Karácsonygeri, Gandhi, október másodika és a parazita lét árnyoldalai

 

 

  

“Az élő lények közt azokat, melyek más élő lény testéből, kész nedveiből egyenesen az illető állat vagy növény rovására táplálkoznak, általában élősdinek (parasita) mondják” – olvashatjuk a máig egyedülálló Pallas Nagy Lexikonban. A százhúsz évvel ezelőtti definíció ugyan biológiai értelemben ma is megállja a helyét (ha a helyesírás változott is), sőt: a tudományos akadémia is egyetért ezzel, mégis az az érzésünk, hogy lassan kezdeményezni kellene a parazita fogalom társadalomtudományi definíciójának kidolgozását.

Mivel a politológia, vagy a szociológia tudománya a fogalmak jelentését politikai cselekvések tapasztalatával, illetve mennyiségi mérőkkel igyekszik alátámasztani, így a kezdeményezésünket felvállaló tátikás cociológusoknak javasoljuk kitüntető figyelmükbe a Párbeszéd Magyarországért “akármi” tetteinek tanulmányozását.

A Parazita Mozgalom (PM) az elmúlt egy évben gyakorlatilag csak mások által szervezett műbalhékra hág. Az önjelölt közgazdászok; pártpolitikai magaslatokra vágyakozó álcivilek; a szocializmus romjain kitenyésztett szakszervezetek; vagy csupán unatkozó, füves-hippik akcióira – tapadt rá és táplálta a saját szánalmasan alacsony színvonalú létét.

Így volt ez az elmúlt évtized legnagyobb közgazdasági humbugjának számító alapjövedelem ötletével (amit máig saját honlapon hirdet a PM), a Pukli-féle kockás-inges “tőled nem kell semmi, még a semmi sem kell” forradalommal, a hetente visszavonuló, majd ismét visszatérő “come back feketeruhás ápolónő”, Sándor Mária egészségügyi reformokat követelő (félig-meddig jogos problémákat felvető) mozgalmával, és legutóbb a városligeti hippik hisztijével is.

Empirikusan leírva a jelenséget: azokban a dimenziókban, ahol jogosan, vagy nem, de elégedetlen emberek egy kicsit hangosabban kezdtek gyülekezni és kiabálni, esetleg valami médiaérdeklődést is felkeltő akciót szervezni – se perc alatt ott termett Karácsonygeri egy molinóval, néhány kitűzővel, felül öltönyben (mégiscsak polgi Zuglóban), alul farmerben (mégiscsak mozgalmi ember ő!). Ha ő esetleg távol van, mert ki kell nevezni egy MSZP árvát valami kamupozícióba a baloldali pénzfaként funkcionáló Zuglóban, akkor helyetteseként Szabótimcsi laza-sportosban, néhány kitűzővel megtámogatva, profin hozva az amerikai filmekből megismert izgatóan önálló, mozgalmi, kamion elé fekvő női karaktert.

A Párbeszéd Magyarország párt (?), vagy mozgalom (?), vagy mifene, amit nyugodtan átkeresztelhetünk a rövidítés megtartásával Parazita Mozgalomnak, valóban élősdiként élte ezidáig az életét. (E politikai stratégia népszerűsége jól kitapintható a közvélemény-kutatásokból…) Most viszont KarácsonyGeri felkelt és járt! Végre önállóan járt! A kvótanépszavazással kapcsolatosan nehéz újat mondani, de a fa- és fűvédő zuglói polginak sikerült.

Így végre van egy önálló politikai kezdeményezése annyi év után a PM-nek.

De mi is ez a fantasztikus ötlet, amivel a társelnök előrukkolt? Sikerülhet-e egyáltalán annyi eltékozolt év után egy saját politikai akciót végre sikeresen lebonyolítaniuk? Vajon képes lesz-e a parazita önálló organizmusként is sikeresen tovább élni?

Karácsonygeri ötlete az október másodikával és a kvótaellenes népszavazással kapcsolatos. Vannak ugye a fityeszesek, akik a részvételre kérnek és a kötelező kvóták ellen szavaznak, illetve vannak a balosok, akik pedig a távolmaradásra buzdítanak. (Félnek, hogy ha a szimpatizánsaik elmennek és a kormány tervei ellen szavaznak, azzal – mivel így is, úgy is kisebbségben lesznek – csak a részvételt emelik, ami döntő lehet a népszavazás eredményessége szempontjából.) A Jobbik úgy látja, hogy a népszavazás fölösleges, elég lenne egy alkotmánymódosítás, de ha már mégiscsak szavazni kell, akkor ebben a kérdésben (is) a kormány mellé áll és a kötelező kvóta elleni szavazásra fogja a szimpatizánsait buzdítani.

És akkor jön a PM és demonstrációt szervez! Egyedül!

A tüntetésre való felhívás szövege – el kell ismernünk – elég ütőse sikeredett. A kormányt “szkinhed-kormánynak” nevezik és az utóbbi évek cselekvéseiről imigyen vélekednek: “határainkat lezárták, országunkat újra szögesdróttal vették körbe, és háborús üzeneteket küldözgetnek szövetségeseinknek.” Ezek után pedig úgy vélik: “…fontos, hogy a Párbeszéd Magyarországért és mindazok, akik nem akarnak egy erőszak által meghatározott világban élni, október 2-át arra használjuk, hogy egyértelművé tegyük ország-világ előtt: nem kérünk az erőszakból, nem kérünk a kirekesztésből. Békében, nyugalomban akarunk élni egy szolidáris Európa szívében, ahol tiszteljük egymást, és megvédjük mindenki méltóságát és lehetőségét egy jobb életre.”

És! Most jön a lényeg! Valaki a PM-ből kiszúrta, hogy október másodika Mahatma Gandhi születésnapja és az Erőszakmentesség világnapja is egyúttal. Tehát erre lehetne felhúzni egy klassz performanszot, mondjuk hozzábilincselik magukat egy erőszakhoz.

Habár sem helyszín, sem pontos időpont sincs, illetve az sem teljesen tiszta, hogy népszavazás napján lehet-e ilyetén módon törvényesen élni a gyülekezési joggal (hisz parlamenti, vagy önkormányzati választások napján kifejezetten tiltja a törvény), de az ötlet már megvan. Legfeljebb megszervezi a Pukli-SándorMária-GallóIstvánné-stb. civil-különítmény, Karácsonygeri pedig öltöny farmer kombóban, illetve Szabótimcsi kitűzőkkel majd ellopja a showt.

Úgyis ők vették észre ezt a hallatlan véletlenséget, hogy a kötelező kvóták elleni népszavazás egybeesik Gandhi szülinapjával.