Azé’ mekkora királyság má’ a norvég adófizetők pénzéből sörözni meg cigizni, vagy éppen egy gandzsát tekerni, mi?
Röhöghetne gúnyosan a felületes hírfaló, a Liberális Fiatalok Egyesületének (hogy mik vannak…) minapi botrányának hallatán. No, azért nem ilyen egyszerű helyzet! Bár attól tartunk nemcsak bonyolultabb ez az egész sztori, hanem sokkal mélyebb erkölcsi válságra utal a liberó oldalon. És a legszomorúbb az, hogy miután Medgyessy ex-miniszterelnök eldadogtaszólta magát, miszerint „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel”, majd az egész a párt annak rendeltetése szerint el is süllyedt a magyar történelem szemétdombján, a szabadelvű fiatalok joggal várhatták azt, hogy „eljő majd egy újkor, egy tisztább szellemű és erkölcsű liberális generáció kora”. De csúnyán csalatkozniuk kellett.
Ugyanis az önmagát függetlennek tartó, de az egyes netes pletyik szerint Fodor Gábor „one man show” szervezetéhez szorosan kapcsolódó Liberális Fiatalok Egyesülete (LIFE) 9000 eurót kapott egy projektre a Norvég Alaptól. Tudják, ez az pénzalap, amire az összes civil szervezet pályázhatna, de mégis csak a ballerék lógathatják bele a pénzfogó pecabotot!
Bár azt mondták később (és ezt az elszámolásukba is jelezték), hogy nem költötték el az egészet, csak kb. 2,5 milliót, és a célok sem valósultak meg „teljes mértékben”.
A célok egyébként is a közröhej tárgyába tartoznak. Hisz egyrészről a kormány ellen, a sajtószabadságért szerettek volna 11ezer aláírást összegyűjteni, a következő szöveggel: „a média területén tapasztalható túlzott kormányzati befolyás kiküszöböléséért”. Jó kis „civil” program, mi? Skandináv dollárból… Másrészről pedig 6 (ismétlem: hat!) új tagot szerettek volna felvenni. Bár az elszámolásban elismerték, hogy a célok nem teljesültek száz százalékig, hisz csak 2424 aláírás jött össze, illetve hat (ismétlem: 6!) új tag helyett csak négyet (ismétlem: 4-t!) sikerült toborozni, az Ökotárs Alapítvány ennek ellenére (!!!) elfogadta a beszámolót.
Képzeljük csak el, hogy mekkora botrány lenne, ha a teszem azt a CÖF tagtoborzásra kapott volna közpénzt… No mindegy! Fogadjuk el, hogy a hazai civil kurázsit erősíti a LIFE tagtoborzása, és a médiapluralizmusért való küzdelme.
Erre megjelenik az elszámolás, amiből meg kibányásszaa Magyar Nemzet, hogy ezeknek a jómadaraknak sikerült önrészként elszámolni egy cigipapírt 70 forintért, két doboz Philip Morrist (de Silvert ám!) 1740-ért, illetve egy Kozel sört 299-ért. No meg van egy-két hamburger és csoki-moki költség is. No baszdmeg! Ezt meg hogy?
A LIFE elnöke, Szalai Máté először a következő szöveggel állt elő a Lánchíd Rádióban:
„Dohányt vettünk, mert szerettünk volna egy kis installációt csinálni, hogy médiaszabadság, végül azért nem csináltuk meg és azért nem került a képre föl, mert mint kiderült, ami egy szobában működik, az a szabadban nem, tehát nagyon gyorsan elfújta a szél, és akkor gondoltuk, hogy hagyjuk az egészet. A sör pedig véletlenül került be az elszámolásba, természetesen nem akartunk alkoholt elszámolni, 300 forintos tétel, önrészben ráadásul, egy 9000 eurós projektben ilyenek előfordulhatnak, ezt nagyon szívesen visszautaljuk.”
Mekkora duma, mi? Visszautalják a 300 forintot. A pofám leszakad!
Aztán, amikor látták, hogy ciki a helyzet, mert még a liberális netes sajtó, és a jó öreg Szily Laci is kiakadta dolgon, gyorsan közlemény adtak ki, melyben már imigyen védték a sörözésmundér becsületét:
„A cigarettáról, hamburgerről és egy doboz sörről bemutatott számlák is mind az önköltség kategóriájába tartoznak, vagyis ezeket a tételeket nem a norvég adófizetők, hanem mi magunk, a szervezet tagjai a saját zsebünkből finanszíroztuk, és mint az önerő részét, a róluk szóló számlákat bemutattuk a pályázatot felügyelő alapítványoknak.”
Csak egy picit pofátlanok… És még az FB-n rátettek egy lapáttal, mikor ironizáltak a
z eseten egyet:
z eseten egyet:
„Ugyanitt felhívnánk rá a figyelmet, hogy ma este is lehet velünk önköltségen (!!) sörözni, 19:00-tól várunk minden liberálist, újságírót, bárkit és mindenkit a Trapézban!”
Mindazonáltal a jó öreg Szily Lacit, a cink.hu szerkesztőségében megnyugtattaa közlemény. Gyorsan meg is írta, hogy bizony becsületesek ezek a liberális fiatalok, mert saját zsebből fizették a sört, meg a cigit. A Magyar Nemezte meg lyukra futott, vagy ahogy ő írja: „kamuzott”.
De vissza az agarakkal, még mielőtt bocsánatot kérne bárki is a LIFE tagjaitól, mert élt a gyanúperrel, hogy nem minden klappol ebben a projektben!
Egy pályázat „önerő része” ugyanis nem azt jelenti, hogy bármit csinálunk, oszt’ számlát kérünk róla. (Kedves Szily Laci, ezt neked is kéretik figyelembe venni!) Hanem azt, hogy önerőből származó összeget fordítunk ugyanarra a célra, amire az egész pályázatot megírtuk és beadtuk. A sör, meg cigi pedig valahogy nem fér bele a „médiapluralizmusért folyó civilküzdelem” kategóriájába! Például egy random iskola sem szokott elszámolni a balatoni nyári táborra luxemburgi parkolócédulát…
És mellesleg a „saját zsebből” sem szokott elfogadható forrás lenni az önrész fedezetére. „Támogató által adományozott”, „tagdíjból összeszedett”, „hitelből származó”, stb. – az elterjedtebb forrás. Az önrészt ráadásul előre kell prezentálni. Ha nem is cash-ben, de az igazolást, vagy a bizonyító dokumentumokat mindenképpen. Valahogy nehéz elképzelni azt, hogy a LIFE vezetői megírnak egy pályázatot, aminek önrész feltétele is van – ők meg beírják a megfelelő költségvetési rovatba:
„ennyi meg annyi van – itt az igazolás is róla, ha meg nem lesz elég az önrész, akkor majd megiszunk egy sört, elszívunk egy cigit, vagy megeszünk egy hamburgert, és kérünk róla számlát, hogy stimmeljen az összeg.”
Normális helyzetben – és nem egy liberális pénzlopoldában – ez nem így működik…
(Igazából azért írtam meg ezt a posztot, mert itt a Tutiblog Felhőkarcolójának tetejéről irigykedve figyeljük ezt a habzsidőzsit. Mert nekünk nemhogy egy kanyit sem ad a Norvég Alap, így a pezsifürdő villanyszámláját sem tudjuk önrészként elszámolni a skandinávokhoz, pedig mi tényleg hozzáteszünk a médiapluralizmushoz valamit pusztán annyival, hogy létezünk)