Kinek higgyünk?

 

 

  

Mást se hallunk mostanában a haladás felkent erőitől, minthogy a migrációs-krízis lezárult, erről konferenciákat, vitaesteket szervezni a felesleges időtöltés minősített esete, politikai üzenetet és kampányokat építeni rá pedig kifejezetten galád eljárás, magára valamit is adó államférfi és államnő ilyesmit nem csinál.

Mindezt arra alapozzák, hogy a Merkel mami által tető alá hozott bolt a törökökkel és Salvini partvédelmi tevékenysége jelentősen szűkítette az illegális migráció keresztmetszetét, valóban sokkal kevesebben érkeznek, mint 2015-ben. Kérdés, hogy tényleg fellélegezhetünk, vagy csak lehetőség nyílt a szőnyeg alá söpörni a kérdést, legalábbis az EP-választásokig.

A problémák szőnyeg alá söprése mindig vonzó lehetőség egy karrierpolitikus számára, hiszen a közéletben tervezett évei alatt akkor tud olyan ügyekkel foglalkozni, aminek gyümölcseit a jelenben tudja learatni, a következményeivel meg majd másoknak, a következő generációknak kell foglalkoznia. A nyugati politikai elit meghatározó része karrierpolitikus, számukra a választott tisztségek csak átmeneti állomáshelynek számítanak, az építkezés idejének és helyének. Késő negyvenes éveikre már világmegváltó spekulánsok által gondosan kitömött NGO-k élén szeretnének állni, esetleg valamelyik bank, befektetési társaság igazgatótanácsában fontoskodni havonta pár órát, hogy a fennmaradó idejükben horgászni és kurvázni járhassanak nemzetközi vizekre, vagy éppen a Provance-i birtokukat igazgatva, saját készítésű boraikat legjobb évjáratait kóstolgathassák hozzájuk hasonló szomszédaik társaságában.

Számunkra valóban nem létezik a migrációs-krízis, számukra ez a történet lezárult azzal, hogy a következő választásokon megszerezhető pozícióikat nem veszélyezteti a népharag. Berúgták a szőnyeg alá, mint nagypapa a szarát, és ezzel minden el van intézve. Kevesebb Ali érkezik, és ezeket az Aliket is igyekeznek eldugni a választóik elől, mert ragyogó elméjükkel felismerték, hogy egy nem látható probléma nem is probléma.

A láthatatlanná tétel, a szőnyeg alá söprés elengedhetetlen peremfeltétele a nyilvánosság teljes uralása. A nyugati, jól idomított sajtó készségesen rendelkezésükre áll mindig, a kelet-közép-európai politikusokat pedig elhordják mindennek, legfőképpen fasiszta diktátornak és onnantól nem kell velük vitatkozni.

Láthatóan nyerésre állnak, az EP-választáson már senki nem vár nagyobb felfordulást, a haladás retrográd erői a legerősebbek maradnak, minden marad a régiben.

De mégse irigyeljük őket! A narratíva, mely szerint krízis nincs, a bevándorlás (ami nem is létezik) pedig a globalizáció áldása, egy csodálatos ajándék, egyre nehezebben fenntartható. Olyan hazugságspirál született, amiben egyre mélyebbre és mélyebbre zuhannak, egyre kevésbé tudják koherensen és hihetően tálalni az általuk legyártott valóságot. Érveik többsége egyre inkább hasonlít valami ezoterikus bullshitelésre, amiben életvezetési tanácsoktól kezdve a lélek egészségének megőrzéséig már lassan mindent elővesznek. Ha támogatod Alit, a menekültet, akkor jó ember, erényes állampolgár vagy – jelentik ki, és becsukják a szemüket, amikor kiderül, Ali nem menekült, az őt segítő magányos vénasszonyok pedig kiéhezett pedofilok, akik csak fiatal kukira vágynak.

