Levelek Tusványosról, illetve A Tusványos zászlaja

 

 

  

Így, pár nap elteltével mindenki túl van a kötelezőn, és a megfelelő, kifogástalanul illeszkedő toposzokkal bőven kidekorálva jobbról-balról megfogalmazta, hogyan is kell megfelelően értelmezni a tusványosi sajnálatos eseményeket. De vannak ebben még lehetőségek.

Nem meglepő módon mindenki a saját narratívjából indult ki és annak megfelelően tárgyalta. Egyfelől volt a magányos hős, aki békemenetes no-go zónában hánykolódik a gyűlöletviharban, miközben Agustina Landmesserként próbál utolsó épelméjüként fellépni Vezénylő Tábornok Úr háborús uszítása ellen és megakadályozni az ismert univerzumok pusztulását. Másfelől meg ott van a magányos bajkeverő, a provokátor, aki nem is a Doktor Miniszterelnök Úr politikája ellen tiltakozott, hanem az őt békésen, méltóságteljesen figyelő közönséget akarta inzultálni. És mindezt természetesen a haladó sajtó mindent látó kamerái és higgadtan elemző, kizárólag tényekből kiinduló és a tényekbe visszatérő igaziújságíróinak mindig résen lévő, mindig a tűz közelében helyezkedő szemei láttára. Sőt, biztatására, hogy ezzel is lejárassák a békés többséget.

Jómagam viszont megéreztem a lehetőséget arra, hogy afféle biztos kezű Clint Eastwoodként (valóban izgalmasan és nem a közbeszéd mindig önmagunk moderálására intő megalkuvójaként) bemutassam a szembenálló feleket önmaguk hiteles valójában, és azt, hogyan is zajlott le mindez az ő szemszögükből. Célként nem is tűzhetek ki kevesebbet, mint hogy ezzel most hozzásegítem a magyar politikát a megbékéléshez, a nagyöleléshez, egymás megértéséhez, végső soron a kiegyezéshez.

Dőlt betűvel a haladó, simával a nemhaladó olvasható alábbiakban.

Szereplők

A kérlelhetetlen, megalkudni képtelen, a biztos pusztulás tudatában is elinduló hős, melynek előképei mind a szépirodalomban, mind a filmművészetben gazdagon előfordulnak. Gondoljunk csak az akkoriban – állítólag – még nemigazán létező lófarkas-félholdas jelvényt viselőjével együtt mélybe rántó Dugovics Tituszra, vagy Hessler ezredesre, aki a személyzet szökése után egymaga és büszkén dalolva vezeti halálba a lángoló királytigrist.

(Különös bájt ad a történetnek, hogy ez a végsőkig kitartó, megalkuvást nem ismerő hős történetének első színre vitele – jobb híján – Románia területén történt.)

A bajkeverő, a xanaxfüggő koszlidérc, aki a ligetvédők köréből nyilván mikroadományokból kitáncikál Tusnádfürdőre, hogy ott provokatív jelleggel felpofoztassa, megtépesse magát és haját. A terv igazi célja, hogy a hazai közönségben a hazugságra, a nemzetrontásra mindig kész aljas ellenzéki újságírók segítségével hamis képet fessen, a fejlődő, szépülő, világversenyt rendező hazánk helyett a fasizmus igazi arcát, a gonosz banalitását mutassa. Háttérben Soros nevet.

(Nem teljesen érthető az előadás azon aspektusa, ami szerint a haladó baloldal képviselői mindenhova a megveretés szándékával indulnak, ez nem lesz igazán megfelelő hozzáállás a 2018-as választásokon.)

Környezet

Ahogy Kovács László mondta: a gyűlölet kis szigete. Egy apró fideszes zárvány, ahol rezsimbérencek, felheccelt nyugdíjasok és mindenféle egyéb söpredék örvendezik közösen a párbeszéd hiányának és annak, hogy ők tulajdonképpen egy monolit tömb. Egy birodalmi gyűlés, ahol vérszagot megérző tömegek vetik magukat állatként a védtelenre, hogy gazdájuk parancsára üssenek, harapjanak, gyilkoljanak mindent, ami nemesebb náluk.

Méltóságteljes tömeg, ami ezekben a sorsfordító, az ország jövőjét meghatározó pillanatokban szívesen meghallgatná, hogy a határokon inneni és a határokon túli magyarság miniszterelnöke, Dr. Orbán Viktor miként vélekedik Magyarország és a Világ sorsáról. E mindig résen lévő higgadt többség az emelkedett hangulatot elviselni nem képes, mindenhol békétlenséget szító és a romlás virágait öntöző ellenzék ügynökeit bátran visszaverte, nem ült fel a provokációnak.

Rendező, aki az egészet kitervelte

Maga Orbán Viktor, aki Tarantinoként hozta létre ezt a példa nélküli őrületet és erőszakhullámot. Azért Tarantino, mert a rendező magára is osztott egy mellékszerepet, ott fent ült a pulpituson és elégedetten mosolygott, miközben emberi széttépnek egy ártatlan nőt. És ahogyan a korrupció, úgy a cinizmus is művészetének lényege, hiszen miközben a szeme előtt zajló gyilkosságtól nem zavartatva arról beszélt, hogy Magyarország erős, és sehol a világon nem léphetnek egy magyar lábára, éppen összetapostak egyet.

Természetesen emögött is Soros György áll, akinek semmi nem szent. Legközelebb istentiszteleteket és temetéseket fog megzavarni, hogy elérje célját, Magyarország megsemmisítését, a koszos araboknak való átadását, hogy aztán nyugodtan kereskedhessen. Maga a történet elszigetelt eset, jelentéktelen apróság (vö: történnek ilyenek), melyet csak a mindig ármánykodó ellenséges sajtó igyekszik dagasztani, felfújni, hogy aztán valamelyik belső hitványságát külső jegyekben is gazdagon megjelenítő EP képviselő (Sorosügynök) eljárást indíthasson hazánk ellen.

***

Lehet, mégsem sikerült közelebb hoznom egymáshoz a feleket. De legalább megpróbáltam. Aki meg egyik narratívát se vallja magáénak, az többnyire nem is keveredik ilyen helyzetekbe.