Hamarosan a transzneműek is harcolhatnak Kanadáért a gaz rozmárok ellen

 

Az ember azt hihetné, hogy a legrosszabb dolog, ami Kanadával történhet, az a metroszexuális Justin Trudeau, aki tökéletes példája annak, milyen az, mikor lelkesülten körülrajongják a semmit. Emlékezhetünk a nemrégiben előadott mutatványára, az elájuló kormányszóvivőnél épp csak egy fokkal színvonalasabb “semmiből jött” kvantumfizikai előadására. De a piperkőc miniszterelnöktől a libnyafi erők is megtáltosodtak az országban, és olyan szintre emelték a tébolyt, amit még a nővé operált nőverő MMA harcosok korában sem tudunk hova tenni.

[rule style=”rule-dotted” ]

Egy kanadai parlamenti képviselő, bizonyos Mauril Bélanger azzal a remek és hiánypótló ötlettel állt elő, miszerint azonnal meg kell változtatni kanadai himnusz szövegét, hogy az “gendersemleges” legyen, legfőképpen azért, mert a jelenlegi állapot sérti a természetet a szerepjátékok karakterkészítésével összekeverőket. Ugye: tünde, nő, plusz kettes varázskard, az intelligenciát meg kidobjuk hatoldalúval, aki mást állít, az fasiszta…

„Our home and native land!
True patriot love in all thy sons command.”

A gond a második sorral van, az ugyanis hazaszeretetről szól, amely a büszke kanadai férfiakat viszi csatába. Most engedjük is el, hogy Kanada hány olyan háborút vívott meg a hazaszeretet jegyében, amire nem a valamikori brit gazdától kapott utasítást, mivel a függetlenségük hősies tárgyalásos (!!!) kivívása után ez a szám nulla. Jó, mondjuk elég nehéz is elképzelni egy rozmár – kanadai határvitát, de nyugodtan tudják be a fantáziátlanságunknak. Mivel szívtelenek vagyunk, arra is ki kell térnünk, a Vancouverben forgatott olcsó amerikai filmek csatajelenetei nem valóságosak. Szomorú, de még génmanipulált repülő cápákat se győztek le mostanában…

De Bélanger szerint ez akkor sem helyes, mert az ő országa nem zárhat ki senkit, amennyiben bárkit a harcmezőre szólítana a hazaszeretet, mert ennek a képtelenségnek ugyanúgy szólnia kellene a nőkről meg a különleges wc-igényűekről. Na persze meg arról a 300 000 migránsról, akiket a fellelkesült nép óhajának megfelelően Trudeau importálna.

Ez esetben lesz is alkalmuk a nőknek, igaz, csak a medence és az öltöző között, amennyiben valami kirekesztő inditatásból mellőzni akarják az ilyenkor szokásos fickifickit.

 

Szerencsére akadnak még épeszűek, még ott is, a jeges Kanadában, sőt, még a politikusaik között is, így a törvényjavaslat egyelőre javaslat maradt. Bár elképzelhető, inkább a nyílt szavazás intézményének lehetnek hálásak a többséget képviselő kanadai fókák és fenyvesek, mert nehéz a nők és a meghatározhatatlan egyedek intézményes elnyomásáról beszélni egy olyan országban, amelyiknek a legnagyobb baja, hogy unalmas és a legnagyobb buli az, ha felfalja az embert egy grizzly.

A változás persze csak idő kérdése, mert tudjuk, hogy manapság a flexibilitás az egyik legfontosabb érték, és egy igazi 21. századi liberális kész arra, hogy az elavult dogmákat megújítsa. Például férfiként kihordhasson szatyorban gyereket, vagy PlayStationt adjon egy életerős bevándorlónak, hogy ha annak esze ágában sincs dolgozni, akkor se unatkozzon. Vagy jelen esetben újra tanulja az országának a nemzeti himnuszát, és boldogan konstatálja, hogy már a transzneműeket is fűthet a hazaszeretet.

„Mi, kanadaiak állandóan teszteljük a feltevéseinket és újra vizsgáljuk a szimbólumainkat, annak érdekében, hogy működőképesek legyenek. A himnuszunk például a gyökereinket és a növekedésünket szimbolizálja (…) két szót megváltoztatni a nemzeti himnuszban tiszteletadűs lenne az előtt, amivé ez az ország vált.”

Hát tényleg.