A Jobbik soltvadkerti kötcséjének szárszója

 

 

  

Teljesen természetes, hogy egy párt (legyen az nép-, vagy réteg-, vagy viccpárt) néhanapján összehívja az úgynevezett értelmiségi holdudvarát. Még akkor is, ha úgy általában magasról szarik azok véleményére, csak biodíszletnek kellenek, mivel legtöbbször idegesíti a tudálékoskodásuk. De egy nap nem a világ, ennyit ki lehet bírni professzorok, művészek, sportolók, celebek körében. És különben is: mindig az unatkozó matróz lázad fel. Tehát muszáj a politikusnak minden évben egyszer-kétszer összejönnie az úgynevezett híresemberekkel, hogy aztán azok év többi napján fizetés nélkül tolják az értelmiségi egyrészt-másrészt.

Így természetes az is, hogy a szocik Szárszója és a fideszék Kötcséje után most itt van a Jobbik Soltvadkertje. És az is természetes, hogy ezek a találkozók arra is jók, hogy a nem-híresembereket, azaz a többi szavazót (akik azért jócskán többen vannak) megnyugtassa a párt vezetése, hogy bizony okos-ügyes-jó emberek is hasonlóan gondolkodnak és szavaznak, mint ők. Hogy a zemberek azt mondják, mikor egy-egy híresember is feltűnik a politikus mellett, hogy „nahát, ő is?” És ez bizony jótékony hatással van a szavazó lelkiállapotára.

Nos, ez utóbbi az, amire most a Jobbiknak nagy szüksége van. Hisz már a kínzóan őszinte Vona vallomás is arra volt hivatott, hogy a Jobbik minél kevesebb meglévő szavazót veszítsen el a cukisodás lezárásaként meghirdetett néppártosodás miatt. Még akkor is, ha a kínzóan őszinte vallomás nem biztos, hogy tényleg elérte a célját. Ma inkább olybá tűnik, hogy a facebook-esszé rosszul sült el. A többség kiröhögte a Gyuriferire emlékeztető érzelemvihart, akiket meg akart szólítani (a radikálisok), azok egy kukkot nem értettek belőle…

De visszatérve a soltvadkerti találkozó lényegére, elmondhatjuk tehát, hogy természetes és most szükséges is a Jobbik vezetésének, hogy híresemberek is Vona mellé álljanak akkor, amikor azzal van éppen elfoglalva, hogy a régi elvétele után, új lelket adjon a mozgalomnak. Ha azonban olvassuk a Jobbik-médiát, akkor viszont sokkal inkább az illemhelyre jellemző erőlködés jön le, mintsem az új irányvonal. A Jobbik Magyaridőkjeként funkcionáló Alfahir már a címében is így indít: „Elárulta hosszú távú céljait Vona Gábor a titkos értelmiségi találkozón.”

De mitől volt ez az egész titkos? Hisz az Alfahir oldal nemcsak egy hosszú összefoglalót ír róla, hanem egy az egyben leközli az egész beszédet, amelyet egyébként a szintén pártmédiaként funkcionáló N1TV vett fel. Vajon mitől titkos hát az a megbeszélés, amelynek minden perce nyilvános?

Több oka is van annak, hogy ezt így kellett tálalni. Az egyik, amely kevésbé érdekes, hogy voltaképp ugyanazok az arcok vállalták nyilvánosan a jobbik szimpátiát, akik semmiféle meglepetésként nem hatnak a szavazókra. Hisz a résztvevők közül Raffay Ernő, az Antall-kormány volt államtitkára, illetve egyetemi tanár már a megalakuláskor is ott volt. Sőt: a 2001-es soltvadkerti diáktáborban is – amikor a Jobbik még nem pártként, hanem egyetemi mozgalomként hasított – tartott előadást. És hogy Steinmetz Ádám olimpiai bajnok vízilabdázó is jelen volt, az sem kelt nagy megdöbbenést, hisz már régóta a párt ismert támogatója.Hogy Héjj Andreas pszichológus, vagy Sziva Balázs rocker is tiszteletét tette Vona meghívására sem váltja ki a szavazóból az „nahát, ő is jobbikos” érzést!

Így sejtetni lehet, hogy nagyon sok további híresember is ott volt, de még nem vállalják nyilvánosan az arcukat. Netán izgalmas az illegális kommunista mintájára illegális jobbikosként a tilosban járni? Így le lehet írni, hogy „ismert és befolyásos, magas pozíciójú” vagy „jelenlegi vagy korábbi vezető beosztású” értelmiségi volt jelen, mindenféle valós személyek megjelölése nélkül. Aztán vagy ott voltak, vagy nem.

A másik ok viszont teljesen triviális. Mivel csak a két párt(közeli)média kapott meghívást a rendezvényre, így el lehet mondani, hogy valóban titkos volt. Mármint a többi média számára… Így nem kell félniük a kínos pillanatok megörökítésétől a bokrok környékéről. Amiből pedig következik a harmadik ok is. Az Alfahír cikkéből kiderül, hogy a jelenlévők kérdezhettek is az egész néppárttá válás folyamatáról, illetve a saját vallomása szerint 2013 óta titkolózó pártelnök jövőbeni terveiről. Ez pedig vagy gyötrően kellemetlen nyalakodás, vagy még kellemetlenebb kritikai felvetések lehettek. Nos, ez már a jobbik médiájába sem került bele. Ez már valóban szupertitkos volt.

És hogy ne felejtsük el: Vona beszédet is tartott! A diskurzusban a múlt heti kínzóan őszinte vallomásán kívül egy új elem jelent meg csupán, ami szóra érdemes. Ha nem rúgta még teljesen szét az elnök azt a jobbik szimpatizánsai által álmodott világot, hogy ez az egész cukisodás csupán egy elterelő stratégia és taktika volt, hisz a Jobbik továbbra is nemzeti radikális párt lesz, akkor most megtette. A hardcore jobbikosok a szívükhöz kaptak, amikor a pártelnök az mondta: „a Jobbik demokratikusabb és polgáribb Magyarországot teremt, ha kormányra kerül”. Ez azért magáért beszél!

Végül felmerül bennem egy mulatságos kérdés. Ha többen már a kötcsei értelmiségi randit is a Fidesz szárszójának hívták, akkor most minek nevezzük a Jobbik soltvadkerti találkozóját? A Jobbbik kötcséjének szárszója? Csak ne nevezzék disputának, ha lehet kérnem. Ennyire naftalinszagú még Fekete György társasága se volt soha.

(Nyitókép: Alfahír)