A Jobbik unijós képviselőinek sokszínűségéről

 

 

  

Ha pluralizmus a szabadvéleménynyilvánítás alapja, amely utóbbi a demokrácia gyakorlatának egyik legfontosabb mozgatója, akkor a Jobbik európai parlamenti delegációja a világ legdemokratikus politikai képződménye. Három tag, három vélemény, három irány… Morvai Krisztina, Balczó Zoltán és KGBéla. Már önmagában megható névsor. Hát még ha közös pártlogót képviselnek és ugyanabban a mezben játszanak Brüsszelben, Strasbourgban.

Joggal merül fel bennünk a kérdés: beszélnek egyáltalán egymással? Van még miről egyeztetnie a Vonáért feltétlenül rajongó Balczónak, a régi-jobbikos vonalat képviselő Morvainak és az oroszlobbista, egyébként láthatatlan KGBélának?

Törökgábor legyen a talpán, aki pontosan meg tudja ma határozni a Jobbik ideológiai karakterét. Nem is kísérleteznék vele én sem… Mindenesetre jól látszik, hogy nem is olyan könnyű a néppártosodás rögös útját járni szilárd értékek nélkül. Maradjunk hát a Vona Gábor tanácsadói által kiötlött „híd” egyelőre igencsak homályos fogalmánál. És annál a ténynél, hogy nem csupán Magyarországon zavarodott össze a jobbik közössége, hanem Strasbourgban, az Európai Parlamentben is, amely nincs is olyan távol Budapesttől… de egyelőre még nem építettek olyan hosszú hidat, amely elérne odáig.

A héten – teljesen szokatlan módon -az Európai Parlamentben a liberális és baloldali képviselők javaslatára plenáris vitát tartottak a demokrácia magyarországi helyzetéről, a fasizmus fenyegető rémének egyre növekvő árnyáról, ami Kertész könyveiből és demokratákból akar hatalmas égő máglyákat állítani. Már ha elfogadjuk Verhostad olvasatát a helyzetünkről…

Az ülésen felszólalt Orbán Viktor is, miközben ismét jöttek kritikák, dicséretek, pro-kontra – majd megint nem történt semmi.

Orbán hazajött és elmondta, hogy megvédte Magyarországot (kormányt, Fideszt, kerítést, stb. – értelmezés kérdése, hogy mit), az ellenzék pedig ismét csalódott, hogy nem fogják az Unijóból megbuktatni a Fidesz-kormányt… Lehet viszont cikkezni a nemzetközi sajtóban, de ez már más kérdés.

Azonban, ha a Jobbik három unijós képviselőjére vetjük vigyázó szemeinket, akkor bizony jól látszik a 2018-ra egyedül kormányt váltani akaró, legerősebb ellenzéki párt pluralizmusa ideológiai zavara kaotikus helyzete.

A még mindig a „harmadik utas” radikalizmust képviselő Morvai Krisztina, mintha átaludta volna delegáló pártjának színeváltozását. Vagy nem akarna róla tudomást venni. (Én az utóbbira szavaznék!) A magyar felsőoktatási törvény módosításáról, a tiszta viszonyokot teremtő új jogszabályról, vagy a Lex CEU-ról, azaz a tanszabadságot veszélytetető kormányzati lépésekről (megint csak értelmezés kérdése!) folyó vita során a mindig vehemens, de tény, hogy az ős-jobbik vonalát képviselő Morvai így fogalmazott: „Mi, magyarok legendás szabadságszerető és autonómiára törekvő nemzet vagyunk, ezért könnyű mozgósítani minket a szabadságért (…) Résen kell lenni idehaza, mert a szólásszabadság és az oktatás szabadsága melletti kiállásról szóló tüntetéseken az „Oktatási szabadság!” táblák mellett, ott vannak a „Bontsátok le a kerítést” táblák is, ami egyszerű árukapcsolás.”

És ami talán a leglényegesebb volt mondanivalójában: „Figyeljük meg, hogyan kerül egyazon elítélő határozatba az oktatási szabadsággal és más szabadságokkal, emberi jogokkal kapcsolatos kritika és azon tény elítélése, hogy Magyarország következetesen ellenáll a bevándoroltatásnak.” 

(Zárójele megjegyzés, hogy Morvai Krisztina hivatalos oldalán, ahol a felszólalás is megnézhető, már nem látható a Jobbik logó…)

Azután tegyük mellé Balczó Zoltán szintén jobbikos képviselő felszólalását: „a Jobbik szemben áll Soros Györggyel, de a CEU megszűnését a kormány olyan hatalmi önkénnyel akarja elérni, ami elfogadhatatlan precedenst teremtene.” Ezért fordultak az ballib ellenzéki pártokkal közösen az alkotmánybírósághoz és különben is „a rendszer is korrupt”. Ezért Balczó szerint 2018-ban leváltják majd Orbánt.

És akkor itt van még a mi jó KGBélánk, harmadikként a Jobbikból.

Nos, ő, bölcsen, ahogy az elmúlt hónapokban, kussol, bujkál, nem vesz részt az üléseken… vagy éppen hónapokra beteget jelent. Azaz jól láthatóan, az ellene folyó büntetőjogi nyomozások, illetve a légüres politikai tér miatt nem foglal állást.

De mit is mondhatna ebben a vitában egy olyan oroszlobbista politikus, akinek alapállásából következően gyűlölnie kellene Soros politikai irányát, a liberók hálózatát, a nyitott társadalom ideáját, miközben a pártja már egyre kevésbé teszi ezt, ő viszont addig van ott, amíg Vona és haladó társai nem engedik el kezét? Bölcsen elbújik és imádkozik, hogy a unió parlamentje ne adja ki végül a mentelmi jogát, ne legyen a nyomozásból vádemelés.

De mivel nem csupán a nehezen bizonyítható kémkedés miatt folyik a nyomozás, hanem most már költségvetési csalás, korrupció és a hatalommal való üzletszerű visszaélés is rá került a nyomozati dossziéra, ráadásul Lengyel-, Olasz- és Franciaországból is érkeztek információk, így ezt nem nagyon fogja megúszni Béla.

A kérdés csupán az, hogy még a 2018-as választások előtt megtörténik-e a vádemelés, vagy sem… Nyilván a kormánypártnak az lenne az érdeke, hogy igen… de erről már nem itthon, nem csupán Magyarországon fognak dönteni. KGBéla tevékenysége úgy tűnik, hogy túlmutat már ezen… bár nyilván nem véletlen, hogy most ismét cikkeznek arról a lapok, hogy májusban végre kiadhatják a mentelmi jogát.

Meglátjuk.