Ha baloldali lennék…

Ha baloldali lennék, én most nagyon el lennék keseredve. Ha baloldali lennék, most átverve érezném magam, úgy érezném, hogy számomra aztán tényleg nincs semmiféle választás. 

Mert, ha baloldali lennék, akkor már nagyon el lennék keseredve attól, hogy a fasiszta Orbán milyen iszonyatos mértékben tiporja sárba a demokráciát, mint olyant. Utcára se mernék menni, mert félnék a jobbikosoktól, hogy megmérgeznek a zöldségesnél, vagy elütnek az autóikkal az utcán, amikor szemmel láthatóan megyek. Valószínűleg ez a félelmem azért lenne bennem megalapozott, mert a jobbikosok köztudottan olyanok, mint a sakálok, akik kiszagolják a félelmet, ami nekem lenne, ha baloldali lennék.

Ha baloldali lennék, akkor 2010-ben is az MSZP-re szavaztam volna, holott amikor a korábban kussoló jobbos ismerőseim épp kétharmadra készültek, még én is szégyenkeztem volna a Gyurcsány miatt. De már akkor rettegtem volna a jobbikosoktól, meg hogy megmérgeznek és elütnek autóval, mert már akkor féltem volna. Na nem azért, mert engem is utolérhetett volna bármiféle számonkérés, hisz én tisztességes baloldali lennék, ha baloldali lennék. De félnék mindenképpen a holnaptól, a mától, a tegnaptól, úgy alapjaimban lennék egy picit parás, mert baloldali lennék.

Ha baloldali lennék, akkor 2011-ben nagyon örültem volna a Bajnai Gordonnak, mert őt egy remek szakembernek tartanám, aki amúgy is visszahozta a szarból az országot, ráadásul az MDF-fel, akik a normális konzervatívok, nem úgy, mint a mocsadék Orbán, meg a szörnyeteg jobbikosok, akiktől félnék. Ezt gondolnám, ha baloldali lennék, és nagyon nem szeretném az SZDSZ-t, mert azok igazából folyton csak gáncsolták a baloldalt évtizedeken át, ők voltak a Farok, aki csóválta a kutyát, és épp ezért Gordont azért is szeretném, mert ő olyan baloldali, mint én: teszi a dolgát, és rendes gyerek, és inkább haverkodik a rendes konzervatívokkal, mint ezekkel a randa szadeszosokkal. Gondoltam volna én, hogy hát akkor itt az ideje, hogy Gordon előlépjen a szürke homályból, és végre korszakot váltson, és összegyűjtsön egy új többséget, akik majd jól kormányoznak. Ez azért is tetszett volna, ha baloldali lennék, mert olyan jobboldaliasan hangzik, ezért lehet mondani a csalódott fideszeseknek is, mert azok is értik, és az jó. 

Ha baloldali lennék, akkor először akkor éreztem volna szarul magam, amikor ezt a Gordont nem vette komolyan a Mesterházy, akit ugyan tisztességes gyereknek tartanék, de nagyon butának, és ezt magamnak is bevallanám, ha baloldali lennék. De aztán hinnék én a Farkasházynak – hisz folyton ATV-t néznék, meg Hócipőt olvasnék, ha baloldali lennék – hogy végülis úgy lesz ez a tandem, hogy Gordon a kormánynál, Attila a pedálnál. És megnyugodnék, mert ha Heller Ági is ezt akarja, akkor az biztos úgy is van jól. Ezt amúgy sosem kérdőjelezném meg, ha baloldali lennék, mert baloldali lennék.

De aztán mégis csalódnék, amikor kiderülne, hogy nem Gordon fog kormányozni, hanem Attila, de azért legalább azzal nyugtatnám magam, hogy ők ketten mégis korszakot fognak váltani, hisz legalább a Gyurcsány nincs ott.

Ha baloldali lennék, akkor érezném nagyon szarul magam, amikor látnám, ahogy Gyurcsány küzd azért, hogy bevegyék a buliba, ami azért jött egyáltalán létre, mert ő szétverte a Baloldalt. Most meg azt akarja, hogy ott legyen az 1%-.os kis pártjával, ami ráadásul tömve van az SZDSZ-esekkel, akiket én baloldali létemre se szeretnék annyira, mert hisz az MSZP is miattuk ment tönkre, gondolnám magamban, ha baloldali lennék. De akkor amikor megtudnám, hogy nem elég, hogy a Gyurcsányt bevették a buliba, amit eleve gáznak tartanék, de aztán látnám, hogy közvetlenül maga mellé az eszdéeszes Fodor Gabit vetette be, és hogy az úgynevezett demokratikus koalíciójából is a Kuncze Gábort vette be újra az élbolyba, már nem nagyon értenék semmit.

Már azt se érteném, hogy akkor mi volt ez az egész dolog az elmúlt 4 évben, amíg én semmi mást nem tettem, csak rettegtem a barna esőtől, az orbán-diktatúra térnyerésétől, vizionáltam mindennek a végét, és most végre elérkezettnek láthatnám az időt a mire is? Hogy megint Gyurcsányra szavazhassak? Aki már ki is lépett az MSZP-ből, meg is bukott, le is őrült bolsimilliárdosozta a Szanyi Tibor, aki már mindenkinek kínos, és akkor én most visszaszavazhatom a Kunczéval meg a Fodorral úgy, hogy baloldaliként még csak esélyem sincs másra szavazni, mint rá? Én ezt nem érteném, ha baloldali lennék.

Keresném az okokat, hogy miként lehet az, hogyha ekkora hatalmas a baj, hogyha tudnám (hisz baloldaliként ezt tudom) hogy az országnak vége, ha még egy pillanatig is itt rombolják a rendszerváltás demokratikus örökségét, akkor miért szól 2014 még mindig Gyurcsányról?Baloldaliként én biztos nem szavaznék az LMP-re, hisz ott a Sólyom meg az Ángyán meg ezek a jobboldali arcok vannak mostanában, ez a Schiffer meg mindig is olyan sunyi kétszínűnek tűnt, sose lehet tudni, hogy kinek a nótáját fújja, a Fideszé-e, de amikor nemet mondott annak a remek Gordonnak, nekem már akkor kiesett volna a kegyeimből, ha baloldali lennék.

Viszont épp emiatt most tanácstalan is lennék, ha baloldali lennék, mert igazából semmi kedvem nem lenne a Gyurcsányra szavazni, pláne így. És ha ez nem lenne elég, akkor most nézhetném,hogyan számolja fel saját magát még tovább az MSZP, akire én még 2010-ben is szavaztam volna azzal, hogy saját erős embereit kicsinálja. Tóth József nem indulna többet, maradna polgármester, Szanyi kapitány, aki még elnök is lehetett volna, most menne az EU-ba tabajdicsabáskodni, és Mesterházy elnökhelyettese meg épp most bukna le korrupcióval a választások előtt alig pár hónappal. Tehát nem is nagyon szavazhatnék másra, mint Gyurcsányra, akire nem akarnék szavazni. Meg az LMP-re, akire szintén nem akarnék. És félhetnék, immár egyedül tovább attól, hogy immár magamra maradva nem vár rám más, mint a sötét orbáni éjjel, meg hogy majd jól agyoncsapnak a jobbikosok. És talán ezért szavaznék úgy megint Gyurcsányra, hogy én se értenék egyet magammal. És ezen a ponton megőrülnék, és sikítva kiugranék az ablakon, de persze csak, ha baloldali lennék.