Kockázatok és mellékhatások

Sokáig kotlott a Kúria a devizahitelesek ügyén, de csak egy halk pukit sikerült összehoznia. És ezt a halk pukit a legnagyobb jóindulattal mondom. Noha a legvérmesebb bankellenes hangadók az utolsó pillanatig reménykedtek abban, hogy a Kúria jogegységi döntése sitty-sutty kikukázza az összes devizahitel-szerződést, a bankárokat forró olajba mártogatja, majd élőhalott kutyákkal tépeti szét, gyakorlatilag semmiről nem döntött. A devizahiteleket, mint magánjogi szerződések érvényességét megerősítette, az árfolyamkockázatot teljes egészében a hitelfelvevőre terhelteés csak egy-egy olyan igen lényeges pontot hagyott későbbre a teljes ügyletből, mint az egyoldalú kamatváltoztatás vagy az erőfölényes, egyoldalú szerződésmódosítások kérdését. Tulajdonképpen részben megerősítette az eddigi bírói gyakorlatot, de a leginkább vitatott kérdéseket elegánsan kikerülte, azaz átdobta az Európai Bírósághoz. Kösz a nagy semmit!

Mert ezek, azok a kérdések, amiről kegyeskedett nem dönteni a Kúria, talán fontosabbak, mint az árfolyamkockázat. És az amúgy is kissé ideges adósoknál nagyobb kurvaanyádat váltottak ki a jelentősen megemelkedett törlesztő részletek mellett az olyan finom kis egyoldalú módosítások, ami alapján még egy bőrt megpróbáltak a bankok lehúzni. Például ha emelkedett a Costesben a marhaszelet ára, akkor az plusz másfél százalék kezelési költség. Külső tényezőkben beálló változások. Apátok faszát. Ha nyolcvanat bír pengetni a szerencsétlen, akkor százat is alapon. Ha meg nyolcvanat se tud, akkor tökmindegy.

Azért a devizahiteleseket sem szabad teljesen felmenteni ebben a történetben. Ha nem 250.000 hitelszerződésről beszélnénk, ha nem nemzetgazdasági kérdés lenne az ő megmentésük, akkor simán simorandrásoznék egyet. Teccetek’ volna elolvasni az apróbetűs részt, vagy megkérdezni a kezelőorvost, gyógyszerészt. Kockázatok és mellékhatások egy  spekulációs pozícióban. Az meg pláne nem egy szerencsés hozzáállás, hogy egyesek már a devizahitelek teljes kinullázásáról álmodoztak. Hogy majd a hitelre vett autóval boldogan köröznek a hitelre vett kégli körül, de innentől egy centet nem kell fizetniük. Ők persze csalódtak…

Az alap hitelügylet rendben volt a Kúria szerint és ebben nem tudok nem egyetérteni velük. Valóban nem történt uzsora és valóban nem volt csalás a hitelügylet. Egy kurva kockázatos spekuláció volt, amit szépen bebukott 250 ezer hitelfelvevő. Ennek ellenére mégsem szabad hagyni bedőlni ezeket a hiteleket. Nincs olyan, hogy „legközelebb majd okosabbak lesznek”.Mert a devizahitelek rendszerszintű kipurgálása nélkül sosem lesz belső fogyasztás-emelkedés, sosem lesz valódi, nem az MNB által támogatott vállalkozói hitelezés, legfőképpen sosem lesz valódi gazdasági növekedés. Pont ezért, a jogszabályok az az igazságosság mellé nem árt felzárkóznia a józan belátásnak és a méltányosságnak. Mert az igazságosság sorvezetője szerint mindenki egye meg, amit főzött, 250 ezer család menjen lakni az erdőbe, de ez képtelenség. Az államnak és a bankoknak (!!!) bizony helyt kell állnia, legfőképpen azért, mert mind a két szereplő igen búsás hasznot söpört, illetve mint később kiderült, próbált besöpörni azzal, hogy őrült kockázatos ügyleteknek tették ki a társadalom egy jelentős részét.

A felelősség legnagyobb hányada mindenképpen az államot terheli. Sem a bankok, sem a hitelfelvevők nem sejthették, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai gyorsvonat konkrétan porrá rombolja az országot. Persze: teccetek’ volna 2002-ben nem az idióta baloldalra szavazni… Most már lényegtelen. A kőleves nem főtt meg, de mindenki beledobált mindent, amije csak volt: zöldséget, tyúkot, 20 évi fizetést, nagymuttertől örökölt lakótelepi szobakonyhát, és az egészből lófasz se maradt. Mert az idióta baloldal nagy ötlete volt az, hogy minimális állami részvétel (támogatott forinthitelek) nélkül lendít egy nagyot, bolondítja meg az építőipart, tornáztatja meg a belföldi kereskedelmet (plazmatévé forever), aztán mindenből óriási gazdasági növekedés származik, azt  élünk mint csillámfaszláma szivárványországban. Nyilván nem jött be – de őszintén – mikor jött össze bármi ezeknek az idiótáknak…

Annyit azért kihámozhatunk a Kúria döntéséből, hogy a legnagyobb katasztrófát sikerült elkerülni. Mert nem csak a hitelfelvevők oldaláról tömeges a probléma, hanem a bankok oldaláról is. Ha ezzel a horribilis kinnlevőséggel szépen elgyalogolhatna mindenki boldogan naplementébe, akkor konkrétan megszűnne Magyarországon a bankrendszer. Szeretem – nem szeretem, a bankokra szükség van. A bank az olyan, mint a népmesei patkószeg. Ha az elveszik, végül az ország is elveszik, hiába utáljuk amúgy a patkószegeket legtöbbször jogosan.

A labda most az Európai Bíróság asztalán pattog, mert az odáig rendben van, hogy kockázatok és mellékhatások, de a kedves bankok bizony tényleg megpróbáltak a válságra hivatkozva egy óriásit kaszálni. Ügyeskedtek a vételi-eladási árfolyammal, a leghülyébb indokokra hivatkozva módosítgatták az ügyleti kamatot. Mintha nem is fogták volna fel, hogy ők is érdekeltek az ügyfelek fizetőképességének fenntartásában. Ilyen az, amikor a magánérdek és az antropológiai önzés felülírja a józan észt és belátást. És ezekről az „apróságokról” nem hozott döntést a Kúria. Lelkük rajta…