Madagaszkár-terv, avagy nem csak a korszellem lobogtatja az osztrák külügyér fülét

 

Az ifjú, zöld- és lapátfülű osztrák külügyminiszter rendesen bekeményített migráncsügyben. Habár ő sosem nácizta le olyan szorgalmasan a magyar kerítésépítést, mint a kormányának többi tagja, vagy az azóta taxisofőrnek visszatérő, de továbbra is lelkesült idiótaként viselkedő Faymann kancellár, de azért ő is nagy utat járt be röpke egy év alatt az ellenőrzötten befogadó politikájától a legújabb, a nácik Madagaszkár-tervére hajazó ötletével.

[rule style=”rule-dotted” ]

Az osztrák külügyminiszter, a Die Presse című osztrák napilap vasárnapi számában megjelent interjújában nagyszerű ötlettel állt elő. A koncepciója szerint a tengeren át érkező illegális bevándorlókat egy szigeten kialakított menekültközpontban kellene elhelyezni. Véleménye szerint szemünket Ausztráliára vessük, ahol még a felségvizeket sem érhetik el az illegális migráncsok, a tengerjogi egyezményekben körülírt határok előtt feltartóztatják, majd az emberevő pápuáknak adják át őket.

Sőt, az interjú során burkoltan odaszólt egyet a német willkommenskulturnak is.

 

Szóval odáig jutottak az elvek melletti kitartásban, hogy maga a fejlettnyugati osztrák külügyér követel szigorúbb menekültpolitikát, mi meg cserébe – hálás nemzet vagyunk, Ferenc József is mekkora haverunk lett – egy hatalmas jóreggeltet küldünk neki viszonzásul, hálatelt szívvel. Szerinte az EU-nak le kellene szögeznie, hogy „az illegálisan érkező emberek elveszíthetik a menedékjog iránti igényüket”. Ha pedig egy migráncst kimentenek a tengerből, az még nem egyenlő azzal, hogy „jegyet kapnak Európába”. Ezt mondjuk valóban időszerű volna kodifikálni, mert egyes emberjogi aktivisták már a líbiai partokon lábat mosókat is elragadták volna, mint gyanútlan bennszülötteket portugál matrózok.

Sok víz lefolyt a Dunán az ajtócska szárnyakkal vívmánya óta…

 

Még 2015 júniusában, azaz egy évvel ezelőtt, az osztrák diplomácia vezetője telefonon beszélt Szijjártó Peti külügyminiszterrel, akit arra figyelmeztetett, hogy Ausztria nem tűrheti el, hogy Magyarország felfüggeszti az úgynevezett Dublini rendelet végrehajtását, vagyis a migráncsok visszafogadását más uniós országokból. Közölte magyar kollégájával, egykori játszópajtásával az európai néppárt ifjúságszervezetében, hogy „Magyarország eljárása negatív következményekkel jár” és ha ez így folytatódik, akkor felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kötelezettségszegési eljárás megindításának lehetőségét az ügyben.

Azaz feljelenti a magyarokat a befogadás-ellenes migránspolitikájuk miatt.

 

Aztán alig néhány hónap múlva Kurz nekiállt alternatív politikai vonalat képviselni az osztrák kormányban. Miközben Faymann elvtárs még mindig a magyar kerítésépítést nácizta, az ifjú külügyminiszter az Ö1 közszolgálati rádiónak azt nyilatkozta, az EU-nak együtt kell működnie Törökországgal, hogy „megfékezzék a menekültek áradatát, ami kezd túl nagy lenni (…) Európa felelős a külső határaiért és ő személy szerint egyáltalán nem ellenzi a kerítésépítés ötletét”.

Mára pedig Sebastian Kurz előállt az eddigi legkeményebb megoldási javaslattal. “Az illegális bevándorlóknak nincs helye Európába, telepítsük hát őket egy szigetre!” – nyilatkozta és a kis aranyos fülei csak úgy lobogtak a korszellemtől.

Akárcsak a nácik Madagaszkár-terve…

“Németország küszöbön álló győzelme megteremti számunkra a lehetőséget – amely nézetem szerint egyben kötelesség is – az európai zsidókérdés megoldására. A kívánatos megoldás: kitelepíteni a zsidókat Európából” – írta Franz Rademacher a német külügyminisztérium zsidóügyi osztályának vezetője 1940. június 3-án elküldött feljegyzésében.

A terv szerint a zsidókat Madagaszkár szigetén telepítették volna le, valószínűleg a dodók kihalása során felszabadult élőhelyekre, ahol természetes ellenség híján (arabok és a hajózás tudománya) békében csipegethették volna magokat. Az elgondolás nem volt új keletű és nem is volt ismeretlen a náci vezetők számára. Már 1885-ben, egy Paul de Lagarde nevű polihisztor is kifejtette ezt az ideát és tudva levő, hogy Hitler a börtönévei alatt olvasta, majd vette át ezt a koncepciót. A tervet egyébként maga Heinrich Himmler is hasznos és legfőképpen olcsó projektnek vélte.

Madagaszkár neve pedig azért merült fel ismét, mert az afrikai sziget akkoriban francia gyarmat volt, s miután a franciák a nácik uralma alá kerültek, jogilag is igényt tartottak Hitlerék a szigetre. A terv egyébként népszerű volt a náci vezetés legfelsőbb köreiben is. Adolf Eichmann és Joachim von Ribbentrop is mérlegelte a megvalósíthatóságnak lehetőségét. A koncepció aztán szép lassan elhalt. Az előzetes számításokhoz képest túl költségesnek és a brit tengeri flotta barátságtalan viselkedése miatt kivitelezhetetlennek tűnt. Végül a britek 1942 májusában partra szálltak Madagaszkáron, a sziget a szövetségesek kezére került, jöhetett a végső megoldás.

Sebastian Kurz engedve a népakaratnak megijedve a Szabadságpárt megerősödésétől fordult 180 fokot, de a szigetre telepítés ötletével azért kissé túltolta a biciklit. Mert mi lesz, ha a célsziget lakói nem kérnek a migráncsokból? Jön a B terv megint?

—

Na, ilyen az, amikor cselekvés és őszinteség helyett nácizzuk a másikat.