A (nem is létező) bevándorlás melletti érveiknek egy másik szeletét a todományos közgazdaságtan világából merítik. Állításuk szerint a migráció annyira jó, hogy a fejlett államok gazdasági teljesítménye az elmúlt évtizedekben kizárólag ezzel magyarázható, ebből táplálkozott, erre épült, ha nem jönnének Alik, akkor a GDP stagnálna, az innováció kimerülne a bányaló fiatalabbra cserélésében és úgy alapvetően már rég kipusztultak volna tett- és életerős fiatalok hiányában. Morális érvkészletük ugyan bosszantó, de legalább néha szórakoztató, főleg amikor egy lelkes ateisták botcsinálta teológusként a keresztényi kötelességeinkre hivatkozva győzködnek minket. De amikor a tudományt veszik elő, mint a megkérdőjelezhetetlen igazság ősforrása, akkor jön el a párbeszéd vége. Onnantól felesleges érvelni valami mellett vagy ellene, a kérdés el van döntve, mert itt egy statisztika, nézd meg a piros vonalat, hogy metszi a zöldet, a bevándorlás pozitív és kész. És mivel bármikor lehet a végtelen számú változóból párat elővenni, ami alátámasztja a vágyainkat a migráció áldásos mivoltáról, nem is lehet kérdés, hogy a „tudományos megközelítésnek” mi lesz a végeredménye.

Minap, mintha csak tervutasításos rendszerben születnének ezek a fogalmazások, a haladó nyilvánosság összes felületén megjelent az üzenet: migráció nélkül meghal a fejlett nyugat, az okos államok egytől egyig bevándorláspártiak. Még a japánok is, pedig azok eddig ritka bezárkózó népek voltak, ha nem ilyen a színűk, még fasisztának is nevezhetnénk őket. Írják ők, annak ellenére, hogy szerintük már meg is szűnt a migráció. Mindegy. A magyarázataik roppant primitívek, a fejlett világban mindenhol egyre kevesebb gyerek születik, ezért a gazdagságuk szinten tartásához is elengedhetetlen a folyamatos beáramlás, ha meg többen jönnek, az nyilván a könyvelés bevételi oldalán fog szerepelni. És ennyi. Semmi egyéb változó, sehol egy társadalmi haszon-költség kimutatás, de még nem is ellenőrizték le e hittételt. Jó és kész.

A valóság persze sokkal bonyolultabb, de hát az kit érdekel. Könnyű kérdések kellenek, mert arra könnyű választ adni. Legtöbbször az Egyesült Államokkal példálóznak, ami valóban egy bevándorló ország, de ebből következtetéseket levonni a mára annyira hasznos, mint Csurka idézeteket olvasni 2019-ben. Mert valaha, amikor hasonló kultúrájú emberek érkeztek egy üres Amerikába, tehát európaiak, akkor tényleg nem volt kérdés, hogy ez hasznos. Társadalmi költségek ugyan már akkoriban is jelentkeztek, az angolok utálták az íreket, az írek az olaszokat, az olaszok a szlávokat, de szép lassan azért képesek voltak feloldódni az amerikai álomban. A most érkezőkkel ez sosem fog megtörténni, mert ők nem az Egyesült Államokba tartanak, hanem a saját, már létező enklávéikbe, ahol még a nyelvet sem fogják elsajátítani, nemhogy bármivel is hozzájárulnának az ország teljesítményéhez. Az európai, illetve a későbbi, gondosan kiválogatott bevándorlókkal ellentétben nem csak társadalmi költsége iszonyú a modern kori népvándorlásnak, hanem gazdasági haszna sincs.

Mondhatni, sokba kerülnek, de legalább hasznuk sincs.

Persze, mire a számokból, a sejtésekből, a lehetséges forgatókönyvekből tapasztalati valóság lesz a választópolgárok számára, addigra a ma politikusai már rég nem lesznek számon kérhetőek. Minálunk, Kelet-Közép-Európában egy politikus legalább tart attól, hogy a választók megbüntetik. Nyugat-Európában nem a választóktól félnek, hanem karrierjük következő állomásának uraitól, a milliárdos örültektől és a pénzvilág láthatatlan fejeseitől.

Kinek mi számít, ugye. Kérdés, hogy mi kinek higgyünk? Annak, aki ha elkúrja, akkor mehet vissza alumíniumot gyártani, vagy annak, aki után özönvíz is jöhet, neki már nem számít?