, meg az unokák… Na akkor szerbusz. Jobbulást Józsidnak! És siessetek, mert hétkor zárnak.
– No Szerbusz!
A gurulós táskás elindul lefelé a lépcsőn. Lassan, fokról-fokra döccen. Egy húszéves fiú ugrik oda és segít lecipelni az aluljáróba a málhát. A mama megköszöni és beleolvad a tömegbe. A húsz körüli, galléros pólós fiú, egy szál rózsával szalad fel a lépcsőn. A lány, kockás miniben, már türelmetlenül várja.
– Bocsánat a késésért! Ez a tiéd! – átadja a rózsát. – Szavazni voltam és nagy volt a sor.
– Semmi baj. Látom, aranyos vagy. Segítettél a mamának. Köszönöm a virágot! – csacsogja és beleszippant a rózsaszirmai közé.
– Á’ semmiség? Hová menjünk? Duna part?
– Jó – és lassan elindulnak.
– Szóval leszavaztam reggel a Fideszre.
– Azt hitten a Jobbikra fogsz?
– Dehogy! Isten ments… Voltam egy fórumokon. Ez a Vona! Mindenkit lecigányozott. Ráadásul Gucci öltönyben volt. Mellette meg kétméteres ajtók álltak, gárdista ruhába. Hát ezekre biztos nem bíznám az országot! És te?
– Tudod, már mondtam. Csak a Fidesz! Egyszerűen imádom őket. Profik. Kormányoznak, nem dumálnak. – közben a fiú megfogta a lány kezét, akinek az arca kipirult.
– Ja, igazad lehet. A Jobbik egyébként is csak pofázik. Hol ezt, hol meg amazt mondja. Már azt se tudom, mikor mondja az igazat. Tudtad, hogy Vona is Zázrivecz volt régen? Már ebben is hazudoznak. Meg van egy képviselőjük, valami Zsiga, most meg Kárpát Dániel néven indul. Ezek mind nevet változtatnak?
– Meg gondolj bele. Ha ezek kormányoznának… Hazug, kétszínű karrierista „hökkösök”. Ez a Zázrivecz is a hallgatói önkormányzat tagja volt az egyetemen. Bocsánat: Vona. Úgy lopták az eltén az ösztöndíjat a Szávayval, mint Gyurcsányék az állam pénzét.
– Igen, emlékszem. Hogyne emlékeznék. A Szávay minden lányra ráhajtott. Minden nap részeg volt és mindig csajozott. Hogyne emlékeznék, amikor nálad is bepróbálkozott.
– Fúj!
– Pedig nagy kereszténynek vallja magát!
– Hahaha! Ez jó.
A nevetés hatására egy pillanatra megállnak. A fiú érzi, hogy itt az alkalom. És megcsókolja a lányt, aki elolvad a szorító ölelésben…
