Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
A választási gyászmunkának is felfogható a liberális hiszti, amibe most teljes mellszélességgel beszállt a 444 nevű brigád, akik egész csodálatos kis mozgalmat építettek fel akác-témában. „Amerikából behurcolt invazív kártevőt minősítene hungarikummá Bencsik.” szól a liberálriadó, és akirály nevű újságírónak látszó trolljuk már sokadik cikkben festi fel az invazív özönjobboldal költői képét, ahol a mocskos jobboldali kétharmadok úgy pusztítják a politikai biodiverzitást, mint az akác az Alföldet. Szóval hogy értsük: mivel Magyarországon van az akác, az EU bácsi azt mondta, hogy ne legyen az akác, merthogy invazív faj és ezért megöli az őshonos növényeket, ami csúnya dolog tőle. Jelezzük: ezen a ponton azt gondoljuk kb. amit mondjuk a debreceni egyetem talajtani tanszékének vezetője, miszerint valóban invazív az akác, de – örömünkre – ezt megfékezendő van is hatályos kormányrendelet, ami szabályozza ennek a növénynek a terjedését.
Amiről szó van, az épp a liberálisoknak kéne fájjon nagyon, hisz az Európai Bizottság a botanikai rasszizmus minősített esetét akarja. Sterilizálni az akácokat, vagy legalábbis egyfajta tűzifa-gettósítást tervez. Befestenék az akácok törzseit. Nem is beszélve az akác-holokausztról, azon az alapon, hogy „nem őshonos”. Csak gondoljunk bele, ha nem egy fáról lenne szó! Hogy hangozna mindaz, hogy egy „külföldről behurcolt faj visszaszorítja az őslakos fajokat, és ezért kötelességünk betiltani, sőt kiirtani, ahogy csak lehet.” Borzongató. Ugye? Mindez azért, mert „idegen” és mert „szaporodik” és mert „kiszorít”. Na, megyek is kötözni magam az akácokhoz, szúrjanak csak a tüskéikkel, azt se bánom.
Emlékezzünk azonban vissza pár évvel ezelőttre, amikor a baloldal akkori fetrengésében épp az olasz olajfa mozgalmat akarta leképezni az Akácfa Szövetséggel, és épp a jobboldali publicisták élcelődtek azon, amin most a ballerek: invazív fajt tekinteni magyarnak milyen már.
Hát olyan, mint a szintén Amerikából behurcolt paprikát hungarikumnak tekinteni, amiben jól megpirítjuk az ázsiából becipelt pontyot, hogy jó finom halászlét csináljunk, szegedit, bajait vagy szolnokit akár. Aztán invazív özönkrumplit is szoktunk sütni, ami mellé – ha épp ínyenckedni támad kedvünk – akár lőhetünk az elnyomó arisztokrácia által behurcolt invazív özönfácánt is, hogy jól kisütve invazív özönparadicsommal tálaljuk. Iszunk mellé németektől behurcolt sört, meg akár kékfrankost, ami az invazív özönszőlő lett a peronoszpóra után. Ez a jellemzője az invazív özönmagyarok invazív özönkonyhájának, ami csupa-csupa invazív özöncuccal van összegyúrva. Ráadásul invazív özönkétharmaddal is kormányzik most invazív özönorbán. Szörnyű mi?
Ugyanis attól, hogy valami invazív és özön, nem biztos, hogy egyértelműen rossz. A legjobb példa a ponty, ami pont annyira invazív és özön, mint szegény akác, és hát akik a halászatban járatosak azt is tudják, hogy pont úgy is viselkedik, mint az akác az Alföldön. A ponty a vizek szarevő disznaja. Megeszi a többi hal ikráját, feltúrja az ívó helyeket, mocsarasítja a tavakat, és szaporodik, mint a patkány. A ponty kiszorítása, kontrollja ugyanúgy fontos, mint az akácé, de bocsássa meg a világ: senki nem mondta, hogy ez nem történik meg, hisz mindkettőre hatályos törvények vannak érvényben. Nem beszélve arról, hogy „invazív és özön” nem csak behurcolt, hanem őshonos faj is lehet, jó példa erre a nádasodás vagy a vaddisznók időszakos elszaporodása, sőt a kormoránok károkozása. De hát épp ezért vannak vadászok, halászok, erdőmérnökök. És senkinek nem jut eszébe olyan blődség, mint az EU-nak, hogy akkor irtsuk ki a pontyokat, vagy essünk neki a krumpliföldeknek, vagy hadd égjen a nád, míg írmagja sem marad. Mert az akácot eltüzeljük, mézünk van belőle, árnyat ad, megköti a talajt, tehát minden invazivitása és özönsége ellenére ő egy haszonnövény, mint a krumpli. Vagy kárai ellenére pont annyira része a magyar kultúrának, mint a ponty, ami nélkül nem karácsony a karácsony, illetve ami nélkül kár is nekikezdeni a halászlé passzírozásnak. Oda kell rájuk figyelni, de ennyi.
Ezzel szemben a hisztikommandó már a fideszes önkénynél tart megint, meg a Fazekas széthülyézésénél. De hát – hogy az immár a baloldal által is átvett másik metaforával élve – valószínű a „körúton belül” nem fűt senki akáccal, és mézet sem eszik. És mivel nincs szakállasnős verziója, így nem ismeri a nótát, hogy „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én.”
