Na, de ki viszi haza Horn Gyulát?

 

 

  

Kísértet járja be a magyar baloldalt – Horn Gyula kísértete. Vajon miért kellett Gyurcsánynak kinyitnia a kommancs palackot és megidéznie Horngyufa szellemét? S vajh, miért volt ugyanolyan, ha nem fontosabb az újonnan megválasztott Molnár Gyulának rögtön nekiállni óbégatnia, hogy “Horn Gyulát nem adjuk!”

Már rég rossz annak a pártnak, amely egy tíz évvel ezelőtti, ráadásul igen vitatott és megosztó (értsd: a politikát figyelő és értő társadalom közel fele által mélyen megvetett) ex-miniszterelnök örökségén rugózik. Pedig Gyurcsány Ferenc megtette, amikor Horngyufa “andywahorlos” fotómontázsa melletti idézet megosztásakor a következő marhaságot posztolta ki a közösségi oldalra: “Úgy látom, ha Horn Gyula élne, akkor a DK tagja lenne. Ahogyan kormányának több tagja is, Kósáné Kovács Magda, Csiha Judit..” Csak én teszem hozzá: ha élne, akkor meg biztos Landler Jenő lenne a DK árnyék-hadügyminisztere, de hogy ez most jó vagy sem, azt nem az én tisztem, hogy eldöntsem.

“Európa – értelmezésünk szerint – azonban nemcsak egy földrajzi fogalom, hanem egy magatartásforma; a humanizmus, a felvilágosodás, a reneszánsz, a szabadság, az emberi jogok összessége is.” – szólt egyébként a röhejesen közhelyes horni idézet, ami felett éppen megcicaharcolják a baloldali pártok a megcicaharcolni valót. Az idézetről elsőre az ugorhat be, hogy aki az áporodott május elsejék retorikai küszöbjéhez szokott, az már soha nem képes magasabbra törni. Másodikra is. De akkor meg mi értelme van a horni örökség rekvirálási kísérletének, ha Gyuriferiék egyébként a modernitás pártjaként beszélnek önmagukról?

A képlet megoldásához látnunk kell, hogy az üzenetet Molnár Gyula azonnal magára és a szocialista pártra vette. S mint anyatigris ugrott elő a bokorból a kölyke védelmére: “Horn Gyula soha életében nem lenne más párt tagja, mint az MSZP-é” – jelentette ki vehemensen, hozzátéve: “Horn Gyulát nem adjuk!”

Úgyis mindenki tudja, hogy Molnár Gyula összefog majd Gyurcsánnyal. Illetve együttműködik, ugyanis az MSZP kommunikációjából törölték az összefogás szót, csak a szinonimáit használják, hátha ettől más lesz a végeredmény, ha meg ugyanaz, legalább bolondnak nem látszanak. De akkor most mi értelme ilyen szimbolikus dolgokon keménykedni a másikkal? Egyáltalán mi volt és kinek címezték a műsort?

Gyuriferi tálcán kínálta az összefogás… bocsánat az együttműködés mellett kiálló és éppen ezért kissé kellemetlen helyzetbe kerülő Molnár Gyulának az önállóság látszatát fenntartó pártelnök képét. Mert mindenki tudja, hogy Molnár az össze.. együttműködés stratégiának híve. Megválasztása után a legkellemetlenebb kérdések pont Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban, illetve a vele való együttműködés kérdésében születtek. Ami ugye a szopóágat jelöli ki egyből a pártelnöki karrierjében. Főként az olyan szocialista párttagok szigorú szemei előtt, akik az elmúlt években jobban megutálták Gyuriferit, mint az ördögöt mint Orbán Viktort.

Tehát Gyurcsány látszólag felesleges megszólalása, Horn Gyula kisajátítási kísérlete jó lehetőséget kínált Molnár Gyulának, hogy megmutassa, hogy milyen önálló fasza baloldali gyerek is ő. Pedig nem!

De érthető, hisz valahol le kell vezetni az évek alatt felgyülemlett feszültséget? Ki kell engedni a szoci tagok fejéből a Feri-ellenes gőzt? “Nem és nem! Sok mindent adunk, sok választókerületet engedünk majd át Gyurcsánynak, de Horn Gyulát, no őt bizony nem adjuk oda!” – mondja Molnár Gyula és megnyugszik a szoci tábor. Különben ennek a cicaharcnak az égvilágon semmi értelme sem volna. Hisz a szemellenzős öreg szoci párttagokon kívül, ki a faszt érdekel, hogy melyik párt tagja lenne ma Horn Gyula? Úgyis folyton be lenne baszva.