Igazságvadászat a vörösen beszélő seggre

Sokat tipródnak mostanában filmes vonalon az Együtt 2014-ben. Legújabb sztárjuk a Hallgatói Hálózattól átigazolt Barabás Ricsi, aki egyszerre tölti be a beszélő segg szerepét az Igazságvadásznévre hallgató videóblogban és végez felelősségteljes munkát felszopófiúként Gordon szerepléseikor. Barabás Ricsi eredeti szakmájára nézve közepesen sikertelen színész, testhezálló szerep neki Bajnai mellett politizálnia.

Barabás Ricsi pályáját a kampányvideók és a hidak jelölik ki. Első közszereplését még a HaHa színeiben abszolválta, mikor fiatal magyar színészként egyetemistát játszott az üzenjünk valami ostobaságot Orbán Viktornak projektben. Következő jelentős szerepére akkor került sor, mikor néhány haverjával másfél percre seggre ültek a Szabadság hídon. Innen már csak pár lépés volt a hivatásos pártaktivistáskodás, ami jelenleg kimerül abban, hogy kilátástalanul kretén videókat forgata Fideszről és azóta megmásztaa Lánchidat is. Egyesek a 4000 méter feletti csúcsokat akarják meghódítani, egy pártaktivistának a Duna hídjai jelentik ugyanezt a kihívást. Értékválasztás kérdése, mint az egykulcsos adó…

Nem meglepő, de ezt a jelentős teljesítményt az Együtt 2014 debreceni képviselő-jelöltséggel honorálta. Oké, azért ismerjük el, nem akkora dolog ez. Ennyi erővel egy nagyobbacska parcellát is kaphatott volna a Holdon. Abból is pont ugyanannyi Tibicsokit vesz a közértben…

Fura dolog, vagy inkább ijesztő, amikor egy alapvetően normális fazont így behülyít a politika. Az origós interjúban, ahol ifjú színészként és teljesen politikamentes civilként beszélgetett, még egy teljesen hétköznapi, kissé naiv fiatalembernek tűnt. Pár évvel később, jelenlegi politikai szerepvállalását tekintve egészen vicces olvasni, amit a “Van B terved arra, hogy ha színészi karrier nem jön össze?” – kérdésre válaszolt:  „Hiszek abban, hogy az ember nem véletlenül van ott, ahol van. Az embert annyi hatás éri az útja során, és olyan összetett folyamatok zajlanak le, és annyira sok minden mutat afelé, hogy mit kell csinálnia, és ha ezek ennyire egyértelműen egy irányba mutatnak, akkor most azt gondolom, hogy jó helyen járok. Lehet, hogy egyszer ezek az utak egy fal elé érnek, ezt nem tudhatom. Ha nem foglalkozhatnék művészettel, akkor elindulnék világot látni, mosogatnék, és megismernék egy csomó helyet. Most még túl gyáva vagyok. Így, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, még nem merek belevágni. Annál borzalmasabbat nem tudok elképzelni, mint hogy valahogy túl kell élni az életet. És sok embernél érzem azt, hogy nem szereti a munkáját, nem szereti a helyzetet, amelyben van, de arra játszik, hogy túlél. Túlélem még ezt a hetet, túlélem ezt a hónapot, túléljük a következő évet, túléljük, míg a gyerek leérettségizik, és végül túléljük az életünket. De akkor minek élsz? Minek csinálsz bármit?”

Barabás “Igazságvadász” Ricsi itt épp arról nyomja a vakert, hogy a kormány miatt lépett le 300 ezer fiatal, ami természetesen egy baromi nagy hazugság. (Ja, vessétek össze a fenti képpel…)

Erre aktivista, aztán politikus lett, nem mosogat sehol. Ilyenkor azért felmerült bennem, aki a jobber hobbitrollság mellett kezet nem adnék egy politikusnak, vajon milyen hatások érhették, aminek köszönhetően most kínosan rossz kampányvideókat forgat, hidakra mászik és Bajnai Gordont szopja fel a színpadra? Egy-másfél év telt csak el. Hogyan fordulhat ki ennyire egy álmodozó, kezdő színész gondolkodása? Hasonló átlényegüléseket csak és kizárólag vallási szekták bűvkörébe került fiatalembereknél láthattunk idáig. Amilyen átszellemült arccal jelenti be egy-egy fellépésen Bajnai Gordont, arról nekem egyből Tom Cruise elhíresült önlejáratós, idiótán vihogós produkciója ugrott be. A valahol önmagát elhagyó, fanatizált őrült. Egy Bajnai gárdista…