Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Juhász Péter egy szimbólum. Az álcivil karrierliberális-politikus prototípusa. Hol profi pártszervező katona, hol pedig jogvédő civil. Kétarc. Valójában jellegzetes példája annak, hogy miként lesz egy libsi álcivilből menő pártvezér, ha éppen aktuális érdekei – vagy inkább pénzügyi lehetőségei – úgy kívánják; máskor pedig cigányjog-védő, drogliberalizáló, vagy a sajtószabadság felkent apostola, mikor úgy fordul, hogy azt a profilját lássák a gothami polgárok. Választások előtt politikusként alkudozik; miskolci gettóbotrány idején ismét civil terepmunkára indul, mindjárt jól lerákosizva a helyi polgármestert.
Joker (magyar hangja Gyurcsány Ferenc) halott, azaz már nem valódi vezetője a baloldalnak. De legnagyobb húzása máig itt kísért: amikor a két kioldót elosztotta a magyarországi és a határon túli magyarok között, hogy robbantsák fel egymást, mert elveszik egymástól a munkát meg a nyugdíjat. Aztán (politikailag) megdöglött, mást meg nem nagyon találtak a helyére, ezért állandósult casting van, minden szinten, szinte minden nap…
A Joker-hiányos világban Batman-antitézisként önmeghatározó Kétarchoz hasonlóan Juhász Péter a döntéseit általában egy feldobott pénzérmével hozza meg, „fej, vagy írás” alapon. Persze, nem a szerencsére bízza, hogy melyik énjét veszi elő. A civil külsőt, vagy a politikusi pofázmányát. Mind a két esetre van egy külön érméje. Ebben a sűrű augusztusban mind a két érmét a zsebében hordja.
Egyik nap budapesti jelöltekről tárgyal, szinte már követhetetlen minőségében, és a fene tudja minek a képviseletében (MILLA, Együtt-PM; Együtt 2014; E14; Együtt-Korszakváltók Pártja; Együtt-Választói Szövetség Párt, stb.); a másik nap pedig kocsiba ül; és irány Miskolc! Ott sajtótájékoztatót tart a város Fidesz-KDNP-s polgármestere, illetve a testületi többség ellen. Jöhet a jogvédősdi. Kétarc Péter kiáll a gettók felszámolása miatt tüntetők mellet, egy kis cigány (libsiknek: roma) jogvédés az országos médiában. Szavakban.
Szerinte cigánybűnözés nincs. Legfeljebb roma(copyright Eörsi Mátyás). S természetesen Pásztor Albert is csak rendőri minősítésében (nem politikusként – ami nagy különbség!) „cigánybűnözőzött” egy jókorát, amely megbocsátható szóbotlás volt csupán (copyright Gyurcsány Ferenc). Így Juhász támogatja az egykor lerasszistázott, Gyuriferi nyomására leváltott, majd a város tiltakozása miatt visszahelyezett egykori rendőrkapitányt, Pásztor Albertet. Nincs hányingere tőle, hisz már Gyufaferinek sincs. Tehát jogvédőként cigánypárti (libsiknek: romapárti), politikusként Pásztor Albert támogató.Kétarc jól bírja a sokszínűséget!
Tehát, mivel éppen cigányügy (libsiknek: romaügy) van éppen Miskolcon, így az egykori telemarketinges vállalkozóból lett politikus Juhász ismét felvette a civil maszkot. Habár senki nem vitatja el a jogát, hogy egy témában (ráadásul számára régóta kedvelt témában) megszólaljon. Csak éppen az igazságon és a hitelességen esik csorba.(Pont azon a két fogalmon, amely Kétarc Juhásznak mindig is fontos attribútuma volt. Mármint saját maga szerint.)
Az igazság ugyanis az, hogy Miskolcon harmincötezren írták alá, illetve kérték, hogy az önkormányzat hatóságilag számolja fel a gettókat. A „számozott utcák” (így hívják a helyiek) világa a „gettókultúra” melegágya, egy picinyke Puerto Rico, ráadásul közegészségügyileg is komoly kockázatot rejt magában, mivel sem csatornával, sem vezetékes vízzel nem rendelkeznek. Néhány tucat ember miatt nem szenvedhet több ezer tisztességes polgár! – vélik a helyiek. (Többen az utcára sem mernek menni, mert félnek a számozott utcák cigány lakóitól. Tudom, libsiknek: roma!) A jogvédő civilek viszont, köztük Kétarc Juhász is, mikor felemelik a hangjukat a gettók felszámolása ellen, elfelejtik azt az aprócska tényt megemlíteni, hogy egyrészről jogtalan házfoglalókról van szó, másrészről pedig elszegényedett családokról, akik többet akarnak az élettől, de egy lepusztult, lepattant világból nehéz kitörni, csak ott ragadni lehet benne. S ami a lényeg: az utóbbiaknak lakhatási lehetőséget és közmunkát kínál az önkormányzat. A gettó helyett. A jogvédők meg a gettókért küzdenek! Mondjuk Budapesten meg az utcai alvásért, tehát van benne logika, még ha őrültség is…
Feltűnő jelenség azonban, hogy mielőtt elindult volna a gettók lebontása, csak kevesen kértek lakhatást és munkát az önkormányzattól, a legtöbben csöndben továbbálltak és maguk mögött hagytak egy városnyi szemetet. Mégis demonstrációt kezdtek a baloldaliak. (És a független jogvédők!) Megtámogatva a helyi cigány önkormányzati vezetőkkel és a hétvégén immár az ismé
t civilként tündöklő Juhász Kétarc Péterrel. (Illetve valamelyik Együtt-akármi szervezettel.)
t civilként tündöklő Juhász Kétarc Péterrel. (Illetve valamelyik Együtt-akármi szervezettel.)
De miért is tüntetnek ezek a jóemberek? Kikért? Mert aki tisztességesen akar élni, dolgozni és a gyermekeit felnevelni, az lakhatást és közmunkát kérhet az önkormányzattól, a munkanélküliség és a gettó helyett – így azokért nem kell, hogy szóljon a harang! Vagy azokért tüntetnek az álcivilek, akik csupán a törvény elől bujkáltak a gettók szeméthegyei közt?
Hogy-hogy nem, végül országos hír lett az egész gettó felszámolási ügyből, hisz javarészt cigány (libsiknek: roma) embereket érint az eset. S azok, ha akarják, ha nem – politikai játékszerekké vállnak ma is a baloldali politikusok (pardon: civilek) homokozójában. Mert míg a miskolci önkormányzat cselekszik, megoldja a többség problémáját és lehetőséget kínál a kisebbség tisztességes részének; addig a Juhász-féle Kétarcok jó sokat pofáznak, s mindent megtesznek azért, hogy politikai hasznot húzzanak a cigányság (utoljára a libsiknek: romák) nyomorából.
