Az elmúlt napok eseményei ismét bebizonyították, hogy az ellenzék és az általuk manipulált honpolgárok olyan szemüvegen keresztül szemlélik a világot, amelynek lencséjébe szorgos kezek belekarcolták az „Orbán a felelős” feliratot. 2013. március idusa nem a huszárokról és a frappáns politikusi beszédekről, hanem a katasztrofális időjárásról marad sokáig emlékezetes – és arról, hogy az ellenzék szerint „természetesen” már megint a kormány, és főleg Orbán Viktor tehet mindenről.
Akkor lássuk, ki mit csinált az időjárási katasztrófa előtt és alatt! A legfontosabb, hogy mindenki nagyon jól tudta, hogy jön a hó. Senkit nem ért meglepetésként, ami bekövetkezett, hiszen a meteorológiai szolgálat már a múlt hét elején közölte, hogy a háromnapos hétvégén förtelmesen rossz idő lesz. Március 12-től kezdve folyamatosan adtak ki figyelmeztetéseket az állami szervek, a Belügyminisztérium szervei és a meteorológiai szolgálat: arra kértek mindenkit, hogy aki teheti, ne üljön autóba, ne induljon útnak. (Ezt a tanácsot sajnos bántóan kevesen fogadták meg, de erről szerintem nem a Kormány tehet. Nyilván van, akinek muszáj volt megkockáztatni az utazást, sokan azonban rettenetesen felelőtlenek voltak, hogy nekiindultak.) A katasztrófavédelem először a leginkább érintett nyugati megyékben adott ki tájékoztatást, március 14-én pedig már országos szinten is közzétette a figyelmeztetést. Aznap délután a katasztrófavédelem, a rendőrség, a honvédség és a mentőszolgálat egységeivel megkezdte működését az Operatív Törzs, amely a mentőszolgálattal és a katonasággal is együttműködött.
És lőn: március 14-én valóban megérkezett az évtizedek óta nem látott időjárás. Irdatlan hótömeg zúdult az országra, járhatatlan lett az utak jelentős része. A március 15-i szabadtéri állami rendezvényeket lefújták, és minden erőt – honvédség, rendőrség, tűzoltóság, katasztrófavédelem – azonnal mozgósítottak és bevetettek az emberek mentése, az akadályok elhárítása érdekében. Az időjárási katasztrófa bekövetkezése után, három napon át, közel harmincezren dolgoztak erejüket megfeszítve azon, hogy biztonságba helyezzék az utakon rekedt embereket, járhatóvá tegyék a hó miatt járhatatlanná vált utakat, és elhárítsák a károkat. Kemény, férfias munka volt, sok ezer ember 24, vagy akár 48 órát volt talpon. Helytállásuknak köszönhetően az időjárási katasztrófa nem járt halálos áldozatokkal: egyetlen ember sem hűlt ki az autókban és nem történt halálos közúti baleset a hóhelyzettel összefüggésben. Ez a lényeg, és ez vitathatatlan siker – amelyhez tevékenyen hozzájárult sok jóérzésű civil is, akik élelmiszert és meleg italokat vittek a bajba jutottaknak és szállást biztosítottak számukra. Emeljük meg a kalapunkat ezek előtt az emberek előtt! Megérdemlik.
Sajnos van olyan is, aki nem kalapemelést, hanem inkább egy jókora sallert érdemelne. Aki tahó, primitív módon, a Nemzeti Dalból gúnyt űzve szidja a kormányt és a miniszterelnököt, mintha ők tehetnének a katasztrofális időjárásról. Mintha nem tettek meg volna mindent az emberek tájékoztatása és kimentése érdekében. Mintha magukra hagyták volna a bajbajutottakat. Mintha hullahegyek maradtak volna az autópályákon a hóvihar után. Mintha más országban nem okozott volna fennakadást az ítéleditő. (Dehogyisnem okozott: Belgiumban 1600 kilométernyi hosszúságban alakult ki dugó az autópályákon, de a francia és német autósok is 20-25 órákat töltöttek az autójukba zárva.
A legnagyobb tahó cím azonban vitán felül az MSZP-t illeti. Van valami diszkrét bája a történetnek: azok kritizálják a leghangosabban a kormányt, akik pár éve gyalázatosan leszerepeltek a katasztrófahelyzetek kezelésében. Hisz a szocialisták kormányzásának idejére esett a 2006. augusztus 20-i tűzijáték-katasztrófa, amely öt halálos áldozatot követelt. Már csak ennek okán is lapítaniuk kellene, és nem verni a mellüket, hogy ők bezzeg mennyivel jobban kezelték volna a hóhelyzetet.
2006. augusztus 20. eposzi ábrázolása kedvenc mesekönyvünkben, a megboldogult Matula.hu -n |
Arról nem beszélve, hogy fikarcnyit sem hiteles a parlamenti munkát bojkottáló, ahelyett wellnessnapot tartó és a meleg szaunában ücsörgő szoci vezetők aggódása a hóban rekedtekért. Ezentúl, ha szoci politikust látok, rákiáltok: hahó, tahó!