Gyurcsány – The Big Boss Man

Ki a valódi főnök a baloldalon? – fogalmazódik meg óhatatlanul bennünk a kérdés. Hisz miközben Mesterházy durcásan még mindig a „kötél-ügyön” rugózik; Bajnairól alig hallunk; Fodor pedig (ki tudja miért?) a „liberális” szó mantrázásába kezdett – Gyurcsány ezalatt programot, mit programot: IGÉT hirdet országszerte. Ki tehát a „főnök a házban”? A Nagy Baloldali Összeborulás ovisan durcás listavezetője? Netán a még titkon mindig az amerikai befolyásban bízó Bajnai? Vagy a nevető negyedikként futtatott, a „farok csóválja a kutyát” rendszerekben szocializálódott ex- SZDSZ-s Fodor Gabika? Aligha. Mert Gyurcsány visszatért! Feri InDaHouse!

Úgy tűnik, hogy Mesterházy mindent megtesz azért, hogy bebizonyítsa politikai alkalmatlanságát, miután ismét „beleállt” egy kínos sztoriba. (Ezek tényleg nem tanultak a Bajai videó ügyből?) Így a szocik bármennyire is erőlködtek, a héten másról sem lehetett hallani, minthogy a miniszterelnök-jelöltjük mit is hallhatott: „börtönt”, vagy „kötelet”? Pedig már egy első éves politológia szakos hallgató is el tudja magyarázni azt a közhelyet, hogy aki a saját mondanivalójával képes tematizálni a közbeszédet, az lépéselőnybe kerül a politikai versenyfutásban. Ugyan Mesterházynak sikerült meghatároznia az aktuális diskurzust, de nem azzal a témával, amit szeretett volna, hanem egy kínos magyarázkodással. 

Ekkora bénázását is ritkán látni: egy párt kongresszusa után, a párt elnöke nem képes a mondanivalóját átvinni a köztudatba. Pusztán egy tahó bekiabálása miatt? Dehogy. Leginkább azért, mert Attila képtelen normális ember módjára kezelni a kínos szituációkat. Inkább megy bele egy hosszas és nevetséges magyarázkodásba, minthogy lapozzon. Ami pedig szintén lényeges elem, hogy nem először teszi ezt. Mintha egy új politikai jelenség születésének lennénk szemtanúi, amelyet nyugodt szívvel nevezhetünk „Török Zsolti folyamatábra effektus”-nak.

Így persze hiába erőlködött a hét közepén Gúr Nándor is. Hiába próbálkozott még vizuálisan is ráerősíteni és egy új témát bedobni. Mert hiába idétlenkedett egy mérőszalaggal a sajtótájékoztatón, ha közben még a közgazdászok számára is érthetetlen számokról hadovált. Hogy-hogy nem, ahogy leült a számológépe elé, valahogy kijött neki, hogy 1,2 millió forint terhet jeneltett minden magyar állampolgárnak az Orbán-kormány gazdaságpolitikája; illetve minden épkézláb statisztika ellenére bizonygatta, hogy Magyarországon mégis nőtt a munkanélküliség és csökkent a foglalkoztatás. De a média tükrében most már bizton kijelenthetjük, hogy ez a mérőszalagos-sajtáj bizony nagyon gyengén sült el! Mert hogyha csupán a fotóra pillantunk, feltehetünk több humoros kérdést is arra vonatkozólag, hogy vajon mi a fenét mér ez a szerencsétlen ember (aki jelenleg alelnöke, intézményileg második embere a szocialista pártnak), miközben kormányprogramot kellene hirdetnie. Cselekvési tervet kellene bemutatnia. Mert ennek hiányában és annak fényében, hogy Mesterházy beleállt ismét egy kínos ügybe, legfeljebb annyi juthat eszünkbe, miszerint Gúr Nándor annak a bizonyos kötélnek a hosszát méricskéli ezen a sajtónak szánt képen. (Egyes „rosszmájú internetes húszár” szerint a magyarok átlagos péniszméretének hosszát bizonygatja, amelyben, mint köztudott, kontinens bajnokok vagyunk!)

De a szocik „heti bénázása” akkor kerül csak igazán szánalmas narratívába, amikor meghalljuk „Gyurcsány Szavát”. Mert Ferenc, mint egy valódi miniszterelnök-jelölt, teszi a dolgát. Járja az országot és programot hirdet. Hol itt, hol amott, csöpögtetve (ahogy azt kell), minden nap mond valami újat. És persze konkrétat. (Pl. Megszorítási lehetőségekről, kétkulcsos adórendszerről, a családi adókedvezmény helyett a családi pótlék emeléséről, a multinacionális cégek különadóinak mihamarabbi kivezetésről beszél.) Aztán nyilatkozik, fürdik a népszerűségben. Egyébiránt végül is nem csinál semmi különöset, csupán azt teszi, ami egy pártvezető dolga volna.

Ami pedig a miniszterelnök-jelöltséget illeti: egyre komolytalanabb az az intézményesített gondolat, miszerint Mesterházy vezetné a baloldali összefogást. Egyre kevesebb baloldali szimpatizáns hiszi el róla, hogy alkalmas lenne az ország irányítására. Egyre inkább tűnik úgy, hogy egyedül Gyurcsánynak van víziója, vagy jövőképe a baloldalon (még ha az megszorításokkal teli, horrorisztikus kép is); Mesterházynak ellenben még egy épkézláb ötlete sincs. Mert ő inkább durcásan vitatkozik napokig azon, hogy „kötelet”, vagy „börtönt” hallott; miközben Gyurcsány, igazi vezérként programot hirdet. És most már mindenki tisztán láthatja, hogy ki a baloldal igazi főnöke!