Kurtz ezredes nagy személyeskedőposztja II. – Az elégtétel

 

 

  

Bár Miniszterelnök Úr annak idején szerénységet kért tőlünk – és, mint tudjuk, az Ő szava szent, sőt, parancs! – a sok-sok ócska frontbarátkozás helyett ugye néha mindannyiunkban felmerül majd olyasféle érzés, amelyről a sok-sok példa alapján most szó lesz.

Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod…

• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, hogy ez az ellenzéki politikus még annál a buta ellenzéki politikusnál is sokkal butább, mégis átvették ebből a nagyon gáz pártból, abba a másik nagyon gáz pártba, és a mégse annyira nagyon buta politikus meg mégis annyira buta, hogy még meg is védi a nagyon nagy butaságát a másik butának. És védi, és védi, és védi, és védi…
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, hogy pont az a csaj ugrott ki az ifjúsági szervezettől nagy ellenzéki megmondónak, aki nem kellett ott egyetlen jófej normális fideszes haverodnak se. Sokat kell látszani a másik oldalon, és akkor majd hátha ez máshogy lesz odaát. Vagy nem. 😉
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod a nagy mátrai borzaska-teszt készítőit! A kedvenc ízlésdiktáló ellenzéki újságíróid gourmetvacsoráját, ahol azért kell fizetni néhány tízezret, hogy velük ehess. Velük, akiknek csodálatos lénye ott van Budapest 444 legeslegmenőbb arca között. Illetve ők már annyira menők, hogy nem is Budapest, hanem Barcelona vagy Cluj-Napoca társasági élete tartja őket ennyire sokra, de a vacsoráról készült fotókon ott ül a fő-főmenő gourmet, és maga tölti fel az instájára, hogy olyan üveg sörök veszik körül, amiket a sörimádó, sörszakértő, sörsznob vérfideszes haverod még a saját lefolyójába se szívesen öntene bele.
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, amikor ugyanezzel a sörrel a másik kedvenc ellenzéki morálmegmondód pózol. Úgy önti magába, mintha fizetnének érte. Látszik a kis kopasz fején, hogy földöntúlian boldog most, hogy ilyen csodálatos nedűhöz jutott végre. Gurugulázik lefelé a torkán, ráadásul rajta van az a szent szimbóleum is, amelyhez csecsemőkora óta mindig hűséges maradt, pedig már minden pártját, szervezetét és miniszterelnökét orvul hátbaszúrta élete során.
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, amikor a kis indexes nagyon enne valami finomat, és az évtizedes ízlésdiktatúrájuk után ő maga teszi büszkén közhírré, hogy kedvenc csemegéje a rántott antibiotikum, amit zárás után is helyben fogyasztana, mert biztosan elég erős ő hozzá!
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, amikor az egyik köcsög indexes után a másik köcsög indexes is megszívja ugyanannál a paníros antibiotikumot kínáló szarnál. De ő is büszkén, mintegy kérkedve posztolja ki ezt a kis affért nyilvánosra. Igen, itt vagyok ÉN, a Nagy Indexes, aki mindig itt eszem a legfinomabbakat, pontosabban csak enném, ha rendben kihoznák. Csodáljatok, irigyeljetek, én vagyok ÉN. Ti csak szeretnétek itt gyorsétteremből rendelni.
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, amikor ugyanezek írnak bármiféle formabontóan újszerű sorozatról, amelynek menőségével szerencsére sosem fogsz találkozni, mert nem nézed meg soha.
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, amikor ugyanezek szakértenek amerikaifutballról, és látod, hogy pont a kevés köcsög csapat illetve a kevés köcsög játékosok egyikének őszinte tisztelői/csodálói/rajongói.
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, amikor ugyanezek áznak a Gellért tér legmenőbb szennyvízcsatornájában, és ezt büszke videoriport formájában ki is teszik kártékony kis portáljukra.
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, amikor ugyanezek elmennek videóriportot készíteni a Honvédség harceszközeiről, és a láthatóan nem igazán kígyóvállú liberális magyar katona lesújtó pillantásokkal rájuk néz, amint épp kígyóvállú liberáliskodnak az ő kis személyes páncélosában/hajójában/repülőjében.
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, amikor doktor Házelnök Úr megint kivágja őket, mint macskát szarni, mert már sokadszorra is olyan folyosón mászkáltak, ahol világosan ki van függesztve, hogy liberálisoknak tilos a belépés. Ők mégis belépnek, újra és újra és újra és újra és újra. Viszik a szar kis mikrofonjaikat meg a legújabb rózsaszín tütüjüket, hogy hátha ma végre le fognak tudni győzni egy igazi fideszest.
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, amikor valamelyikük nagyon ritkán lebukik egy konditermi edzés során, és alapvetően elismerésre is méltatnád, hogy ez a szerencsétlen a romkocsmázás helyett legalább itt van. Megpróbál valami értelmeset, hasznosat kezdeni magával. Lejár, próbálkozik, de te már látod, hogy a 10-es tárcsa a legdurvább, amit fel tud tenni a nyomi kis rúdjára, és ez soha nem is lesz több, mert nem fog többet jönni. Megpróbál belenyomni abba, amivel te lánykorodban melegítettél, és a testedzés a következő fél évre le van tudva nála.
• Milyen rohadt jó érzés már, ha meglátod, amikor visszakeresgéled, hogy ugyanezek mivel fenyegetőztek 2018. április 8-a előtt, illetve miket ígérgettek akár személyesen neked is pont aznap estére, illetve a következő nap délelőttjére. Utána meg visszakeresed a következő nap délelőttjén írt dolgaikat. Már, ha nem törölték azóta. 🙂

Egyszóval, ha ilyet látok, valahogy olyan elégedett leszek hirtelen. Moslékot a disznóba! Egyetlen cseppje se vesszen kárba! Jó helyen van az ott.